Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

1561-1562 ÖNB Mxt 607, 201-210. Velics 1.130-131. A zsoldlistatöredék keltezetlen, a személycserék dátumai alapján biztonsággal 969-re, azaz az 1561. szeptember 1 l-e és 1562. augusztus 30-a közötti évre datálható. Csak a hiányzás mustrajelét vezették rá, a jelenlétet az jelzi, hogy a katona neve mellett kiszámították zsoldját, és tizedenként összesítették a zsoldban részesültek számát. A névsorban 415 katona neve áll, 374 volt jelen. Szolnok őrségét az előző három évben erőteljesen csökkentették, ezúttal azért, hogy az 1561-ben kiépített Csongrádot innen lássák el katonával. A müsztahfizok négy tizede (a 15., 16., 17. és 20. bölük), a tüzérek 4. tizede, a lovasok hat tizede (mindkét agaságból a 7., 8. és 9. oda) és a martalócok három tizede (a 6., 7. és 8. oda) került át Csongrádra, és adta az új őrség teljes állományát. Rajtuk kívül a müsztahfizok, lovasok és martalócok még további két-két tizedét vonták ki a várból, útjukat nem sikerült követnem. Ha a ténylegesen szolgálatban állókat nézzük, 45 százalékuk, 169 katona az általános védelmet ellátó müsztahf iz és tüzér, a portyázó lovasok száma alig haladja meg, a vízen is szolgáló azaboké és martalócoké nem éri el a százat. A mozgás újra nagyon erős, a listára vett katonák 23 százaléka, 95 ember hiányzott vagy cserélődött ki. A mozgás indítékai azonban már megnyugvást mutatnak. Míg 155758-ban a kikerülőknek még a 45 százaléka egyszerűen otthagyta a várat, most ez a kategória kevesebb mint felére, 21 százalékosra csökkent. A kieső katonáknak éppen a felét a portyák vitték el, 29 százaléka pedig magasabb beosztást vagy tímár-birtokot szerzett, jobb csapatnembe lépett át. Neve alapján a jelenlévők pontosan egyharmada biztosan balkáni eredetű. Feltűnő, hogy a zsoldok többségét lefaragták. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 141 fő, jelen volt 137. Haszan aga és helyettese, Perváne Musza kethüdá, valamint a tisztekkel együtt névsorba vett Ali Naszuh, a raktár írnoka alatt 14 tized, a listán egy kivételével teljes létszámmal, négy katona azonban hiányzott. E négy helyen kívül még 18 kapott az év folyamán új gazdát, ami azt jelenti, hogy egy év alatt a névsorba szedett katonák 17 százaléka került el a helyéről (a fele háborús veszteség: a sok „vértanúhalált halt", fogságba került és eltűnt katona azt mutatja, hogy a lovasok mellett ezúttal a müsztahfizok is részt vettek az előző évek csetepatéiban). A jelenlévők 26 százaléka balkáni eredetre utaló nevet viselt. 1558 óta a két főtiszt zsoldja nem változott, az írnoké 8 akcséra, a tizedesek többségéé 7 akcséra csökkent. Tüzérek (topcsik): a listán 32 fő, jelen volt 32. Az aga és helyettese megmaradt, alattuk 3 tized teljes létszámmal. Hiányzó nem volt, és csak két személy cserélődött ki. Nyolcan új muszlimok, hatan keresztény rácok. Az aga tímár-birtoka és a zsoldok nem változtak. Lovasok (fáriszok): a listán 121 fő, jelen volt 109. Reszul és Hajirdzsánf?) aga alatt két agaság, mindegyikben 6, összesen 12 tized a listán teljes létszámmal, a valóságban tizedenként átlag alig kilenc katonával. A mozgás nagyon erős, a listára vett állomány 27 százalékát vitte el egy év alatt. A kikerültek bő kétharmada, húsz lovas háborús veszteség, elsősorban halott és fogoly, míg a várat csak öten hagyták el; a maradék négy katona vagy előlépett, vagy tímár-birtokot szerzett magának. 26-an új muszlimok, ők képviselik a csapat biztosan balkáni eredetű részét. A két aga napi zsoldja nem változott, a tizedesek többségéé 9, a legénység nagyjából feléé 8 akcséra szállt alá. Azabok: a listán 74 fő, jelen volt 56. Mehmed aga és helyettese, Báli Hamza kethüdá alatt 4 rijászet (az első kettő rejszei az aga és a kethüdá) 3-2-2-2, összesen 9 tizeddel, amelyek már a listán is hiányosak, átlagos létszámuk pedig a hat jelenlévő katonát sem érte el. Az utolsó tized a rác hajóépítőké, élén most is Vuk Szkorsza tizedessel; jelenlévő tagjaiból ketten áttértek, öten keresztények. Tizennyolc álláshely állt üresen és tíznek cserélődött ki a gazdája, ami együtt annyit tesz, hogy a listára vett katonák 39 százaléka került el a helyéről: a hiányzás és a mozgás most is ebben a csapatban a legerősebb. A hiányzások okát az írnok nem vezette, a cserékét azonban igen: a többség jobban fizető beosztást keresett magának, bizonyítékául annak, hogy az azabok erős mozgása a csapat ugródeszka-szerepéből is adódott. A zsoldok itt is csökkentek. Az aga, a kethüdá és az első rejsz napi zsoldja 10, a negyedik rejszé 9, öt tizedesé 7, négyé 6, a legénységből már 22 emberé 5 akcse lett. A hajóépítő tizedben a napi zsold 5-7 akcse. Martalócok: a listán 47 fő, jelen volt 40. A csapat parancsnoka Timur aga volt, ő azonban meghalt, utóda még nem került. A csapatot 5 tized alkotta, amelyekben az átlagos létszám nyolc jelenlévő katona. Hét hely üresen állt, három új gazdát kapott. Mindenki keresztény balkáni. Az aga és a tizedesek napi zsoldja változatlan, a legénység nagyobb részéé azonban 4 akcséra csökkent. 1565 ÖNB Mxt 612, 38. Velics II. 347. A budai kincstár pénztári naplója a 973. év első felében, azaz az 1565. július 29 e és 1566. január 2l-e közötti hat hónapban kifizetett zsoldokat tartalmazza csapatnemenként, a müsztahfizokat és a tüzéreket szokás szerint összevonva. Az őrségben 310 katonának fizettek zsoldot. Az elszámolás létszámadatai első látásra úgy értékelhetők, hogy 1562 óta az őrség újabb, mintegy hatvan fős csökkenést szenvedett el (amelyet 1570-re korrigáltak). De az 1562. és 1570. évi számok egybeesése azt a feltételezést is megengedi, hogy szó sem volt létszámesésről, csak 1565-ben sok, bő fél századnyi új embert vettek fel, akik jelen voltak ugyan, de kinevezési iratukra várva még nem kaptak fizetést. A kérdés eldönthetetlen. A zsoldban részesült katonák csapatnemenként: Csapatnem Létszám Müsztahfiz és tüzér 145 Lovas 82 Azab 52 Martalóc 31 Összesen 310 137