Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
hogy a csoportvezetők, művezetők önkényesen megváltoztatták egyegy munkadarab megmunkálását, más gépeken végeztették el a műveleteket, ebből nem egyszer selejt származott és nehézség a szerelésnél." Az 1956-os esztendő csendesen - legalábbis a sajtóban megjelentek szerint - telt el. Azonban nem lehetett ez az év sem könnyű, erre utal egy 1957 nyaráról származó hír. Már ekkor a következő évet, azaz 1958-at tervezik, mert: „... az 1957-es évre alaposan rányomta bélyegét az anyaghiány, a munkahíány és az ellenforradalom által előidézett gazdasági nehézségek sokasága... " 18 Ekkor az 1958-as exporttervet és termelési programot is összeállítják. Ebben szerepel, hogy Jugoszláviába 35 méteres, 2,5 m átmérőjű kalcináló berendezést szállítanak. Tárgyalnak továbbá egy 80-100 méteres forgókemence elkészítéséről is. Lengyelországba komplett ércelőkészítő-telepet gyártanak, más hazai cégekkel kooperálva. Ugyancsak a Tiszavidék című lapban jelenik meg a következő cikk is, 1957. július 19-én: „Romlik a baleseti statisztika. Ez annál is inkább érthetetlen, mert az elmúlt hónapokban nem késztette a munkásokat kapkodásra, oktalan sietségre a korábban sokat emlegetett - a gyár sajátságaihoz nem mindig igazodó - norma vagy darabbér, hiszen nagyrészt időbérben dolgoztak a műhelyek... Az igazság az, hogy ...a nyári mezőgazdasági munkák előrehaladása arányában emelkedett a vigyázatlanságból eredő sérülések száma. A gyár dolgozóinak jelentős része ugyanis a mezőgazdaságból került az üzembe, és vasárnaponként a pihenésre szánt időt kapálással és más fárasztó munkával ismerőseinél vagy saját földjén tölti. Másnap fáradtan, kimerülten érkezik az üzembe..." Az Aprítógépgyér bejárata a XX. század végén (Fotó: Sárközi János) A kétlakiság mint jelenség azonban végig jellemző volt és maradt is a jászberényi, a jászsági munkásságra. A kezdetekkor már látnivaló volt, hogy a munkásság a mezőgazdaságból kiszorult emberekből toborzódott. A gyári munkavállalás, a szakmatanulás azonban sosem „írta felül" a gyökereket. A jász embert mindig a föld, a hozzávaló viszony jellemezte s határozta meg. Ha a földeken eljött a betakarítási munka, akkor bizony szabadságot vettek ki, s mentek a földekre dolgozni. A gyári kereset egyébként sem volt sok, mellette kellett a plusz is, már csak azért is, mert gyakran nem volt élelmiszer, legjobb volt otthon állatot nevelni, ha húst akart enni a melós. 18 Tiszavidék, 1957. július 14. - Az 1956-os események után a Néplap nem jelent meg. Helyette, mintegy másfél éves időszakban a Tiszavidék c. napilap látott napvilágot, de a megyei lap szerepét töltötte be. 206 Csendesen telik az 1958-as év is, az aprítósok igyekeznek az elvárásoknak eleget tenni. Talán a legnagyobb esemény a Jugoszláviába szállított kalcináló berendezés gyártása volt, melyet a helyszínen aprítósok - Tasnádi György mérnök, Ballá Sándor és Nagy József szerelők - állítanak üzembe 19 . Az év végi leltár szerint ez az év jó eredménnyel zárult, a termelési tervet 111,6%-ra teljesítették, az exportterv teljesítése 121,8%-os volt. A gazdaságos termelés elősegítése érdekében szerkesztő részleget hoztak létre, s ez esélyt ad a termékek korszerűsítésére is. Ez ad alapot arra, 1959-re 1 millió forintos nyereséget tervezzen a gyár. A jó eredmények révén fejlesztésekre is lehetőség nyílik. Még az év elején Csehszlovákiából vásároltak egy 8 méter csúcstávolságú esztergapadot, s két nagyméretű marógépet. Tervezik továbbá, hogy 12 újabb csúcsesztergát, 4 radiálfúrógépet, egy harántgyalut és két fogmarógépet is üzembe állítanak. S először történik, hogy a jó eredmények lehetővé teszik nyereségrészesedés fizetését a dolgozóknak, ami nagyon furcsa konstrukció volt. Az állami tulajdonú vállalat nyereségéből egy részt a dolgozóknak kifizettek a vállalatnál eltöltött évek, a fizetés, a jó teljesítmény alapján. Ez egyfajta plusz juttatásnak számított. Az 1958-as év után, '59 tavaszán 18,4 napi keresetnek megfelelő összeget fizetett az Aprító 20 . Nagyszabású beruházásokra is lehetőség nyílik az 1959-es évben. A Néplap április 18-i számában adja hírül, hogy: „..az új ötéves terv idején 33 milliós beruházással bővítik az Aprítógépgyárat. Ennek eredményeként az üzem termelése 1965-re 200 millióra emelkedik... új lemezlakatos-műhelyt, egy háromszintes épületben elhelyezett darabotot, kereskedelmi anyagraktárát, famintaasztalosüzemet, faminta raktárát építenek. Az új üzemrészeket mintegy 16 millió forint értékben szerelik fel gépekkel." Egy másik cikk érdekessége, hogy az Aprító a szomszéd vár, a Fémnyomó és Lemezárugyár számára is készít berendezést. Mégpedig egy célgépet, mely a Heller-Forgó-féle légkondenzációs hűtőelemek gyártásához szükséges. 21 Az ötvenes évek tehát gondokkal, problémákkal, lelkesedéssel, a mennyiségi eredmények hajszolásával teltek. A botcsinálta szakmunkások az akadozó anyagellátás, szervezetlen termelés mellett olykor mégis kiemelkedőt teljesítettek. Az eddig idézett korabeli sajtó azonban nem mutat két jelentős dolgot. Az Aprítógépgyárnak hadi jellege is volt, hiszen azokban az években még fennállt egy újabb háború lehetősége. A politikai vezetés tehát ezt figyelembe vette. Az Aprítógépgyárat arra jelölték ki, hogy egy esetleges háború során tankok javítására, felújítására álljon készen. Létezett egy mozgósítási terv is, melyet csak 1991-ben szüntettek meg. Ezt is állandóan karban kellett tartani, s a gépeket, berendezéseket folyamatosan olyan állapotban és összetételben, hogy a feladatnak eleget tehessen, ha erre sok kerül. Ha az ötvenes évekről esik szó, egy másik fontos dolog a jóvátétel. A háborúban vesztes országokat jóvátétel fizetésére kötelezték a győztes hatalmak, így hazánknak is voltak ilyen irányú kötelezettségei. Ezért a gyár termelésének egy része a háborús jóvátétel jegyében született. Erről a jubileumi évkönyvben meséli Rigó Ferenc: „... meg kellett kezdenünk a román jóvátételi gyártást az aranybányákhoz, ércelőkészítő gépeket, flotációs cellákat, ülepítőket, osztályozókat... a Ganz a jóvátételi gyártásban mozdonyokat, vagonokatcsinált..." 19 Néplap 1958. december 17. 20 Néplap 1959. április 1. 21 Néplap 1959. október 22.
