H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
kozó új, felülvizsgált elméletek fényében az indoeurópai nyelvterjedés - a mezőgazdaságterjedése Anatóliából'modelljét fogalmazza újra, figyelembe véve a konvergencia-elméletet. A konvergencia-elméletet a szakemberek más néven ismerik: ez a Sprachbund-Xeória. Értelmezése szerint egy nyelvcsalád (vagy ami nyelvcsaládnak tűnik) létrejöhet egyszerűen konvergencia-folyamatok eredményeként, melyek térben szomszédos (eredetileg genetikailag nem rokon) nyelvek közöt hatnak anélkül, hogy közös leszármazásuk lenne. A feltevés szerint hosszú ideig egyensúly állhat fenn egymás közelében élő ilyen nyelvcsoportok között, amit rövid drámai változások követhetnek. Ekkor nyelvek expanziója és elválása következhet be. A megszakadások vagy kristályosodások az egyensúlyi állapotokhoz képest rövid ideig tartanak, viszont szerkezetük megfelelhet a családfa modellnek. 97 Nem szeretnék most azzal foglalkozni, hogy ez a konvergencia modell mennyire alkalmas őstörténeti folyamatok, főleg őstörténeti nyelvi folyamatok leírására. Annyit nem árt tudni, hogy a Sprachbund-teóriát a történeti nyelvtudomány inkább üres okoskodásnak, semmint tudományos módszernek tartja. 98 Nos, Renfrew szerint is a nyelvcsaládok kialakulásához elvezető megszakadási, majd kristályosodási állapotok jól meghatározható és érthető okokból jöttek létre. Lehettek az okok között természetiek: szárazság vagy áradás, vagy egy-egy új eszközforma és fegyverfajta felfedezése, továbbá a mezőgazdaság kifejlődése, vagy éppen a csónakkal új területekre történő vándorlás. 99 Ezekből a sorokból rögtön tudható, mi is ragadta meg Renfrew figyelmét a konvergencia modellben: a nyelvi változás/mozgás és a mezőgazdaság fejlődésének összekapcsolása. Hiszen 1987-es teóriájának éppen ez volt a fő tétele: az indoeurópai nyelvek beszélői kis-ázsiai őshazájukból a neolitizáció (a mezőgazdaság terjedése) révén terjedtek el Európába. Jóllehet Renfrew szemmel láthatólag soha nem hallott a (jóval későbbi) balkáni nyelvszövetség létéről (vagyis a balkáni nyelvek közti közös jellemzőkről, melyek nem csak az indoeurópai nyelvek különböző alcsoportjaiból állnak, hiszen például a szláv, olasz, görög, albán, román és török 100 ), most felállított egy balkáni csoportot az indoeurópai nyelvcsaládon belül. Ennek a csoportnak a létrejöttében az elválásnak, a területi eltávolodásnak, majd a konvergenciának, és végül ismét a divergenciának lett volna szerepe: Dixon modellje lehetővé teszi, hogy számításba vegyük mind a népi terjeszkedést és nyelvi elválást (az archaikus Proto-Indo-Európai alapnyelv kezdeti elindulása Anatóliából, összefüggésben a korai mezőgazdaság ugyanonnan kiinduló terjedésével), mind pedig az egy adott nyelvterületen belül konvergencia eredményeképpen bekövetkező hasonulást (a Balkánon létrejövő Proto-Indo-Európai dialektus), végül az újra meginduló olyan nyelvi elválásokat, amelyek nem jártak szükségszerűen további területi terjeszkedésekkel. Az egész elválási folyamat tehát három lépcsőben zajlott (volna) le: a legkorábbi nyelvi-mezőgazdasági terjedés Anatóliából Görögország és a Balkán területére: anatóliai földművelők bizonyos csoportjai elhozták ide Anatóliából a mezőgazdaság ismeretét (ez a Protosesklo kultúra), és ez a folyamat a Balkánon a mérsékelt égövi Európa korai 96 Renfrew 1999 97 Renfrew 1999, 261. Renfrew egyedüli forrása erre a convergencia-elméletre egy bizonyos R. M. W. Dixon-nak 1997-ben megjelent munkája: The rise and fali of languages. Cambridge. 98 Elegendő elolvasni az elmélet kidolgozójának, N. S. Trubetskoynak egyik legelső cikkét, hogy belássuk, a szerző nem komoly kutató volt: BaBunoHCKan 6awi-m n cMfjuiemie H3biKOB"b. EBpa3iücKiíí BpeMeHHWCb 3, Berlin, 1923, 107-124. A zagyvasagok tömegét tartalmazó cikk eredetijét Honti László szívességéből (San Daniele, Itália) ismeneolitikumának a (Staröevo-Körös-Cris) kultúrának, a Duna völgyében pedig a vonaldíszes kerámia kultúrájának a kialakulásával folytatódott. Ez a balkáni-dunai mezőgazdasági terjeszkedés határozta meg Renfrew szerint az archaikus Proto-Indo-Európainak nevezett nyelvi csoport elterjedésének földrajzi határait, amely azt követően alakult volna ki, hogy a Proto-Anatóliai még Kis-Ázsiában kivált (és ottmaradt) az IE nyelvek őséből, a Pre-Proto-IndoEurópai-ból (P.P.I.E.). A szétterjedés keltezése Európába Kr. e. 6500-5000 között lett volna. Ez lenne a Proto-Indo-Európai kialakulási folyamatának az I. szakasza. Az érkezők ebből a Balkánon alakítják ki az archaikus proto-indoeurópai nyelvállapotot (amely közvetlen utóda volt az anatóliai P.P.I.E.-nak és kortársa az anatóliai proto-indoeuropainak: A.P.I.E.). Az archaikus proto-indoeurópai (Ar.P.I.E.) a DK- és Közép-Európa térségében beszélt dialektusok vagy nyelvek körére utal, miután a kezdeti mezőgazdaság elterjedt Anatóliából. 101 Renfrew ezzel a formulával (az archaikus vagy Balkán proto-indoeurópai: Ar.P.I.E. vagy B.P.I.E.) és megoldással akarja felváltani Gimbutas tézisét az óeurópai civilizációról, és kerülendő az ellentmondásos Old Europe terminust, 102 helyette a balkáni késő neolitikum és rézkor kifejezést használja rá. Azért csak ezt a két korszakot határozza meg, mert (mint láttuk), a korai neolitikum időszaka még a megelőző nyelvállapotba (a P.P.I.E. végére) is tartozhat. Röviden: Renfrew nagy vonalakban elfogadja a Gimbutas által javasolt kulturális szerkezetet, de az ő Old Europe-ját vele teljes ellentétben nem nyelvileg meghatározhatatlan ős-európainak, hanem éppen indoeurópai nyelvűnek tartja. Amely nem a sztyepp behatoló kurgánjaitól kapta indoeurópai voltát, hanem Anatóliából már a neolitikum elején, és az is maradt végig a történelem egész következő folyamán, át a bonzkor sok változásán (a militarizmus kifejlődése, férfiszépségre eső hangsúly, a fegyverek növekvő hatalma, a levontatta harci kocsik használata és kb. i. e. 1200-tól a lovasság). A Balkán indoeurópai dialektusai Kétségtelen tény, hogy a Balkán történeti, részben ma is élő indoeurópai dialektusainak eredetére a kutatás viszonylag kevés figyelmet fordított és fordít, főleg ami a nagyon régi időket illeti. Kivétel talán a görög, viszont alig lehet valamit tudni az olyan dialektusok ősi eredetéről, amelyek azóta felszívódtak (dák, trák, mys), elvándoroltak (fríg és talán az örmény), vagy talán régi időktől kezdve ott élnek (albán). Az egyik osztályozás szerint a balkáni indoeurópai nyelvek a görög mellett a paleo-balkáni csoport tagjai voltak, közöttük elsősorban a trák-fríg. Renfrew modelljének azzal a részével, amely itt újabb érvekkel akarja megerősíteni azt a felfogását, hogy az indoeurópai nyelvű népek őshazája Kis-Ázsia volt, továbbra sem lehet egyetérteni, sem a nyelvtörténész, sem az őstörténész szemszögéből. 103 Fontos felisrem. A kérdéshez lásd Reiter, N. Ist der Sprachbund ein Werk des Satans? Zeitschrift für Balkanologie 27: 1, 1991, 52-61. További részletekre lásd Makkay, J. Egy magyar amatőr véleménye az uráli finnugorság származásáról, I. Budapest, 1997,40-46. 99 Renfrew 1999, 261 -262; Dixon 1997, 3 100 Lehmann, W. P. Historical linguistics. London and New York, 1992,137-138. 101 Renfrew 1999,272-273 102 Amely évtizedek óta használt kifejezés a Krahe, H. által körvonalazott óeurópai fogalmára. Erről lásd Makkay 1998a, 61-62. 73
