Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Gy. Fekete István: A szövetséges légierő Szolnok elleni légitámadásai 1944-ben
9. ábra. A szolnoki vasútállomás egy bombázás után vágánya három helyen be van szakadva: a sínek tartották csak a talpfákat. Először azt mondtuk, hogy ezen nem lehet keresztülmenni. Csónakot kerestünk, hiába. Ezért hát mégis át kell másznunk a hídon, a lelógó talpfákon, alattunk a 8-10 méteres mélységben a Tisza. Átértünk szerencsésen. Az őrhely teljesen elpusztult. Kerékpárjaink is összetörtek, s a telefonunk használhatatlan volt. Gyalog bementünk A/csiba, a mellettünk lévő őrhelyre. Ez kb. 3 km-re volt. Innen sikerült beszélnünk a szolnoki forgalmi irodával telefonon. Pongrácz végül egy tartalékgépet küldött értünk..."" A szeptember 5-i bombázást követően már oly mértékű volt a károsodás a hídon, hogy vasúti járművet nem lehetett azon átengedni. Ezt a tragikus helyzetet a németek egy, a hídtól a folyás irányába néhány méterrel lentebb, egy provizórium (ideiglenes vasúti átkelést biztosító cölöphíd - szerző) megépítésével igyekeztek megoldani. A már korábban idézett Kotsis Pál hadnagy ezekről a munkálatokról a következők szerint számolt be: „...Három turnusban dolgoztak a németek, 25-30német dolgozott egy-egy csoportban. Vonatjuk Újszászon állt. Váltáskor tehervágánygépkocsival hoztákvitték őket,...mellettük 200 munkaszolgálatos dolgozott. Nagyon jó felszereléssel dolgoztak: a járomokat elkészítették a parton, amikor készen voltak, behúzták, rögzítették. Minden oszlopon volt „béka" (cölöpverő -szerzj. Mellette a német. Bekapcsolta a motort, a békák ugráltak az oszlopok tetején, s verték le a mederfenékbe a cölöpöket. Éjjel-nappal teljes kivilágítással dolgoztak... " Az itt dolgozó erők megerősítésre, az erdélyi Retteg községből Szajolba irányították a 304-es munkaszolgálatos századot. A hídnál Csatkai Endre dr. (a 304-es század beosztottja) a következőket látta: „...A vasúti híd romjaitól talán 500 méterre állt meg a vonatunk, mögénk még vagy két munkaszolgálatos század kocsisorát tolták. Kietlen vidékre kerültünk. Engem a holdról készített kráteres fényképekre emlékeztetett: itt is a vasúti töltés oldalán bombatölcsér bombatölcsér mellett. A hídnál a bakterház romjai. Magát a Tiszát nem láttuk, eltakarták a füzesek és mindenütt német katonák... m A cölöphíd történetéhez még csak annyit, hogy október első napjaira olyan állapotba került, hogy azt már a gyalogosan menekülők használhatták, október 14-től pedig már a vasúti kocsik is átjutottak rajta, egyenkénti áttolással. 27 Uo. 343. A szövetséges bombázók Szolnok ellen utoljára, 1944. szeptember 19-én intéztek támadást, célpontjuk a vasúti pályaudvar és a MÁV-javítóműhely volt, károkat okoztak még a környező lakóépületekben is, ahol többen meghaltak. Az elhalálozottak számáról csak közvetett információ áll rendelkezésre, miszerint a város polgármestere 140 koporsó készítésére adott ki intézkedést ezen a napon. 29 Szolnok a szövetségesek által végrehajtott bombázások 110 napja alatt több kisebb-nagyobb tragédiát élt át, melynek során közvetlenül megismerte a háború rideg, könyörtelen arcát. Szeptember 19-én azonban még nem ért véget a háború, nem fejeződtek be a megpróbáltatások. Rövid idő múlva Szolnok hadműveleti területté vált. A 2. Ukrán Front érdekében a Gorjunov vezérezredes parancsnoksága alatt álló 5. (szovjet) légi hadsereg, valamint az Emanoil Jonescu tábornok vezetése alatt álló 1. (román) repülőhadtest kijelölt kötelékei hajtottak végre légi csapásokat. 1944. november 4-től, egy rövid ideig a szolnoki katonai repülőtéren állomásozott ll-2-es és ll-10-es gépeivel, az 5. csatarepülő hadtest, melynek parancsnoka az a Kamanyin ezredes, századparancsnoka pedig az a Beregovoj százados volt, akiket később a világ űrhajósokként ismert meg. A harci zaj Szolnokon végérvényesen 1944. november 4-én ült el. A szolnokiak többsége manapság a történelemkönyvekből vagy az egyre fogyatkozó szemtanúk elbeszéléseiből tudja, hogy volt a város történetének egy olyan időszaka, amikor nem kíváncsi, csodálkozó tekintettel, hanem a kiszolgáltatottság bénító érzésével, rettegéssel kémlelték az eget, hogy mikor fedeznek fel ott a magasban halált hozó gépmadarakat. Szolnok bombázása 1944-ben Összefoglaló táblázat Időpont Célpont Kötelék Megjegyzés 06.0 l-jén éjjel vasútállomás RAF 205. bo.csop Wellington éjszakai féld. 06.02-án, 08.30 vasútállomás 47 Wing, 130 gép B-24 Liberator 1132 halott 06.27-én város családi házai 15. AAFB-24 szórványos bo. vetés 07.10. Tisza vasúti híd 15. AAFB-24 a hidat nem találták el 08.20-án de. utak, vasutak, repülőtér 15.AAF120db B-24 felüljáró, út, reptér, 2-4? B-24-et lelőttek 08.21-én vasúti híd 15. AAFB-24 08.22-én város, vasútállomás 15. AAFB-24 120 gép, 8 hullám 08. 28-án de. vasúti híd 15. AAF. B-24 híd környékére. 08.29-én de. vasútállomás 15. AAFB-24 09. 01-én vasúti híd 15. AAFB-24 28 A két történet: Lovas Gyula. í. m. 345- 346. 29 Dr. Borús József. Szolnok a második világháború éveiben. 238-239. 238
