Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
gépezetet. Ezért némi utat engedtek az egyéni kezdeményezéseknek, a mozgósítható energiák „szabad áramlásának". Eljött a géemkák korszaka, amikor a napi 8 órában rosszul keresők a második 8 órában plusz teljesítményre vállalkozhattak, plusz jövedelem reményében. Játsszunk demokráciát! Ez némileg csitította a kialakuló elégedetlen hangulatot. A demokrácia „eljátszásához" is hozzáláttak hazánkban, hogy más szelepeket is kinyissanak. Az 1985-ös parlamenti választások során már lehetett több jelöltet is állítani. Sok helyen a Népfront jelöltje mellett függetlenek - olykor széles lakossági támogatás mellett - is indulhattak. A vállalati tanácsok is ekkor kerültek napirendre. A vállalatirányítás demokratizálásának egyik eszköze volt ez. A vállalati tanácsok tagjait a dolgozók választották, s a cég stratégiai döntéseibe volt beleszólásuk. Azaz, a vállalatvezetés kiszélesítése történt, a kollektív stratégiaépítés indult el. Az Aprítógépgyárban is megalakult a vállalati tanács, amire Fehérváry Rudolf így emlékezett: „— Szerintem ez kissé felemásra sikerült Magyarországon. Pozitív oldala volt, hogy a kollektíva választhatott tagokat. így a cég dolgaiba való belelátás szélesedett, a demokrácia erősödött, s az ellenőrzésben is volt szerepük a dolgozói küldötteknek. Az igazgató megválasztása - s nem felülről történő kinevezése - is fontos változás volt. Csak épp az igazgató szempontjából volt ez furcsa, mert a vállalati tanács volt a munkáltatója, de a cég minden alkalmazottjának — tehát vt-tagoknak is — viszont ő volt a munkáltatója. Végül is át lehetett hidalni ezt a dolgot jó diplomáciai érzékkel. Abban is pozitív volt, hogy többen tanulhatták ezen az úton a vállalatirányítás fortélyait. Nálunk Kármán Antal lett a vállalati tanács elnöke. Azt hiszem, számára is hasznos évek voltak ezek, és segítették, hogy később vezérigazgatóként igazgathassa a gyárat.™ Az Aprítógépgyár történetében ez volt az első eset, amikor első számú vezetőt nem kívülről küldtek, hanem belső ember került pozícióba. Kármán Antal így emlékszik erre; „—1985-ben a vállalati tanács elnökének választottak, valójában nem is tudom, hogy miért engem. Azonban jó iskola volt az az öt év számomra, hiszen ez idő alatt tanultam meg, hogyan kell egy vállalatot vezetni. Addig nem foglalkoztam gazdaságirányítási kérdésekkel, vezetési tapasztalatom is szűk körre korlátozódott. Azokban az években a minisztériumból több jogkört is leadtak a vállalati tanácshoz. Szabadabb légkörben lehetett már dolgozni. Aztán jött a gazdasági társasággá való átalakulás és a teljes átszervezés, ami óriási lecke volt számunkra. Azonban ekkor már Kármán Antal igazgató nyugdíjas találkozón tart tájékoztatót a 40 éves jubileumi ünnepségen 1991 augusztusában (Fotó: Bathó Lászlói látszott, nem szabad hagyni, hogy az események csak megtörténjenek velünk, nekünk kell azokat irányítani." Kármán Antal életútját a történelem befolyásolta több vonatkozásban is. A tősgyökeres jászberényi, értelmiségi család gyermeke csak a műszaki pályát választhatta, mert ott kevéssé számított az „elkötelezettség". A Miskolci Egyetemről került 23 évesen az Aprítógépgyárba, mert korábban ösztöndíjasa is volt, így az út ki volt számára jelölve. Kármán Antal már 29 évesen főtechnológus. Majd 1975-től a beruházások is hozzá tartoztak. Komoly, embert próbáló feladatokat kapott az aprítósok nagy közösségében, ahová befogadták, s útját egyengették is. Már 1982-ben felmerült, hogy ő legyen a cég igazgatója, de ez akkor nem valósult meg. Akkor még helyi, berényi származású vezetőt nem engedett a párt kinevezni. A nyolcvanas években azonban más is történt. Fehérváry Rudolf interjújában áll; „Gyártmányfejlesztéssel is elindultunk, s a gyártásfejlesztésre is odafigyeltünk. A gazdaságosság, a termelékenység növelése érdekében korszerűsítettük a gyárat. Igy kezdtük alkalmazni a hegesztőrobotokat. Ezekben az években a fejlesztési lehetőségek korlátozva voltak Magyarországon. Mi a régi gépekre elektronikus kiegészítőket készítettünk, ami megtakarítást jelentett. Például a földmunkagép karok megmunkálásához Cserni Pál készített olyan célgépet, amely 60% munkaóra ráfordítás megtakarítást jelentett minden darab gyártása során. Tehát az itt dolgozó csapat feltalálta magát, s megoldotta a problémákat alkotó módon. Ezt nagyszerű volt látni, vezetőként megélni. Sokat profitált a gyár a központi gázellátás bevezetésébőlis, mely a mostani igazgató Kármán Antal témája volt, még technológiai főosztályvezető korából. Évente több ezer tonna lemezt kellett darabolni. A CNC lángvágókat alkalmaztuk, melyeket számítógép-vezérlésselirányítottak. A csúcstechnika azonban csak döcögve működött, mert a palackos gáztartályokat állandóan cserélni kellett, a nyomás sem volt mindig egyenletes. Ekkor alakítottuk ki a központi gázellátást, a hatalmas tartályokból egyenletes a cseppfolyós oxigén, a dissous vagy az argon gáz adagolása a lángvágás, vagy a hegesztés során. Ez is csúcstechnikát képvisel a maga területén." A nyolcvanas évek leltára szerint a gyár termelése főként a tőkés piacra orientált, a tőkés export 60%-nál is több lett. A termékszerkezet jelentősen átalakult, meghatározóvá vált a földmunkagép részegységek (emelőkarok, markolók, kanalak, tolólapok, alvázak) kissorozatú gyártása, melynek aránya a termelés 40%-ára növekedett. Ezek elsősorban lemezfeldolgozást, acélszerkezeti gyártást, és hegesztés-technológiát jelentettek, így e téren történtek jelentős gyártástechnológiai fejlesztések. A '80-as évek végére megszűnt a szereidé, kibővült az acélszerkezeti üzem, új daraboló csarnok épült. Üzembe álltak a CNC-lángvágók, a hegesztő robotok, létrehoztak egy minősített hegesztő tanműhelyt és képzőbázist. A minőségbiztosítás terén a gyár megfelelt a nyugati követel214 34 Jubileumi kötet 2001.164.0.
