Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gy. Fekete István: A szövetséges légierő Szolnok elleni légitámadásai 1944-ben

hogy futott az anyja felé, s kettőjük közé esett a bomba. Egyszerre haltak meg mindketten. Se fiam, se feleségem! Hetvenhárman, vagy hetvennégyen pusztultak el a vasutasok közül, de nem teljes a névsor. Ábel Imre se szerepel benne... Ábel Imre bunkerje mellé esett egy bomba, alája bújt és feldobta azt. Fél cúgos cipőjét találtuk meg, tele volt valami sárga porral. A katonai börtön foglyai ásták ki a fel nem robbant bombákat, 212 vagy 218 bomba esett a vágányok közé. A többit nem is számolták. Akkor egy állomási helyszínrajzba berajzolták a bombák becsapódásának a helyét. Az állomásépületet egyetlen bomba se érte. Azonban egy akna szívóhatása a resti város felőli falát kihúzta, a nagy étteremnél... ...A 36 kocsi lőszert egyetlen találat sem érte a Xlen. Az I. vágányon álló Nachschubzugot találatok érték. Azon voltak a teherautók, személygépkocsik. Az utolsó három kocsiban 15ös gránátok voltak. Ez a három kocsi éppen a gyorsraktár mellett állt. A bombák robbanása szétszórta a városban a gránátokat, még a víztorony előtti parkban (ez kb. 3-400 méterre van a vasútállomástól - szerző) is feküdt három darab. Ezek nem robbantak fel. A 16 kocsiból álló lőszervonatot egyetlen találat sem érte, de személyzete mind elpusztult. Jöttek a különféle munkaszolgálatosok, a mozgó osztálymérnökség, katonai alakulatok. Kedden (öt nap múlva - szerző) délután a 606-os már keresztül ment az Ven. Ezután apránként egyegy vágányt adtak át, de egy hónap alatt már minden vágány járható volt. Minden váltót helyre állítottak, de csak kéziállításúak lettek, nem volt biztosító berendezés... "

13 A június másodiki bombázás szomorú krónikájához tartozik, hogy az iskolai nyári szünet miatt az áldozatok között nagyon sok volt a 14 éven aluli gyermek. A sors keserű fintora, hogy ezeknek a gyermekeknek a többségét azért küldték vidékre, mert itt nagyobb biztonságban tudták őket szeretteik. Sokan azért estek áldozatául a bombázásnak, mert a vasútállomás körül épült vasutas- és munkástelepek nagy része olyan földszintes, illetve családi ház volt, ahol alig, vagy egyáltalán nem volt óvóhely, illetve arra alkalmas pince. A veszteségek végleges nagyságrendjének megítélésére mérvadó dokumentumnak a város polgármesterének 6108/1948 számú jelentését lehet elfogadni. Ugyanis ez az anyag jóval az esemény után készült, ezért az abban szereplő adatok tartalmazzák a később elhalt sebesülteket, illetve megtalált halottakat, valamint azokat az eltűnteket is, akiket később különböző információk, dokumentumok alapján azonosítottak. Ebből a jelentésből pedig azt tudhatjuk meg, hogy: „...a szolnoki magyar hősi temetőben a második világháború áldozataiból, ...11 tömegsírban 1132 (-en vannak - szerző), akik az 1944. június 2-ikí bombatámadásnál haltak meg...". Borús József történész alapos munkájában ugyancsak megerősíti a szolnoki polgármester által jelentetteket, ő 1100 halottat említ. A meghaltak többsége német származású volt.

14 A „Jász-Nagykun-Szolnok MegyeiLapok"'című helyi újság a június 7-i számban, az első oldalon számolt be a bombázásról, „Körülbelül 130 géppel támadták a terrorbombázók Szolnok városát" címmel. A tudósításból kiderült, hogy vitéz Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes, valamint vitéz Endre László és vitéz Baky László államtitkárok, továbbá vitéz báró Urbán Gáspár főispán személyesen felügyelték a 13 Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. (1944. júniusoktóber) Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Sopron, 1996. 339-341. 14 Lovas Gyula: A szolnoki vasúti csomópont nehéz hónapjai. (1944. júniusoktóber) Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Sopron, 1996.339-341. re támadást követő mentési munkálatokat. Feltehető - írja az újság -, gy hogy az ország többi városaihoz képest a szolnoki volt a legkönyörir. telenebb. Majd megtudhatjuk azt is, hogy a támadást követően azonm- nal megkezdődtek a mentési munkálatok, amit az időzített bombák ilt nagymértékben nehezítettek. A tudósítás foglakozott azzal is, hogy szombaton este 7 órakor volt az áldozatok temetése, amelyen részt 12 vett Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes, Urbán Gáspár főispán, Ale\k. xander Imre alispán, valamint a német és a magyar helyőrség parancsfa'- noka. A honvédség egy díszszakasszal, a német véderő egy dísz3/i századdal tisztelgett a meghaltak emléke előtt.

15 A június másodiki gy bombatámadás mélységesen megrázta az országot, és így természetesen a legnagyobb veszteséget elszenvedett vidéki város, Szolnok /. lakosságát is. Szolnok és Kolozs megye főispánjai röviddel a bombá°r- zásokat követően (még az átélt szörnyű élmények hatása alatt) ok jelezték a belügyminiszternek, hogy a lakosság elkeseredett, és segíták séget kérnek a légvédelem hatékonyabbá tétele érdekében. A fó'ispátti nok felszólamlására a belügyminiszter június 23-án (Szolnokra vonatis kozóan) a következőket írta a Magyar Királyi Vezérkar főnökének: f/ó „Szolnokon ... a lakosságban nagy elkeseredést keltett az a ?z- körülmény, hogy a földi elhárítás egészen jelentéktelenül működött, ly- alig néhány lövés hangzott el... A lőszer nagy részét a vasúti híd w) védelmére vitték el... (miközben a vasúti-pályaudvart támadták az ly- amerikaiak- szerző) A város a légitámadások ideje alatt védtelenül ki 'tó volt szolgáltatva az ellenséges repülőknek. A hangulatot még inkább ú, rontotta az, hogy a támadást követő napon, amikor az emberek a mentési munkáktól teljesen kimerülten pihentek, saját gépeik már a gy kora reggeli órákban a város felett alacsonyan repülve, dübörgésükkel 14 felkeltették őket. A két nap múlva történt éjjeli zavarórepülés ik- alkalmával pedig a légvédelmi tüzérségünk élénken tüzelt... "

16 A maan gyár légierő katonai vezetői (a vezérkari főnök őket jelölte ki) ik, válaszlevelükben olyan kioktató, vádaskodó hangvételű sorokat végy tettek papírra, hogy a belügyminiszter úgy döntött, a későbbi bonyoál- dalmak elkerülése érdekében a főispánokkal egy munkaebéd keretén belül beszéli meg a dolgot, dó Csak ízelítőként ez a jelentés például Szolnokra vonatkozóan a in- következőket tartalmazta: án „...A szolnoki rendőrkapitány arra alapozza jelentését, amit a \\X városban »suttognak«. Neki kellett volna kinyomoznia a suttogás az eredetét, felderíteni a tényeket és megindítani a »Suttogók« ellen jk törvény adta lehetőségei alapján a megtorlást. Ehelyett vádaskodik, g, ezzel szítja a bomlasztó propagandát, illetve annak terjesztőjévé és részesévé válik... Általánosan ismert tény, hogy az első légitámadás rú mindenütt (mind Angliában, mind Németországban, mind Magyaroraz szagon) megrendíti az idegeket, de éppen a felelős állásban lévő ef polgári méltóságoknak kell teljes odaadásukkal azon lenni, hogy ez ki megszűnjön. Ez az igyekezet a jelentésekből a legtávolabbról sem ik világlik ki, sőt a látszat azt mutatja, hogy ezek a személyek épp úgy sőt talán fokozott mértékben - betegei a tömeg pánikhangulatnak, JS mert másképp el sem képzelhető, hogy ilyen jelentések jussanak el a ül Belügyminiszter úrhoz...

,A1 A Talán jobb lett volna, ha a légierő őszintén megírja az igazságot: s, „ez van, egy kis országnak, csak erre futja". A pusztítás mértéke, az k, áldozatok magas száma nyilván nem adott okot a szolnokiaknak az a optimizmusra. A június 2-i bombázást követően a város polgári és ka15 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1944. június 7. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. 16 Dr. Pataky Iván: Ami a „Frantic Joe I." légi hadművelet hátterében történt. 79-80. 17 Uo. 234