Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Gulyás Éva-Szabó László: Az emberi élet fordulóinak szokásai a Jászságban
GULYÁS ÉVA-SZABÓ LÁSZLÓ AZ EMBERI ÉLET FORDULÓINAK SZOKÁSAI A JÁSZSÁGBAN A szokásoknak ezt a csoportját a néprajz életkorhoz kötött szokásoknak is nevezi, melyek elsősorban abban különböznek a többi ünnepi szokástól, hogy középpontjukban már nem a transzcendens világ áll, hanem maga az ember, az emberi társadalom. A kor-, nem- és vagyon szerinti csoportok, viszonyok át- meg átjárják, s míg a szakrális kalendáris szokások egy bizonyos valláserkölcsöt, vallási értékrendet közvetítettek, addig itt az élő társadalom magatartásának elvei és gyakorlata formálta a szokásokat, természetesen koronként változó jelleggel. A kettő azonban találkozik is. Az egyes életkorok, életkori események nagy erővel fordítják az egyén és a közösség figyelmét a transzcendens irányába, a természetfeletti erők, emberfeletti erejű személyek segítségét vagy elhárítását, távol tartását igényelve. A terhes és gyermekágyas nő, a kisgyermek óvásban részesül, a közösség féltő gonddal veszi körül. Az ifjúkor középpontjában a párválasztás, a szerelem, a testiség ébredése áll, amely ugyancsak számos varázscselekményt vált ki, és sokszor természetfeletti erőkkel való szövetségre kényszeríti az embert. A felnőttkor reális, józan munkában töltött évei sem mentesek ettől. A munka eredménye, az egészség, a munkaképesség óvása, a betegség elleni küzdelem megannyi irracionális lépésre készteti a józanabb elméket is. Az öregkor s a halál közeledte a halottkultuszt teszi intenzívvé, s vele a természetfeletti erők, emberfeletti erejű személyek befolyásolása is egyre nagyobb szerepet kap. Az életkorhoz kötött szokások azonban mégsem ezt a szerepet töltik be elsőrendűen, hanem a társadalom egyes rétegeinek, csoportjainak közösségi igényét elégítik ki. Az ünnepi szokások művészete szakrális jellegű, még profán változataiban is. A szövegek erősen alkalomhoz kötöttek, a ruházat, a mozgás, a tánc ünnepélyesebb még az olyan dramatikus játékoknál is, mint a betlehemezés. Az életkorhoz kötött szokásoknál mindez szabadabb, kötetlenebb és ezért változatosabb. Az egyes alkalmak ritkán kötik meg az énekek, dalok, táncok, mozgások formáját, a résztvevők számát. Amit népköltészetnek, népzenének, néptáncnak, játéknak és díszítőművészetnek nevezünk, többnyire az életkorhoz kötött szokások keretén belül nyeri el értelmét (pl. a lakodalomban), e szokások adnak alkalmat a megjelenésre, a dalok, táncok, szövegek előadására, s a művészi értékű tárgyak java része is szokástárgy. Természetesen a kalendáris, a gazdasági élettel kapcsolatos szokásoknak is vannak szokástárgyai, művészien megformált darabjai, de sokkal kötöttebb jellegűek. A hétköznapi élet, a munka eszközei, a használati tárgyak pedig elsősorban nem művészi megformálásukkal, hanem célszerűségükkel, célszerű formájukkal esztétikusak. Amikor az életkorhoz kötött szokásokat vizsgáljuk, ezt nem téveszthetjük szem elől. A terhesség alatt az asszonynak kivételes helyzete van. A közösség figyelme, gondoskodása veszi körül: védik őt és a születendő gyermeket. A terhes asszony ne nézzen nyomorultat, csúnyát, mert olyan lesz a gyermeke. Ha páros gyümölcsöt eszik, ikrei lesznek. Nem szabad keresztelnie, mert gyermeke meghal; ne látogasson meg újszülöttet, mert elmegy a teje. Ha fáj a hasa, így vigasztalják: „Csak a kicsi bántja a nagyot." Amit megkíván, azt megadják neki, leszakíthat gyümölcsöt, bármit elvehet, nem tekintik lopásnak. 1 Jászjákóhalmáról jegyezték le az alábbi hiedelemtörténetet: „Állapotos volt édesanyám 1919-ben. Osztan ezelőtt nagy divat vót, hogyha valamit süttek, kiültek az utcára, oszt ott ették. Hát ugye ki tudja, hogy az a gyerek is vagy a terhes asszony is megkívánja vagy nem? Oszt nem kínálták meg. Osztan nyóc hónapra megszületett a húgom. Az anyám addig beteg vót. Oszt nem mondta meg, hiába hittak az orvost; kérdezte az orvos is: Lehoczky néni maga valamit látott. Mondja meg, ne szenvedjen! Nem mondta meg. Miko'meglett délelőtt kilenc órakor, akko'mondta meg az édesanyámnak, hogyha t Piroska néni ék rétestettek, osztan nem adtak. Oszt a szomszédasszony meg gyorsan fogta a kistányért, oszt átment. Aszongya nekik, hogy akárhonnan is, nekem szerezze'rétest. Aszongya, dehát elfogyott! — Akkoris, nekem egy óra hosszán belül rétes legyen! - Átment oszt megint, hát akkorra valahonnan szereztek túrót, osztón megcsinálták a rétest. Oszt olyan édesen megette, hogy csak /este még az édesanyja is. Oszt édesanyám mingyá' megkönnyebűt. Oszt az anyja is megcsinálta a rétest, oszt abbú meg nem ett.' /l Ugyanitt egy tanyasi tanítónő halva szülte meg a gyermekét, mert tejfölös-túrós tésztát nem kapott, mikor a szomszédok ették. Jászárokszálláson történt: „Nagyanyámtú' hallottam, hogy egyik szomszédasszonynak a határba vót nagyon szép cseresznyéje, de puskás ember őrizte. Egyik alkalommal egy terhes asszony evett belőle, az ember lelőtte. Mikor az asszonyt felboncolták, a csecsemő szájában megtalálták a cseresznyét. Oszt aztán már bárki elment a főd mellett ehetett a cseresznyéből, csak el nem vihette."° Ezért nem elég a kívánságot teljesíteni, ha tudják, hogy valaki terhes, már kínálják is. A gyermekágy idején minden szempontból védeni kell a csecsemőt. A szülés után a gyermeket fenyegetik a gonosz hatalmak. Ezért régen 2 Kenyeres Andrea gyűjtése, 1997. 3 KókaiM. 2001.404.
