Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada
Aprítógépgyárhoz vezető Sportpálya utca kövezése elkészült, és folyó hó 20-án lesz a város kezelésébe átadva. A gyárba vezető 3 ágú vasút földmunkája, és a vasútnak a fővonalba való bekötése elkészült. Ez évben egy ág felépítménye készül el, melyhez a sínanyag szállítása folyamatban van, hogy az augusztusi kezdéskor rendelkezésre álljon. Kész van a gyár kútja, mely 64 méter mély, vízbősége 181 liter percenként. A háromajtós kiscsarnok nagyobb munkái kész, lefedve és a daru beszerelése folyik. Nagyobb munka még itt aljzatbeton és gépalap-betonok készítése, mely tervek hiánya miatt nincs ezideig sem elkészítve. A kéthajós nagy csarnok vasbetonmunkái folynak. Itt a munkák üteme gyorsul a munkaterület szűküléséből kifolyólag, s így a munka jelentős részét határidőre (június 30.) be tudjuk fejezni. De még július hónap szükséges a befejező munkák (meszelés, üvegezés) elvégzésére. A kétemeletes irodaház, kazánház, kémény építéséhez a szerződés 3.100.000 Ft. összeggel meg lett kötve. Kezdési határidő e hó, befejezés 1952. II. 15. A külső malom környékén épülő élelmiszeripari gépgyárhoz vezető út, vasút és hídépítéshez a felvonulás és munka megkezdődött. A magasépítési része augusztus hónapban megkezdődik. A Faiskola utca, Kossuth Lajos út és a vasút által határolt volt faiskola területén ezen gyár részére lakótelep épül ez évben, és a jövő évben még 100 lakással, szociális és kulturális intézményekkel bővül... A debreceni területi és városi rendezési Tervező Intézet kiküldöttei a helyszínt megtekintették, térképet, víz, világítás és csatornázási adatokat kértek." így tapasztalhatjuk, hogy a két gyár, az Aprító és a majdani Fémnyomó és Lemezárugyár, amit Hűtőgépgyárként ismerünk igazán, építése összekapcsolódott, s a helybeliek számára valóban új lehetőségeket kínált. Megkezdődik a gyári élet Mint tudjuk, 1951. augusztus 20-val megindult a termelés az Aprítógépgyárban, ez az alapítás dátuma azóta. A kezdetekről Simon József visszaemlékezését idézhetjük, az Aprítógépgyár 50 éves jubileumára megjelent kötetből 9 . Simon József katonatiszt volt a háborúban, a hadifogságból 1948-ban tudott hazajönni. Munkát, megélhetést keresett, sok más társával együtt. Nagyon jól emlékszik az Aprítógépgyár megindulására. Egy ismerőse révén értesült arról, hogy átképzősnek lehet jelentkezni. Amikor 6 hónap után visszatért Budapestről szülővárosába, bizony sok munka adódott. „— Akkor még nem volt kész a gyár. A nagycsarnokon nem volt tető, snem volt beton aljzata. A csarnokban fából készített hatalmas állványerdő volt. így előbb az építés munkáiban is részt kellett venni. Egyetlen esztergapad volt itt akkor. Ahogy haladt az építkezés, úgy telepítették sorban a gépeket. Elsőként a lemezműhely készült el, majd a Ccsarnok, később a festőműhely. Az irodaépület csak 1953-ban épült fel. Tulajdonképpen itt a Ganz aprítógépgyártó részlegét építették fel, azt telepítették ide, hogy az anyagyárban más 9 Ötvenéves az Aprítógépgyár. Jubileumi évkönyv 1951-2001. Szerk: Kármán Antal és Kollár Márton. Jászberény, 2001. Kiadó: fejlesztést megvalósíthassanak. Sem az idetelepített gépek, technológiák, sem a gyártmányok - amihez a terveket, rajzokat is a Ganz biztosította - nem voltak korszerűek. Itt Jászberényben egy gyártórészleget hoztak létre 1951-ben a Ganz számára. — Az '50-es évek elején milyen része volt ez a városnak, mi volt a gyár helyén? — Ez mezőgazdasági terület volt, szántóföld. Akkor a mai Jókai út sarkán, az iskolaépület és udvara helyén korcsolyapálya volt. A Zagyvából a vizet odáig vezették. S mögötte szabadterület volt, melyen belső kertek, kukorica földek voltak. Talán egy épület volt csak, közel a mai gyárhoz, egy tanya. Az ott fekvő földeket is a tanyatulajdonos művelte. — Ön milyen szakmát szerzett Budapesten? — A forgácsoló szakmát tanultam ki. Másfél évig ebben dolgoztam, majd a technológiai osztályra kerültem időelemzőnek. Később technológusként dolgoztam sok évtizeden át." Érdekes módon a megyei lapban az augusztusi eseményekről nincs hír, legalábbis ennyi év távlatából nem találtam. Csak 1951. szeptember 29-én jelenik meg egy kis cikk, mely tükrözi azt a korszellemet, mely akkor a hétköznapok része volt. Többek között ez áll benne: „Mi, a jászberényi Aprítógépgyár dolgozói munkapadjaink mellől hálával és szeretettel gondolunk pártunkra és népi demokratikus kormányunkra. Pártunk bölcs előrelátó gondolkodása folytán épülhetett fel Jászberényben az első nagyszabású gépgyár... versenyre hívjuk ki 1952. évi tervünk túlteljesítésére - az ugyancsak most induló gyöngyösi Váltógyárat." A megyei lap november 10-én azt írja, hogy a gyárban megindították a technikai minimum tanfolyamot, s előkészítik az 1952. évi feladatokat. Majd így folytatódik a cikk: „Különösen jó munkát végeztek eddig az anyagbeszerzési csoport dolgozói, 10 tonna elfekvő anyagot szállítottak a kezdeti munkák megindulásához a Ganz Vagongyárból." A város fejlődését meghatározó iparosításról egy alaposabb összefoglalást találhatunk a Néplap 1952. január 9-i számában. A cikk címe: Jászberény város az iparosodás útján. Többek között ezt írták; „... A város urainak nem volt érdeke a város ipari fejlődése, sőt egyenesen meggátolták azt. Féltek attól, hogy az ipari üzemek miatt nem jutnak majd olcsó munkaerőhöz... 1915-ben a város akkori képviselőtestülete megszavazta a város egyetlen ipari üzemének, a mésztéglagyárnak a lebontását. Ezt azzal indokolták, hogy üzemeltetése előidézheti a mezőgazdasági dolgozók munkabérének emelkedését. Hasonló indokkal akadályozták meg egy másik ipari üzemnek, a cukorgyárnak a felépítését is... Az ötéves terv első évében megindult a város iparosítása, minek folytán felszámolták a munkanélküliséget. Már a második évben felépült az Aprítógépgyár, melynek első gépegysége már 1951 augusztusában megkezdte működését, ebben az évben pedig már teljes kapacitással dolgozik majd... Ugyancsak megkezdték egy háztartási felszereléseket gyártó nagyüzem felépítését is, mely több száz dolgozónak nyújt majd biztos, nyugodt megélhetést." Aprítógépgyár Rt. Kármán Antal elnök-vezérigazgató (későbbiekben: Jubileumi évkönyv) 203
