Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Pusztai Gabriella: Egy magyar orvos Afrika szívében (Dr. Scheitz László belga kongói működése)
Hosszú szabadság Magyarországon Féléves szabadságára látogatott haza 1939-ben. Bőröndjeiben értékes néprajzi gyűjtemény érkezett vele. A háború megakadályozta visszautazását, s nyolc évre Budapesthez láncolta. Öt évig a Szent István közkórház gyermeksebészeti osztályán operált, s közben osztályos főorvossá nevezték ki. Tudományos előadásai, cikkei ebben az időszakban már egy tapasztalt trópusi orvos megnyilatkozásai. 1943-ban rábízták a János Kórház sebesült katonákkal zsúfolt urológiai osztályának vezetését. 1946-47-ben a Maglódi úti kórház (Bajcsy-Zsilinszky Kórház) főorvosaként dolgozott. Hat hónap alatt könyvet készített elő kongói élményeiről, mely a háborút követő politikai légkörben már nem jelenhetett me$,„mert trópusi tartalmánál fogva nincsen kapcsolatban a népi demokrácia eszmekörével m . „Összekötve sorsát a legszebb földrésszel - Afrikával" 1947 nyarán eljött a régóta várt lehetőség, s az Actio Catholica gyerekcsoportját kísérve második feleségével, dr. Behyna Eszterrel Belgiumba indult. A gyarmati orvoshiány ellenére Scheitz doktor igen nehezen kapott munkát. Várakozás közben az antwerpeni trópusi intézetben kísérleteket végzett Dubois professzorral hazai találmányának kipróbálására (jódtartalmú kontrasztanyag előállítása a röntgenfelvételekhez), de a kívánt eredményt nem tudták elérni. 1948 októberében indult el Északkelet-Kongóba Dungu városába. 31 Uele kerület Dunántúl nagyságú „megyéjében", Dunguban alkalmazták mint egyetlen állami orvost. A több hetes utazás egyik állomásán, Leopoldvilleben az itthon is jól ismert kolléga, Thanhoffer Lajos és felesége látta vendégül. Egy megdöbbentően elhanyagolt, harminc ágyas kórház várta Scheitz Lászlót, hogy végre szakszerű irányítás alá kerüljön. A helyzet elkeserítőnek tűnt. Az épületet a hangyák szitává fúrták, a betegek saját rongyaikon feküdtek az arasznyi magas ágyakon. A szülőotthonban a falból egy hatalmas termeszvár emelkedett ki. A műtő ugyanitt kapott elhelyezést néhány rozsdás műszerrel és egy rossz sterilizátorral felszerelve. A pálmalevélből készült plafonról törmelékek, kosz potyogott a betegekre. A rendelőben egy apáca és Scheitz doktor dolgozott, aki azonnal megkezdte az intézmény kitakarítását, rendbetételét, az orvosi, egészségügyi ellátás megszervezését. Sajátos és nagyon hatékony ösztönzési módszert alkalmaWH^^m Európai lakóház Bagbelében (sátor, ami fölé zsúptetőt tettek, hogy a melegtől védje. A zsúp falas jobb oldali rész a fürdőkádat takarja, bal oldalt látszik a mosdó) zott a bennszülöttek munkába állítására. Amikor a nemi betegek (vagy hatvan nő) szokásos injekciójukra megjelentek, közölték velük, hogy „sokkal jobb" oltást kapnak, ha segítenek az udvar és a rendelő megtisztításában. A tapasztalt magyar orvost a rászorulók tömegei keresték fel, hiszen három éve nem láttak hozzáértő szakembert a mintegy 100.000 lakosú területen. Kezelte az állami alkalmazottakat, a missziók tagjait, néhány távoli telep lakóit, a környékbeli bennszülötteket, fehéreket. Betegei közé tartozott Gilima, a vidék törzseinek nagyfőnöke, „szultánja", akit 140 feleség tett boldog férjjé. A mangbetu nagyfőnök Ekibondóból látogatta rendelőjét. A gyógyítás mellett a kórházigazgató, gyógyszerész, gondnok, pénztáros feladatát látta el egy személyben. Rendőrorvosi vizsgálatokat végzett, katonákat sorozott be, oltotta az iskola gyerekeit. Havonta végigjárta a megye valamennyi kisebb kórházát (pl. a bangadit, ahol a diplomás ápoló pusztán keserűsóval kezelte a különféle betegségeket) melyek a legkevésbé sem nyerték meg tetszését. Az apácák csecsemőrendeléseit ugyancsak ellenőriznie kellett. A vizsgálat sajátosan zajlott: „A szülésznő mérlegre rakja a gyerekeket. ...Ha soványodott a gyerek, kap egy kanál ricinust. ..ha hízott úgy kap egy főkötőt, egy kisnadrágot... Hogy a gyerek közben olyan rühes, hogy a rühtőla bőre sem látszik vagy angolkóros... az nem számít. ,m Elsősorban sebészként vált elismertté és népszerűvé. Rövidesen a környék kórházaiba is hívták műteni. Ideje jó részét mégis az irodai papírmunka vette igénybe. A tartományi főorvos rendszeres jelentést követelt a betegekről, a kezelésekről, a gyógyszertárról, az ápolókról és számtalan más dologról. A belga bürokrácia megengedte, hogy „Megölhet naponta 10 feketét, de ha a PAPÍROK rendben lesznek, akkor jó orvos lesz. " 83 Sűrűn előforduló kór volt a tüdőgyulladás, nemi betegségek, fekély, sérv, egyéb sebészeti esetek stb. A leprások szabadon jártak, pl. a durui lepratelep főnöke részt vett a többi törzsfőnökkel a dungui nagyfőnök avatásán. Az 1949 végén kitörő influenzajárványt a tüdőgyulladásos komplikációk ellenére még a kiindulási helyén, Wandotéban sikerült elfojtania. A szudáni határ mellett fekvő Bagbelében néhány napra egy álomkórkutató csoporthoz csatlakozott 1950 szeptemberében. Megvizsgálta a környék lakosságát, felmérte a betegség gyakoriságát. Többek között Bagbele nagyfőnöke volt hírhedt kegyetlenkedéseiről, melynek az álomkór lehetett az oka. 1952-ben a kór megfékezésére éves programot dolgozott ki. Távozását követően utódja hanyagsága miatt olyan méreteket öltött az álomkór, hogy Dungut és a két szomszédos megyét hivatalosan fertőzött területnek nyilvánították. Rövid szabadság után a katangai Kayeye-be, egy katolikus misszióba (a Lualaba völgyébe) helyezték, ahol kellemes klíma 29 Scheitz László levele szüleihez 1937. jún. 28. Mongbwalu 30 Scheitz László levele édesanyjának, Brüsszel, 1948. aug. 26. 31 32 33 Barátaik dr. Thanhoffer Lajos és dr. Széles József ekkor már ismét Belga Kongóban dolgoztak. Uelében éltek még: Rigler Richárd, Molnár Antal, Forró Mihály. A levelek említik dr. Fodor Gyulát és Müller Tibor fogorvost is. Scheitz László levele édesanyjának, 1949. VII. 19., Dungu Scheitz László és felesége levele Scheitz édesanyjának, 1948. dec. 23., Dungu 225