Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bartha Júlia: A Nagykunság földrajzi nevei és a hozzájuk kapcsolódó epikus költészet

is feltárásra került" - írja Selmeczi.

7 Az orgondai ásatásokon két beltelken olyan kör alaprajzú épületmaradványok is előkerültek, amelyek már földhöz rögzített portaként értelmezhetők. Az orgondai ásatások során előkerült XIII. századi leletek, így aranyszállal hímzett selyem gallér, kettőskereszt-méretű gyűrű, bizánci mintára vert bronzpénz, agnus cfe/vésetű gyűrű, veretes öv és övcsat, a kun viselethez szolgáltatnak szép adalékot. (A leletek a szolnoki Damjanich Múzeum, részben pedig a karcagi Nagykun Múzeum állandó kiállításán látható.) Orgondaszentmiklós falu helyén mára csak két kunhalom maradt, a Kis- és Nagy Orgonda. A földrajzi név etimológiáját Szabó Ildikó

8 kitűnő dolgozatában olvashatjuk: „Az Orgonda szó töve lehet az or- (aratni, kaszálni) ige is amely megvolt az ótörökben és ma is él a kipcsak nyelvek közül változatlan formában a karaimban, a kirgizben. (...) Az ige névszói származéka a kun orag 'sarló' szó, amely általánosan elterjedt a törökségben."

9 Orgonda helynév (kun alakja orqunda lehetett) „kaszálóhegy" jelentésben adja meg Szabó Ildikó. Gyárfás István, a jászkunok fáradhatatlan történetírója oklevéltárában található I. Lajos 1349. november 5-én Gyulafehérváron kelt oklevele.

10 Ezt elemezve Györffy György azonosította az lllev nevű halászóhelyet, azaz Üllő-tavat,

11 ami a Tiszának délkeleti irányú holtága volt, nem más, mint a mai Üllő lapossá Berekfürdő bekötőútja mellett. A régészeti kutatások azt igazolják, hogy a halastóként funkcionáló Üllő-tó köré telepedtek a kun szállások, így a már említett Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Kunkápolnás, Kunmadaras és Fábiánsebestyén.

12 Az Üllőlapos nyugati oldalán található a Tatárülés nevű határrész, amely egy helyi történeti monda szerint „onnan kapta a nevét, hogy itt tanácskoztak a tatárok, mielőtt lerohanták volna Karcagot".

13 Az Üllőben víz volt akkor, ide menekült a nép. Csak az maradt életben, aki bírta a hideg vizet. Hogy meg ne fulladjanak, nádszálon át lélegeztek. Apavára, Apavára halom Karcag délkeleti határában lévő határrész és kurgan. Egykor település lehetett. Analógiáját az Öcsöd határában lévő Átalag, Attalag halom neve képezi, amelynek szótöve 'ata'. „Az Atalag kunhalomnév az ata alapszóból képzett földrajzi nevek sorába tartozik".

14 Apavára eredetéről így szól a hagyomány: „Mikor a pusztító tatár had betört hazánkba, Karczag virágzó város volt és ő sem kerülhette el a biztos veszedelmet. A környéket már elpusztították a tatárok, midőn a karcagi toronyőr meglátta a közeledő tatárokat, meghúzta a vészharangot. Tudta a lakosság, mit jelent a vészharang, mert nem várták készületlenül a veszedelmet, ugyanis előbb megbeszélték, hogy a várostól keletre eső még ma is meglévő halomra menekültek, melyet az akkor még szabályozatlan Berettyó vizével vettek körül. Ezen a halmon egy kisebb szerű erődítményt csináltak, s hogy a tatárok hozzájuk ne jussanak kaszákat, hegyes karókat és más veszedelmes védelmi eszközöket raktak a víz alá és a bozót közé. "

15 Bengecseg halom kun eredetű nevének jelentését Németh Gyula megfejtésében olvashatjuk, azt jelenti: örököcske.™ A halom Karcag északkeleti határrészén, a Kunlaposnál található. Még a múlt században is náddal benőtt mocsár volt, a halom mellett folyt el a Hortobágy folyócska. A határ jó legelőjéért és nádtermő rétjeiért, 7 Selmeczi László 1992.126. 8 Szabó Ildikó GYINM Orientalisztikai Gyűjtemény 78-98. 9 Szabó Ildikó GYINM Orientalisztikai Gyűjtemény 78-98. 10 Gyárfás István 1883.486.; Mándoky Kongur István 1993. 142. 11 Gyárfás István 1883.486. gulyák, ménesek számára jó gázlójáért hosszú pereskedés folyt a két szomszédos város, Karcag és Püspökladány között. A pásztorok és rétes emberek csak „Isten földjének" emlegették. Ha legeltetés közben találkoztak, kapták-fogták az ólmosbotot, és amelyik gyengébb volt, annak „sebét nyalta fel a kutya" - ahogy mondani szokás. A halomhoz fűződő történeti monda egyik változatát Szűcs Sándor jegyezte fel 1959-ben az akkor 76 éves Demeter István juhásztól:

17 „Még a török hódoltság idején történt, hogy Szolnok várába nagy haragra gerjedt a basa, mégpedig a debreceniek ellen. Mikor ugyanis a tanács befuvarozta az évi harácsot, ráadásként mindössze ötven darab szép címeres marhát hozott neki ajándékba. A hordóhasú nagyúr mindjárt ki is parancsolt egy szakasz lovas törököt egytől egyig az ölesebbjéből. 'Nyargalvást menjetek egyenest a Hortobágyhoz - azt mondja - lóhalál nem számít. Fogjatok össze egy csomó hitetlen pásztort, osztán hajtassatok el nekem egy egész gulyát, de nagy legyen ám az a gulya!' El is mentek s dirigálásukra hajtották is a pásztorok a nagy gulyát, de csak a halom aljáig. Itt azt mondta a többieknek egy Bengecseg nevű bojtárlegény: Halljátok csak, hé! Látjátok itt ezt a nagy mocsarat? Fenemély ám az, hé! De elnyelné ezeket a veresbugyogós kontyos fattyúkat! Csak bele kellene őket eresztgetni. Azt mondják rá a társai: jól kitaláltad koma. Erre megint így szólt: 'Nosza, akkor lássunk hozzá! De nehogy acsarkodjanak elmerülőben, előbb verjük fejbe őket.' Egy óvatlan pillanatban így is cselekedtek. Mindeniknél olyan súlyos ólmosbot volt, hogy akire csak ráeresztették, nem ugrott ki alóla. A gulyát meg takarosan visszafordították, így a basa hiába várta mikor terelik már befelé a szolnoki sorompón. De nem lévén nagy türelmű ember, felütötte a hódlást, hogy elébe megy. Márpedig ha ő kimozdul a várából, az kész veszedelem volt a föld népére! Még az a szerencse, hogy a hortobágyi gázlónál a lovak csak egy török holttestet tapostak ki a mocsárból. Bár hiszen bajnak ez is éppen elég volt! Mint a fergeteg, rontott be Karcagra. A bírót fülénél fogva rángatta ki a tanácsból: 'Tudod-e kutyák eleje, mi jár ezért?" „Bár soha meg ne tudnám...' - fohászkodott magában a kérdezett. 'Fizessétek a vérdíjat, mégpedig aranyban! Itt a tarisznya, reggelre tele legyen. Különben nap feljött kor már égtek, ti pedig kutyák elei, fej nélkül sültök. 'Erre a biztatásra hirtelen megvillant a bíró koponyájában egy mentőgondolat. Ettől nekibátorodván, azt mondja 'Nagyságos basa, fizetnénk mi a vérdíjat, ha bűnösök volnánk a hős vitéz halálában, de ez a föld nem a miénk, hanem a Hortobágy mentén egészen a halomig a ladányiaké.' Nosza, egy török futár azonnal megeredt Ladányba. 'Igaz-e amit a karcagi bíró állít?' E váratlan kérdésre a tanács nyakig esett a csodálkozásba, de a kapzsiság elvette az eszüket. Azonnal kiállították a nagy pecsétes paksamétát, hogy igenis, az a föld az ő határukhoz tartozik, mindig is oda tartozott. 'Nahát akkor fizessetek, kutyák!' Csúnyán megsarcolta őket a török. Hanem a földet aztán bírták amíg a basák uralkodtak. De amikor kiverték őket, Karcag pert indított érte. Bizony sok bíróság kihalt ebből a perből, sok embert agyonvertek ezen a földön míg végre Karcag városának visszaítélték. A halomra azt mondták az akkori öregek, hadd legyen a neve Bengecseghalom, hogy el ne felejtődjék, ki okozta a nagy galibát, amibe még az ükunokák feje is belefájdult." 12 Györffy György 1987.47. 13 Selmeczi László 1994. 70. 14 Kimnach Ödön 1903.60. 15 Szabó Ildikó GYINM Orientalisztikai Gyűjtemény 78-98. 16 Németh Gyula 1991.438-455. 17 Szűcs Sándor GYINMA 330. 244