Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Kiss Erika: Az Aprítógépgyár fél évszázada

KISS ERIKA w r r i w AZ APRITOGEPGYAR FEL ÉVSZÁZADA IPARTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK A XX. SZAZAD MÁSODIK FELÉBŐL A jászberényi Aprítógépgyár 50 éves jubileuma kapcsán sok érdekes dokumentum került a kezembe, melyek nemcsak a gyárnak, de Jászberény történetének is fontos részei. A különböző iratok rögzítik a történelem apró pillanatait, de a korabeli újságok is. Ezekből sokoldalúan kirajzolódik, hogy miként is alakult, alakulhatott az emberek, a város sorsa, hogyan fejlődött, gyarapodott Jászberény az ötvenes, hatvanas években, a korszellem mit is eredményezett a hétköznapokban. Természetesen az is megtudható, miként indult be az első gyár, az Aprítógépgyár, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a szocialista iparosítás éveiben, s miként alakult később a sorsuk. Sokan emlékeznek még a kezdetekre, de még többen már eltávoztak, s magukkal vitték a történelem egy szeletét. A XXI. század elején élő harminc-, negyvenévesek sem tudják, milyen is volt a tervgazdálkodás, mit jelentett, ha valaki sztahanovista volt, mi volt a jelentősége a szocialista brigádoknak. Egyáltalán, hogyan is alakult ki a magyar ipar, s miként éppen Jászberényben, ahol korábban semmi ilyen hagyomány nem volt. Mit jelentett a minisztériumi irányítás egy vállalat életében, s miként alakult egy emberöltőnyi időszak azok körében, akik a jászberényi Aprítógépgyár közösségébe tartoztak. A II. világháború után nagyon nehezen rendeződtek a sorok Jászberényben. A gyors újjáépítés akadozott, óriási volt a munkanélküliség. Az akkor még létező, a kisgazdapárt lapjaként hetente megjelenő Jászkürt újságban 1947. június 21-én egy interjú látott napvilágot. Pokornyi Gusztáv, a szakszervezetek városi-járási titkára mondta: „...A közületek részéről nem akar megindulni a középítkezés olyan ütemben, ahogy arra egy háború dúlta országnak szüksége lenne... a magántőke teljesen visszahúzódik az újjáépítési munkáktól... Jászberényben minden szakmában általában 60-70%-os a munkanélküliség, talán csak az ipari munkásoknak van nagyobb munkalehetőségük. A kőművesek közül 14 több hónapos munkára Jugoszláviába megy... a hároméves újjáépítési terv keretében minden valószínűség szerint 1,7 millió forintot kap Jászberény, mely összeggel elsősorban a középületek és a közműveket fogják rendbe hozni." Egy 1949 novemberében a városi tanács által készült kimutatás

1 szerint nagyon szerény volt a ipari munkalehetőségek száma. A háború után csak néhány jelentősnek mondható céget soroltak fel. A Lábbeli Készítő KTSZ-nél 49-en dolgoztak, s 4 tanulót fogadtak. A Felsőruha KTSZ-nél 23 a munkavállalók száma. Érdekesség, hogy e két cég az Apponyi - ma Lehel vezér - tér 17. szám alá volt bejegyezve. A Fecske Malomban 20 an dolgoztak. A Közép- és Délmagyarországi Növénysajtoló Üzemek jászberényi telepén - a Kossuth utca 44. szám alatt - a létszám 44 fő. A Dohánybeváltó átlagosan 100 főt alkalmazott. A Jászberényi Földműves Szövetkezetnél 34-en voltak alkalmazásban. Tevékenységük nagyon széles skálán mozgott, a korabeli feljegyzés tanúsága szerint termény- és zsírbegyűjtést, faggyú- és gyapjú begyűjtését, állatfelvásárlást, tollés borvásárlást, vegyes kereskedést végeztek, de egy darálómalmot is működtettek. A városban, a tanács hatókörébe tartozóan volt még vágóhíd, olajütő malom. Egy másik jelentés azt taglalta, hogy a kereskedelem nagyon visszaszorult, a háború után sok üzlet nem nyitott ki, élelmiszerbolt alig volt a városban, s nem igazán üzemeltek a kis, 2-5 főt korábban alkalmazó kisiparosok sem. Egy későbbi, 1951 februárban készített statisztika

2 szerint: „Jászberény város területén 349 kereskedő és 506 kisiparos lett kimutatva." így bizony nem volt könnyű megélni ekkor. A tanács egy másik kimutatása 1950-ben

3 arról tanúskodik, hogy a Felsőruhakészítő Szövetkezet bérmunkában dolgozik, s éves pénzügyi terve 504 ezer forint. Típusruhát, vászonruhát, mikádót és csizmanadrágot készítenek. A vágóhidat átszervezték vállalattá, és 1951-re 1 millió 200 ezer forintot irányoztak számára elő. Az Artézi gőz- és kádfürdő tervszáma 45 ezer forint, a vízműé 128 ezer forint. A tanács egész éves költségvetési kerete 1951-ben 6,2 millió forint volt. Azt, hogy Jászberényben gyár épül, már 1949-ben eldöntötték az Országos Tervhivatalban, majd a helykijelölő bizottság 1950. március 21-én döntött arról, hogy hol épüljön fel a Kőbányán szűk helyen fekvő, s ott nem bővíthető Ganz Vagongyár új részlege. A Népgazdasági Tervtanács 1951. január 18-án meghozta határozatát a gyár profiljáról, miszerint aprító-törő-osztályozó gépek készüljenek Jászberényben. A gyáralapítás során azonban a városi tanács sem maradt munka nélkül, hiszen sok szervezési feladatot nekik kellett megoldani. Különböző jegyzőkönyvek adnak erről tanúbizonyságot. 1 Tanácsi jelentés 901-1/1949. november 24. Tárgy: Az 1950. évi ipari részlettervek előkészítése. 2 Tanácsi jegyzőkönyv 7/1951. február 16. 3 Tanácsi jegyzőkönyv 3/1950. 201