Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Vas Béla: Nem mese ez, gyermek. Igaz történetek a néprajzkutatásban

Wesseski kategóriái alapján két nagy csoportot különböztet meg: 1. - A leggyakrabban inkább első személyben elmondott élménytörténetek. 2. - A folklorizáció magasabb fokán állók, a mások élményeit továbbmondó, a valóságtól jobban elrugaszkodó - gyakran szélesebb körben ismert - csiszoltabb „igaz" történetek. Az első pontot az alábbi alcsoportokra osztja: a) Élménytörténetek, köztük a gyermekkoriak, melyek közt sok a vidám csínytevés, azon kívül a fiatalkori benyomások a legintenzívebbek. b) Nagy félelmek, ijedelmek, fájdalmak emlékei. c) Férfiak és nők emlékei. d) Elszenvedett sérelem, vélt vagy valódi igazságtalanság emléke. e) Férfiak hőstettei. A második pontot az alábbi alcsoportokra osztja: a) Családi, nemzedékről nemzedékre történetek. b) Kedvelt, erotikus és obszcén történetek c) Vidám, mulatságos históriák. d) Falusiak városi kalandjai. e) Rémtörténetek. f) Véres szerelmi drámák. g) Nevezetesebb személyhez fűződő elbeszélések h) Oktató célzatú igaz történetek.

19 Zsók Béla a dél-erdélyi Déva-telepen kutatott igaz történetek után. Csak humoros történeteket gyűjtött, a falusias környezetben nevelkedett városi munkások között. Megfigyelése szerint a humoros történeteket legfőképpen a közösségen belül betöltött szerepük teszi fontossá, s a hallgatóság legelemibb szórakoztató igényeit elégítik ki. Folklorizálódasuk legfőbb ismérve az, hogy az előadók mások élményeit mondják tovább. Néhány helyen rávilágított a továbbmondók formáló, csiszoló szere' • 20 pere is. Adatközlői előadásmódjáról lejegyezte, hogy többnyire tömör, rövid mondatokkal igyekeztek mondandójuk végére jutni, a hatáskeltő csattanót minél hamarabb elmondani. Ők is kétféle közlési formát alkalmaztak: 1. A személyes közvetlenséget megvalósító egyenes beszédet, amikor az adatközlő egyes szám első személyben mondja el a történetet. 2. A függő beszédet, amikor egyes szám harmadik személyben szólal meg.

21 A humoros történeteket keletkezésük körülményeit tekintve az alábbi alcsoportokba sorolta: a) Családi, hagyományozódó történetek. b) Erotikus és obszcén történetek. c) A falusi ember kalandjai. d) Román-magyar nyelvi kölcsönhatáson alapuló történetek.

22 Ujváry Zoltán kifejti Huncut adomák Gömörből című könyvében, hogy a nép körében elterjedt és továbbadott élő elbeszélések hogyan, milyen folyamat alapján válnak meseszerű, immár személytelen élményadomává, továbbá: „azok a történetek, amelyek évekig, évtizedekig, olykor két-három generáción át fennmaradnak és hagyományozódnak, már műfaji kategória alá sorolhatók",

23 s ez nem más, mint az adoma - más szóval élve az anekdota - sajátos, lokális csoportja. Erről a műfajról nyújt áttekintést tizenegy témacsoportja, melyek rendezési elve a tartalom jellege (párhuzamosság esetén a témára leginkább jellemző jegyeket, motívumokat vette alapul). 1. Történt esetek, huncutságok. 2. Papok, hívek. 3. Katonák, rendőrök, fináncok. 4. Cigányok. hagyományozódó 5. Gyerekek, diákok, kelekótyák. 6. Urak, nagyságák, történeti alakok. 7. A pendely és a gatya körül. 8. Vásárban, városon, Amerikában. 9. Ez is, az is. 10. Pikáns versezetek, pajzán találósok, tréfás síriratok, falucsúfolók. lések. 11. Szólások az adomában.

24 Ujváry Zoltán eme új keletű műfajnak időtartami kritériumot állít mikor azt mondja, hogy tíz-húsz évnek is el kell telnie ahhoz, hogy egyegy esemény letisztuljon, anekdotagyűjtésre érdemes legyen. Az igaz történetek jelenkori képviselőit nem gyűjti. Viera Gaspariková szlovákiai folklorista azon a nézeten van, hogy nemcsak a múlt folklórját kellene kutatnunk, hanem azokat is, amelyek jelenkori életünk egyes eseményeivel állnak kapcsolatban. Reményei szerint akkor olyan új témákra bukkanhatunk, mint a háborús vagy bányásztörténetek. Mivel mindezidáig a népi próza kifejezés alatt főleg vagy kizárólag epikus megnyilvánulásokat értettek, véleménye szerint ki kell szélesíteni ennek értelmét, hogy a kifejezés a többé-kevésbé leíró jellegű elbeszéléseket is magába foglalja. Ezek a tényleges elbeszélések napjaink életének valóságához kötődnek, a mindennapi élet örömeire és gondjaira adnak választ.

25 Szlovákiai kutatóterületén az életrajzi elbeszéléseket gyűjtötte, s meg is állapította róluk, hogy a jelenkor prózai hagyományait két réteg alkotja: a hagyományos paraszti és az újabb, a munkásélettel kapcsolatos. Emez újabbak lényegében megegyeznek az életrajzi elbeszélések műfajával, és megegyeznek azok jellegzetességével: I. Komoly hangvételűek, és gyakran szomorú oldaláról mutatják be az életet. II. A tréfához (trufához) és anekdotához állnak közel. 19 S. DOBOS Ilona 1986. 213. 20 ZSÓK Béla 2001. 237. 21 ZSÓK Béla 2001. 236. 22 ZSOK Béla 2001. 237. 23 UJVÁRY Zoltán 1995.10. 24 UJVÁRY Zoltán 1995.10. 25 GASPARIKOVÁ, Viera 1988.113-116. 281