Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada

vásárolják meg a Vasipari Vállalat jászberényi telephelyét, majd a Mezőgép itteni gyáregységét. A további bővítéshez is keresik a helyet, de ennek a története nem várt fordulattal ér véget. Ez ugyanis a sikeres és nagyra becsült Horváth József igazgató leváltásához vezetett. A történetet a következőképpen mesélte el a jubileumi kötetben megjelent interjújában: „- Végül is ez lett a vesztem, ezért a lépésemért»nyírtak ki« a megyénél. Tudtam már előtte, hogy a megyei pártvezetés állam az államban. Egy MSZMP megyei első titkár saját területén úgy viselkedhetett, mintha államfő lenne. Elmentem hát a megyéhez, hogy egy gyáregység létesítéséhez mutassanak nekem területet. Mutattak is... Mezőtúr külterületén egy hatalmas kukoricaföldet, mondván ez nagyon jó lesz az Aprítógépgyár telephelyének. Mikor megkérdeztem, hogy villany, víz, csatorna és út mikor lesz, csak annyit mondtak rá, hogy: Majd Te megoldod! Kérdeztem, hogy van-e munkaerő, arra is az volt a felelet hogy: Majd Te megoldod! Mindezek után megköszöntem a segítséget, de nem kértem belőle. Ráadásul az a kukoricaföld úgy nyolcvan-kilencven kilométerre volt Jászberénytől, s amelyik telephelyet kinéztem Hatvanban, mindössze 28 kilométerre! A hatvani telepen nem volt más, mint egy nagyon alacsony tehénistálló. A terület bekerítésére többet áldoztunk, mint amennyiért a termelőszövetkezettől megvettük a telephelyet... Azt tudtam, hogy nekünk konkurens vállalatunk Hatvanban nincs, de van szakmunkásképző intézet, ahol a mi szakmáinkban képeznek embereket, s akik az ország különböző pontjaira vándorolnak az iskola után... Végül kipofoztuk a gyáregységet, s szépen megindult ott is a termelés... A legnagyobb problémát az okozta, hogy... ezzel az üzlettel Szolnok megyéből »kivittem a pénzt, az eredményeket.. .. .megyei ellenőrök jelentek meg nálam, akik a szolgálati gépkocsi magánhasználatát vizsgálták. Már rögtön tudtam: el akarnak távolítani a vállalat éléről, mert hiszen ha valamelyik vezetőt ki akarták csinálni abban az időben, rögtön ehhez hasonló vádakkal jöttek elő. Persze semmit sem tudtak rám bizonyítani. De, ha akkori ban egy megyei párttitkár valamelyik vezetőtől megvonta a bizalmat, akkor az indok mellékes volt: azt a személyt le kellett váltani." Látogatók a gyárban (Fotó: Sárközi János) 31 Jubileumi kötet 2001. 158. o. A párt hatalma mindenek feletti Horváth József leváltása súlyos személyi válságot eredményezett az Aprítógépgyárban. Az 1979-es évben új igazgatót és új vállalati párttitkárt is küldtek. A korra talán jellemző, ahogyan az új párttitkár, Rajnoha Károly érkezett. Visszaemlékezésében mondta, hogy ő egyáltalán nem akart a Hűtőgépgyárból átmenni az Aprítóba, de muszáj volt a tisztséget vállalnia. „- A városi pártbizottságról szóltak, hogy másnap, azaz 1979. július 19-én az Aprítógépgyárban kezdek, mert én leszek ott a vállalati párttitkár. Ilyen felkérésre nem illett nemet mondani abban az időben, még ha akadtak is kérdések. Jól éreztem magam a Hűtőgépgyárban, nem sokkal előtte kaptam vállalati lakást. Nem volt változtatási szándékom. Zavaros személyi viszonyok közé kerültem, ráadásul nekem senki sem mondta, hogy az Aprítóban korábban mi történt, s miért alakult ki a személyi válság. Azaz, bedobtak a mélyvízbe. Nehéz volt átlátni a személyi torzsalkodások között a valódi mozgatókat és céljaikat. Nem volt kedvező a gyár megítélése, seza gazdasági helyzetre is rányomta bélyegét. Fél éven át kinevezett igazgató sem volt."" A kiszemelt igazgató ugyanis egyáltalán nem akarta vállalni a posztot. Ekkor is az volt még a gyakorlat, hogy máshonnan küldtek ide igazgatót. Azonban előbb erről az évtizedről idézzük Horváth József értékelését, összefoglalóját: „- Amikor átvettem a gyárat egy stagnáló, kissé visszafejlődött céget találtam. Az aprítós éveim alatt viszont folyamatosan fejlődött minden, ott volt az öntödeépítés, a csarnokbővítések, a tőkés export hangsúlyos megjelenése, új termékeket kezdtünk gyártani, a régi termékek kezdtek elmaradozni a gyárból. Mondhatjuk, hogy ebben találta meg önmagát az Aprítógépgyár, sikerült váltania. Amilyen fejlődés ezután következett, azt a 70-es években történt előrelépések nélkül nem lehetett volna felvállalni.*

2 Kármán Antal, aki 1990-től vezette a gyárat így emlékezik Horváth József korszakára: „Horváth József igazgató hatalmas tekintély volt mindig. Ő igazi vezetésre született ember. Szigorú volt, sokat követelt, de igazságos is tudott lenni. Sokat köszönhet neki az Aprítógépgyár. Az ő 10 éve volt a legszámottevőbb, a gyár mai arculata akkor alakult ki." Az új igazgató megtalálása azonban nem ment simán, több mint fél évig nem volt kinevezett igazgatója a gyárnak, s a személyi válság mélyült, kiterebélyesedett. Ahogy ilyenkor lenni szokott, önjelöltek is akadtak, akik pártkapcsolataikat kihasználva szerettek volna beleülni az igazgatói székbe. Ebben - a visszaemlékezések alapján - jelentős szerepe volt Izsó Gyulánénak is, a helyi gimnázium igazgatójának, aki a megyei pártbizottságnak is tagja volt ebben az időszakban, ami bizony hatalmat jelentett. Férje az Aprítógépgyár főmérnöke volt ebben az időszakban. Izsóné szeretett volna igazgatót csinálni férjéből, s ehhez a pártbefolyása megvolt. A gyárban azonban olyan belső feljelentési hullám indult, hogy azok rendre pártvizsgálatokat eredményeztek. A sok kuszaság talán már bosszantóvá is vált, így végül mégis az MSZMP Szolnok megyei mindenható vezetője, Andrikó Miklós által eredetileg kiszemelt személy került a posztra. Fehérváry Rudolf igazgató története a következő: „— ...1979 tavaszán hívattak a Szolnok megyei pártbizottságra, ahol közölték velem, hogy Jászberényben az Aprítógépgyár igazgatói székét nekem 32 Jubileumi kötet 2001.112.0. 212