Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gy. Fekete István: A szövetséges légierő Szolnok elleni légitámadásai 1944-ben

ta végre, mintegy 30-40 vadászgép (P-38 Lightning, P-47 Thunderbolt) kíséretében. A támadó kötelékek 8 óra 30 perckor érkeztek Szolnok fölé. A harci alakzatba rendeződött bombázók több hullámban repültek rá a célpontra, a vasútállomásra, és a MÁV Járműjavító objektumaira, eközben 870 darab rombolóbombát oldottak ki. Mindezt zavartalanul tehették, mivel sem hatékony légvédelmi tűz, sem pedig támadó vadászrepülők nem zavarták őket a feladatuk végrehajtásban. A támadás következtében a vasútállomást övező házak közül is sok romba dőlt, megrongálódott. Az Orléköz. (az Országos Légvédelmi Központ) kelet-magyarországi távbeszélő vonalait 9 óra 06, ill. 08 perc között a szolnoki elágazó vezetékeknél szintén bombatalálat érte. Ennek következtében az Erdély felé vezető távbeszélő vonalak „elnémultak", és így nem tudták riasztani többek között Nagyvárad városát, légvédelmi erőit, lakosságát." A június 2-i bombázás következtében kialakult helyzetet két szem6. ábra. Szolnok az 1944. június 2 i bomtázás után tanú, a város tűzoltóparancsnoka, valamint Tóvízi Lajos a pályaudvar azon napon szolgálatban lévő, rendelkező forgalmi szolgálattevője jelentésében, illetve beszámolójában jól érzékelteti. Szolnok város tűzoltóparancsnoka jelentésében többek között a következőket írta: „A támadás eredményeképpen, a mai napig (1944. június 2—3a a szerző) 161 polgári és 172 német katona személy életét vesztette, súlyosan megsebesült 151, könnyebben sebesült 200 polgári személy, míg a német súlyos és könnyű sebesültek száma meghaladta a 900 főt. A támadás következtében 184 lakóház rombadőlt, súlyosan megrongálódott 134, könnyebben megrongálódott 206. Ezekben a számadatokban nem foglaltatik benne a Mávnak 6 db. emeletes, és 23 földszintes épülete. Tűzkár és rombolóbomba hatása következtében teljesen megsemmisült a Máv területén létesült német egészségügyi barak, továbbá a Máv gyorsáruraktár és a német katonai bar akt ábor 3 építménye 1 építmény pedig fele részben. A személy- és rendezőpályaudvar minden egyes sínpályáján legalább két szerelvény állott, az első sínpáron egy lőszervonat, a többi szerelvények között pedig egy szabadságos német katonai vonat. A támadás következtében a lőszeres vonaton szállításra váró lőszerek a mentési munkálatokat nagyon megnehezítették, mert azok megközelítése életveszélyes volt. A keletkezett tüzek elfolytására 9 óra 10 perckor az egészségügyi baraknál 2 tűzoltóraj nyert bevetést, míg a baraktábor védelmére ugyancsak 2 raj kapott parancsot. A tűzkár következtében 168 vasúti kocsi pusztult el, a kocsik közül 12 személy 156pedig teherszállító volt. A 156 teherszállító ko11 Dr. Pataky Iván: Ami a „Frantic Joe I." légi hadművelet hátterében történt. 77. - Csanádi-Nagyváradi-Winkler. A magyar repülés története. 207. - Dr. Borús 232 esi közül 49 mezőgazdasági terményekkel volt megrakva (borsó, szalma, stb) 58 kocsi pedig katonai felszerelésekkel, 3 olajszállítókocsi, 4 benzinhordókkal megrakott kocsi, 42 lőszerkocsi. Még a riadó lefúvása előtt bevetést nyert 4 műszakimentőraj, akik a rombolás következtében összeomlott házak és óvóhelyeken tartózkodó élők, illetőleg halottak feltárását végezték el. A munkálatok eredménye képpen sikerült a romok alól kiszabadítani Orosz Péter 11. éves szolnoki lakost, míg 16 személyt holtan bírtunk csak a romok alól kimenteni. A romeltakarítási, illetőleg műszaki helyreállítási munkálatok végzésénél, a kárelhárító szolgálat szabaddá tette a Kolozsvári híd jobboldalát, s így a Nádor utca és a Horthy Miklós (ma József Attila) út közötti közvetlen összeköttetés biztosítva volt. "

n Tóvízi Lajos vasutas pedig a következőkre emlékezett vissza: „...Az éjszakai bombázás után újra megindult a forgalom. Reggel, másodikán fél 7-korjött az egyik német és mondta, hogy az amerikai repülőgépek gyülekeznek az Adria felett...Épp hívták Szolnokot. Fel vettem a telefonkagylót: Orosháza jelentkezett, hogy nagy tömegű gép repül fölöttük északnyugat felé. A következő pillanatban Szentes beszólt: a Tisza vonalára fordulnak! Egymás után mondta Nagytőke, Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Martfű a jelentését, hogy Szolnok felé fordulnak. Na, most megkapjuk a magunkét. Paulovits állomásfőnök ebben a pillanatban ugrott be az óvóhelyre: • Itt vannak! Én a kiértékelő asztal mellett ültem a sarokban. A következő pillanatban minden elsötétedett, a világítás megszűnt, megindult a tánc, a »ladikázás«. Azonban volt egy ötpercnyi szünet. Valamennyi távírász kiment az előtérbe, és bekapcsolta a szükségvilágítást. Akkor jött szembe a második széria. Kinéztem az előtérbe a kémlelőablakon. Ott volt négy német. Kettő ült a lépcsőn, egy a hokedlin, egy állt. Aki a hokedlin ült, annak orránszáján dőlt a vér. Beugrott egy német tiszt pisztollyal a kezében: Allé heraus! Mindenki kifelé! De amikor látta, hogy milyen helyzetben van egyikük, legyintett, s végül is ott maradt mind a négy. Mikor eltelt egy fél óra, szólt Paulovics: - Lajos maga nőtlen ember, menjen be a postára. Próbálja meg a nagypostáról felhívni Pestet és tájékoztatni az ügyvezetőséget, hogy mi van. Kiléptem a bunkerból, az ajtó mellett feküdt egy hatalmas szürke test. Úgy visszaugrottam, mint amikor az egeret verik orron. De tíz-tizenöt perc múlva csak elindultam a városba. Arra égett a nagybarak, emitt égett a „Lausanstelle", a tetvetlenítő állomás. Amikor mentem a nagypostára, a Liget utca sarkán németek sorakoztak ásókkal, talán 50-60 katona. Ott a közelben feküdt vitéz Kovács kollégánk hullája, akkor éppen szabadnapos volt... Másnap reggel forda szerint jöttem szolgálatba. Paulovics, a főnök azonban visszaküldött: - Lajos, menjen vissza, jöjjön ki estére. A lehető legnagyobb felfordulás volt akkor még az állomáson. Húzták még a hullákat. Rengeteg volt a német halott. Még az én szolgálatomban érkezett Szolnokra két szabadságos vonat. Az egyiket a III. a másikat az V. felé hozattam be, de megfogtam gyakorlat szerint a fertőtlenítőnél. Ott a németek kiszálltak, s mentek a fertőtlenítőbe. Azok nagy része elpusztult ott... Mikor este kijöttem, ...amikor kivilágosodott, akkor kezdődött a legborzalmasabb. Jött egy asszony: — Főtiszt úr! Nem tudom, mi van az urammal! - s akkor megszólat a másik: -Bizony, Imrét láttam a hullaházban. Az asszony összeesett előttem. A naplózónak, egy Nagy nevezetű kollégának az apja a fűtőházi segédhivatalban dolgozott. Sírva jött hozzám: - Tóvízi úr! A fiam nincs többé! Úgy érte a halál, József: Szolnok a második világháború éveiben. 237-238. - Szolnok város tűzoltóparancsnokának jelentése, a június 2-iki légitámadásról 12 Szolnok város tűzoltóparancsnokának jelentése, a június 2-iki légitámadásról.