Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Vadász István: Nagyiván belterületének fejlődése
kult: a két utca a Görbe-kocsma körüli teresedésből indul (ide egyébként még egy további kis zug is befut), vonaluk követte a felszíni formák, a falu alatti erek futását. A belterületnek a Sarkad-ér partján, északra húzódó részén aránylag szabályos telkek alakultak ki: ez a rész az Andornak elnevezést kapta. A név eredete ismeretlen. Itt is találhatók kisebb zugok. Az egyik zug a Sarkad-érre jut ki: végén egy gémeskút található. A másik keskeny sikátor párhuzamos Andornak fő útjával: a keskeny sikátorban 9-10 igen apró háztelek szorong, véggel a Sarkad-érre. Egy teresedésből indul: az 1860-as térképen a téren találjuk az egyik malmot (felső szárazmalom), amely korábban majorsági belteleknek számított. A terület északi részén volt a majorsági kert, mely a „tagosítás szerént a kivételes birtokhoz adatott" 13 . A templom és a plébánia között, a templom körüli magaslatról egy mély fekvésű, mocsaras területen - a Sarkad-ér déli egyik ágán áthaladva, a templom és a plébánia között nyíló út vezetett „Kismezőre", ahol két utca volt. Itt egyébként kisebb méretű, 410-500 négyszögöl közötti telkek jöttek létre. Kismezőre lemenet, a templom mögött is kialakult egy zug, de hasonló volt a Fő út és a Temető köz torkolatánál, sőt Kismező más részén is. A Temető-köz és a főút torkolatánál lévő zug mellett egy terjedelmes, 866 négyszögöl kiterjedésű vízállás húzódott - szinte a falu közepén, az alsó szárazmalommal és az alsó kocsmával átellenben. Innen indult délre és a Kismezővel párhuzamos volt a Kertsor, amelynek csak az egyik oldalán voltak, hatalmasnak mondható, 2000 négyszögöl körüli telkek, illetve kertek. A sor legvégén volt az 500 négyszögölnyi „községi epreskert". A templomtól nem messze, a fő utca másik oldalán, északra nyílott a Kálmán-köz. Nevét Kálmán Pál féltelkes gazdáról kapta, mivel végig a Kálmán telek mentén húzódott az utca. Ez a köz a jórészt - de nem kizárólag - zsellérek által lakott, elaprózott telekszerkezetű „Nyavajka" felé vezetett. Ide két másik utcán, a Temető közből kiágazó Kapás-közön és egy másik utcán át is le lehetett jutni. A Kapás-köz nevű szűk sikátor névadója a közelben, a köz végén lakó Kapás János negyedtelkes gazda lehetett. A falunak ezen a szélén, Nyavajkán három, 2-6 telekből álló elkülönült telekcsoport volt. Ezek egyike a „fellegvár", a másik telekcsoport a „serkevár", „bagolyvár" néven szerepel az anyakönyvekben. Mindkettő a cigányok lakóhelye volt. A falu főutcája mentén fekvő, hatalmas méretű telkek arra is utalnak, hogy a Fő úton (vagy a „Nagy úton") lakni mindig rangot jelentett. Különösen a Fő útnak az alsó szárazmalomtól a templomig, illetve a másik oldalban a Kálmán köztől az andornaki elágazásig, kanyarig terjedő részén. A jobbágyfelszabadítás előtt itt kizárólag telkes jobbágyok laktak. Például Vona István vagy Szabó Pál, aki többször is bíró volt, vagy a Czinegék módosabb családjai, a Nagyfejeők, a Trázsiak, a Kuruczok, a Csőkék, az Urbánok, a Tóthok egy-két képviselője, illetve a Smigróczki família molnár mesterséget űző tagjai. A paraszti földtulajdonlás megszilárdulása után további módosabb gazdák szereztek itt telket: a Gyöngy, a Csontos család egyes ágai. Ez az utcarész már a XIX. század közepére a falu központjává vált. Nyugati végén volt az alsó szárazmalom, mellette az alsó kocsma (a mai posta helyén), teljesen különállva, mintegy az út közepén. Néhány telekkel nyugatabbra az alsó kovácsműhely. Az alsó szárazmalomtól kiszélesedő főút déli oldalán a második telken volt a „helységháza", 13 A „kivételes birtokot" az ehhez a részhez közel fekvő kivételesek földjei kezetek: templom, a jegyző, az énekes (tanító), a harangozó és a pap földje (HmL VII 1 /a 190/3 Úrbéri összesítési, tagosításai per 1856-1860, Nagyiván, 2. és 3. csomó) 192 majd innen 6 telekre keletre az „oskolaház", mellette az „énekész lak" (kántortanítói lakás), utána a plébánia. A plébánia és a templom között indult a köz Kismezőre. A templom utáni harmadik telken volt a majorsági felső kovácsműhely (ezen a telken később tanítói lakás lett), annak második szomszédjában a majorsági mészárszék. Innen két teleknyire már véget ért a főút, illetve elkanyarodott Hadház és elágazott Andornak felé. Andornakon volt a felső szárazmalom, a falu keleti szélén, a főúton, Hatház közelében, a debreceni út mellett pedig a vendégfogadó, mely „L" alakjáról kaphatta a „Görbe-kocsma" elnevezést. 4. A falu belterületének továbbfejlődése a XX. században Nagyiván központja a XX. század első felében tovább fejlődött 14 . A falu központjának súlyponti részét a templom és a plébánia, illetve a plébánia szomszédságában az 1930-as évektől újjáépülő egyházi iskola képezte. Mindehhez az is nagyban hozzájárult, hogy az I. világháború után kibontakozó falumodernizációs program keretében több, évtizedek óta sürgetett beruházás valósult meg a faluban. A madarasi út nyomvonalának egy részét felhasználva elkészült a Tiszaörs felé vezető kőút, mely immár történelemmé változtatta az egykori, más nyomvonalon haladó, régi „Örsi út" földrajzi nevet. Több évtizedes sikertelen próbálkozás után az első fúrott kút (ahogyan a faluban mondták: „csapos kút") megépítésével kezdetét vette az egészséges ivóvíz-ellátási program (a plébánia és az iskola előtt). Ez a későbbiekben folytatódott és a községháza előtt, a Görbe kocsma mellett, majd az Újtelep és a régi belterület találkozásánál megépültek a kutak. Ám ezzel egyidőben egy-két falurészen még ásott kutakból hordták a lakosok az ivóvizet. Ilyen „jóvizű" kút volt Andornakon a „Hadnagy Pannus-kútja", a „Bernát-kút", a főúton, a templommal szemben a „Tóth Gyuri kútja", Nyavajkán pedig a „Bugyi-kút". Később, az 1940-es évek végétől ezeket a kutakat is fúrott kutak váltották fel: a Tóth Gyuri kút mellé épült az „Új kút" (melyet egy időben Rákosi-kútnak is neveztek, mivel 1948 körül épült), a tanácsháza, illetve az Óvoda elé az Óvodai kút, valamint az 1960-as években a Bugyi kút helyett egy új, fúrott kút 15 . Mind a fúrott, mind az ásott kutak fontos építmények voltak: a vezetékes vízellátás előtti időben a „kútrajárás", a 6-10 literes alumínium vagy zománcos lemezkannában való „vízhordás", a kútnál való találkozás és barátságos szóváltás valóságos közéleti eseménynek számított. Nem véletlen, hogy a kutakat mindenhol az utak találkozási pontján, forgalmas helyeken fúrták. Az iskolával szembeni hatalmas telken alakult ki az 1930-as években a szárítótelep, ahol a határban bőven termő gyógynövényeket dolgozták fel. A Temetőzugnál lévő torkolattal szemben megújult a Községháza, mellé jegyzői lakot emeltek. Az egykori alsó szárazmalom és alsó kocsma lebontásával rendeződő téren alakult ki az 1930-as években a Hősök kertje, ahol az I. világháborúban elesett nagyivániaknak állítottak emléket. A XX. század első évtizedeiben a főúton több helyen is boltot nyitottak. Elsőként Balogh Albert vegyeskereskedését kell említeni, me14 Hevesvármegyei ismertető és adattár. Főszerkesztő: Ladányi Miksa, A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Budapest, 1936, pp. 408-409. 15 Czinege Katalin, i.m, pp. 33-37.
