Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Bagi Gábor: Besenyszög határának történeti vázlata a honfoglalástól a török hódítás koráig

János perbe idézését, a sági konvent Heves megyei Dóba birtoka elfoglalása miatt. Az ekkori leírás szerint a falut keletről Körű, délről a Tisza, nyugatról Homor (Chwmur) falu, északon pedig Körű egyházánál Most major határolta. A király hamarosan újra megidézte Kom poitit, majd 1489. február 9-én Dobat a sági konvent birtokának nyilvánította.

2

' A zaklatások azonban nem szűntek meg. Alig egy év múlva, 1490. szeptember 8-án a szentbenedeki konvent előtt János sági prépost Kompolti Jánost, balaszentmiklósi Ficsór Lászlót és serviensét Móré Györgyöt is eltiltotta a konvent javai, közte a Szolnok megyei Iva, Hacok és Dóba birtoklásától. Változást a XVI. század eleje sem hozott. 1510. május 2-án Országh Mihály Kompolti János hatalmaskodó fiainak gyámjaként Ferenc sági prépostnak évi 10 forint fizetését ígérte. A Kompoltiak azonban továbbra sem nyugodtak. 1520. november 2-án az egri káptalan jelentette a királynak, hogy amikor embereit Dóba felmérésére és a sági konvent beiktatására küldte ki, annak Kompolti Ferenc altiszttartója kivont karddal ellentmondott, és a birtokot urának követelte.

22 Dobára más adatunk nincs. Pusztává válhatott, a század második felében már nem említik. Fejlődését a nemesi foglalások is kedvezőtlenül befolyásolták. Sorsa nem egyedi, hisz a garamszentbenedeki apátság Szolnok megyei Kengyel-tenyői és tiszasági (ma Tiszakürt része) javait is a XV. század végén már nemesi kézben találjuk. zálogba adás következett be, László kiskorú fiának halálával. Ez Szécsényi László lányainak férjeit hozta kedvezményezett helyzetbe, ami ellen a lányági rokonság hiába lépett fel. 1456-ban Szécsényi László lányait, Annát (Országh László jegyesét) és Hedviget (Losonci Albertné) fiúsította a király a javaiban. 1461-ben új adományként is Országh nádoré, és Losonci Alberté. 1467. május 1-én a velencei Bono Mózesnek adta I. Mátyás zálogjogon Fokom felét. Végül 1470ben Országh Jánost és Losonci Lászlót iktatta ide vissza a király.

26 A jelek szerint kisnemesek is éltek itt, 1468-ban Fokorúi Ferenc hevesi szolgabírót említik. 1479-ben Losonci László és testvére István a Külső-Szolnok megyei Fokorú felét 300 forintért Farnosi Mihálynak adta zálogba. 1480-ban Losonci Albert elzálogosította a váci káptalannak. 1488-ban Barát vagy Baracsi Mihály mester vette zálogba. 1489-ben az Országhok és a Losonciak Fokorú egészét a Nagylucseieknek adták el. 1504-ben a Morék és rokonaik osztoztak rajta, utóbb Móré László új adományt szerzett rá.

27 HOMOR Bizonnyal a mai Homokszög puszta helyén lévő kis falu Heves megyében. A névalak feltehetően a „homorú-homoró" melléknévre megy vissza. 1245-ben Chuda birtoka és Dóba határosa. 1488-ban és 1489-ben Dóba szomszédja, de birtokosai ismeretlenek. Utóbb elnéptelenedett, Mohács után már tudtunkkal nem említik.

28 FOKORÚ A határ délkeleti felén fekvő falu a Tiszánál, Dobától délre. A hasonló nevű pusztával azonosítható. Nevének jelentése vitatott. Borovszky Samu a „gyümölcsös" jelentésű germán „wuochar, vochor, vokra" szóból magyarázta, s ezt fogadta el Bártfai Szabó László is. Mészöly Gedeon és Paizs Dezső a „fok" szóval hozták kapcsolatba, míg Reuter Camilló a „fakad" ige „domború"-hoz hasonló képzését vetette fel.

23 A Kökényesradnót nembeli Radnót birtoka volt, ki 1322 körül elhalván sógorának, Kacsics Simonnak hagyta Fokorú és Tekerő Szolnok megyei birtokot. Kacsics Simon székely ispán utóbb unokatestvérének, Szécsényi Tamásnak engedte át ezeket. Tekerő később nem is fordul elő, talán Fokorú határába olvadt be. 1353-ban is Szolnok megyei falu, utóbb Hollókő tartozéka. 1390-ben a Losonciak és Szécsényi István fiai Szécsényi Frank más javaival együtt megrohanták és felprédálták. A hosszú pereskedés után végül 1405-ben született ítélet. Ekkor Heves megyében említik.

24 Máig vitatott két adat. 1415-ben állítólag Czudar Péter bán és fiai kapták, majd 1428-ban Külső-Szolnokhoz Dávid bán és fia György birtoka.

25 Ez esetleg magyarázható zálogolással, mindazonáltal utóbb újra Szécsényi kézben találjuk. 1445-től Szécsényi László más javaival az Országhok és Losonciak kezén volt zálogban. 1454-ben újabb SZEG A tatárjárás előtt már létező Heves megyei falu neve „sarok, szöglet, zug" jelentésű, és folyókanyarulat övezte területre utal. 1245-ben Izsák birtoka Dóba mellett, a Tisza közelében. 1261-ben halászó rekeszeit említik. 1341-ben Dóba határosaként Szegi vagy Szegey Izsák jobbágy (?) birtoka. 1395 elején az országbíró utasította a budai káptalant, hogy Halápi Ivánka fia Istvánt Szeg falu felébe örökségi jogon vezesse be. Ez április 3-ra meg is történt. 1399-ben Szegi Demeter felesége Tárcsái Anna révén örökölt itt, aki utóbb többször királyi megbízott is. 1463-ban Szegi (Zohy ?) György Körű és Fegyvernek határosa. 1504-ben már a Morék és rokonaik osztoztak rajta.

29 SZENTIVÁN Besenyszög délnyugati, vagy Szászberek határos részén sejthető falu. Névalakja korai templomára, és annak védőszentjére, Keresztelő Szent Jánosra utal. A XIV. század második felében Szécsényi birtok és Hollókő tartozéka. 1390-ben Szécsényi Frank itteni javait is feldúlják a Losonciak. Az 1399 elején tartott határjárás szerint a Szabolccsal közös határa a Laposhalomnál indult, majd a Tenkeháton át vezetett nyugat-délnyugat felé a Zagyváig, ahol egy vadkörtefa erdő volt a végpont. Szentiván határa a torkolat felé a Zagyva folyása volt. 21 Bártfai Szabó L, é.n. (Dl. 19363., 19388.); Benedek Gy. - Z. Zsoldos M. i.m. 29. (Dl. 16800., 17744.) 22 Benedek Gyula: Külső-Szolnok megyei oklevelek a XV. századból. In.: Zounuk, 5. Szolnok, 1990. 281. (Dl. 19673.); SIH. Dl. 23312., 23455. 23 Borovszky Samu: A honfoglalás története. Budapest. 1894.89.; Elek Salamon: Néhány adat Fokorú történetéhez. Jász-Nagykun-Szolnokvármegyei Lapok, 1899. ápr. 6.; Bártfai Szabó L, é.n.; Reuter Camilló: A „fok" vízrajzi köznév és a Fokorú földrajzi név. Névtudományi Előadások, II. In.: Névtudományi Konferencia. Budapest, 1969. Szerk.: Kázmér Miklós, Végh József. Budapest, 1970. 110-111. 24 Karácsonyi J. i.m. II. 266.; Pesty F., 1880.; ZSKO. 11/1. 526. (Dl. 9093.) 25 Bártfai Szabó L. é.n. Dl. 10333., 10335.; Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1890.

1.62.; Iványi B. i.m. 295. 26 BO. I. 682-683., II. 85-87.; Benedek Gy.-Z. Zsoldos M. i.m. 35. (Dl. 14943.); Bártfai Szabó L, é.n. (Dl. 15111., OL Forgách LtJ; Uő. 1911.19.; Uő. 1938. 224., 229.;SIH. Dl. 15444.; Soós A., 1935. 14.; Uő. é.n. 14.; Benedek Gy. 1997.326-329. (Dl. 16959.) 27 Havassy Péter: Heves megye középkori tisztségviselői. Studia Agriensia, 6. Eger, 1986.48.; Iványi B. i.m. 295.; Bártfai Szabó L, é.n. (OL Galg. Lad. 96. Fasc. 10. No. 5-6., Dl. 21324., OL Kir. Könyvek XII. 315.); BO. II. 228. Lásd még a 11. és 16. jegyzeteket is! 28 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988. I. 603.; Györffy Gy., 1987. III. 101.; Benedek Gy.-Z. Zsoldos M. i.m. 29. (Dl. 10363., 16800., 19388.) 29 Bártfai Szabó L, é.n. (Dl. 21324.); ZSKO. I. 559-560. (Dl. 26576.); Györffy Gy., 1987. III. 137.; Benedek Gyula: Tiszapüspöki története. Szolnok, 1971. 31.; Uő. 1991. 324. (Dl. 73527.1-4.); Uő. 1996. 303. (Dl. 3419.), 324-325. (Dl. 8036.); Uő. 1997. 322. (Dl. 15835.} 119