H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Makkay János: A Jászság-határ és az indoeurópai őstörténet: régészeti tények és nyelvtörténeti vonatkozásaik
figuráknak, amit legjobban talán a Bicskén talált, a legkorábbi nyugati vonaldíszes kerámia fázisába keltezhető két szobrocska mutat. 60 Úgy gondolom, hogy a három nagy kulturális térség (Körös, AVK, DVK) figurális kisművészetének leletei kielégítően bizonyítják e három térség közötti lényegi eltéréseket. Ugyanakkor kerámiáik már valamivel több egymás közötti kapcsolatot sejtetnek, különösen a két vonaldíszes kerámia között, főleg korai, kialakulási szakaszukban. Míg azonban a két vonaldíszes térség között a korai, kialakulási szakaszban mégis csak kevés sajátosan vonaldíszes (tehát nem az innovatív Körös hatásokra visszavezethető) kapcsolat látható, a későbbi - fejlett középső neolitikus - időkben a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok 61 az egyes vonaldíszes térségek között gyakoribbá váltak. A kerámia és részben a figurális művészet ilyen kapcsolatai azt jelzik, hogy egy adott időben a neolitizációs folyamatok a Körös kultúra hatásaira terjedtek el: először a Körös-határoktól közvetlenül északra, majd onnan tovább. A két legelsőnek érintett térség az Alföld északi része és a Dunántúl északi és északnyugati fele volt. Nem ismertetek itt több bizonyítékot erre a tényre, hiszen ez a megállapítás elsősorban abból az alapelvből következik, hogy a Kárpát-medencében önálló neolitikus forradalom nem zajlott le, következésképpen kerámia sem jöhetett létre önállóan. Ami a dunántúli (közép-európai; DVK) vonaldíszes kerámia legrégibb típusainak egymáshoz viszonyított időrendi kapcsolatait illeti Magyarország, illetve Szlovákia és Ausztria között, úgy látom, hogy a ma ismert legrégibb típusok mindhárom országban jelen lehetnek a gyűjteményekben, jóllehet a lelőhelyek száma és a leletek mennyisége egyaránt sokkal nagyobb Magyarországon. 62 /? lehetséges legkorábbi típusok viszont kizárólag csak a Körös-határoktól közvetlenül északra, tehát valahol Magyarország területén kerülhettek vagy kerülhetnek majd elő. Neolitizáció a Kárpát-medencében a Körös kultúra hatásaira és a Körös kultúra további sorsa Az Alföldön a Körös és a legkorábbi AVK = Szatmár kerámiaformák és díszítések közötti kapcsolatok világosan mutatják a direkt Körös hatásokat a neolitizált kései mezolitikus csoportok legelső kerámiáira mind a technológiában, mind az edényformákban és a díszítésekben. Kivéve az egyébként ritka festett díszítést, ahol a Szatmár kerámia festési technikája és motívumai teljesen eltérnek a Körös hagyó60 Makkay 1975, címlapképek, Figs. 1-2 és 5: Szobrocskák Bicskéről és Aba-Ángyihegyről. 61 Különösen kő- és festékkereskedelem, valamint importok keleten, de csak keleten: cf. Makkay, J. A Linear pottery culture refuse pit and two contracted burials from the Site of Endrőd-Öregszó'lők XI. In Settlement and landscape changes in South-East Hungary, I. Reports on the Gyomaendrőd project. Budapest, 1992, 313-336, Pl. 16, 3-6; Starnini 1998. 62 Makkay in Bicske III, 1996, 264-265. - Utalok itt Strobel, M. hamis statisztikáira: Ein Beitrag zur Gliederung der östlichen Linearkeramik. Versuch einer Merkmalanalyse. Saarbrücker Studien und Materialien zur Altertumskunde 4-5,1995/1996,15, Abb. 2. Eszerint Magyarországon nagyobb a szórványleletek aránya, mint Szlovákiában (74, illetve 60%), a tervszerű ásatások száma viszont 19% Szlovákiában és 1% Magyarországon. Amit Strobel nem vesz észre, de inkább meghamisít, az az, hogy hány lelőhelyhez viszonyít. Ez Magyarországon sokszorosa a szlovákiaiaknak. Ezzel kapcsolatban én csak a legkorábbi DVK és AVK (Szatmár) helyzetét említem: ezekből a korszakokból Szlovákiában ásatás nincs. A DVK korai leleteit illetően: mányoktól. 63 Az átadás-átvétel valószínű ideje meglehetősen korai lehetett, alig valamivel a Körös kultúra legelső, fehér festést alkalmazó szakasza után. Ekkor nagyon gyors fejlődés indult el az AVK fejlett típusai irányába. Ezek hosszú ideig megőrzik majd az alapvető (némi Körös hatást mutató) edényformákat, ugyanakkor a jellegzetes Körös díszítő elemek - tehát a plasztikus díszítőrendszer - viszonylag hamar háttérbe szorultak, átadva helyüket a bekarcolt díszítőrendszer elemeinek. Ilyen bekarcolt díszítésű AVK-importok elszórtan, szinte egyesével, több Körös lelőhelyen is előkerültek: mind a Körös folyóktól közvetlenül északra, mind délre. 64 Az AVK korai (Szatmár) és fejlett szakaszának kialakulásával párhuzamosan a Körös kultúra csoportjai a saját fejlődésük útját járták. Ennek a belső fejlődésnek a jelei világosan megmutatkoznak a Vinca kultúra jellegzetes edényformáinak és díszítéseinek a fokozatos jelentkezésében, már a Körös kultúra anyagain belül, a legkorábbi Körös szakaszt követően. így olyan típusok, mint az éles hastörésű (carinated) tálak, talpas edények, a kannelúrás díszítés, fémformára utaló alakú, fekete fényezett edények és hasonlók. Azok a kutatók, akik úgy vélik, hogy a Vinca kultúra egy jóval délebbre (a Dél-Balkánon, sőt Kis-Ázsiában) kialakult jelenség volt, mindmáig semmiféle adatot nem hoztak fel annak bizonyítására, hogy a Vinca kultúra kerámiájának említett (és más) jellegzetességei meghatározó elemekként előfordulnának valamely (a Vinca kultúránál korábbi) déli kultúra vagy kulturális csoport leletanyagában. Ez lenne ugyanis a kultúra déli származásának a feltétele és egyben bizonyítéka. Bizonyítás helyett azonban mindig csak általánosságokról van szó. Ezért meggyőződésem, hogy a Vinca kultúra egyszerűen a Körös-Starcevo kör egyenes ágú leszármazottja volt annak magterületén, tehát a Közép-Szerbia és a Körös-völgy közötti területen. Volt egy átmeneti időszak, amelyet én a Protovinca jelenségnek és kornak nevezek. Ez nem más, mint a már említett dolog, a Vincaszerű elemek fokozatos jelentkezése korai Körös időszakoktól kezdve. Ezt a folyamatot a már említett típusok tanúsítják: a fémformára utaló alakú edények finom fekete fényezéssel és bukkheró-szerű plasztikus bordákkal főleg a tálak és talpcsöves tálak hasán, mindkét kultúrában. 65 Párhuzamosan azzal, ahogyan a Körös kultúra eme (Protovinca irányba tartó) fejlődése során legészakibb elterjedési határától visszavonult dél felé, kései elterjedési határáig a Körösök völgyében, a Hármas-Körös menti lelőhelyeken megjelentek a Szatmár fázis leletei olyan együttesekben, amelyekben változó arányokban és összetételekben találhatók Szatmár, Körös és Protovinca jellegű leletek. A következő rövid szakasz az volt, amikor ezekben az együttesekben (például Endrőd 6. lelőhelyen) együtt vannak Szatmár, Protovinca és igen korai AVK formák és díszítések, de ninc c .<mek már jelen a kimonSzlovákiából 88 szórványos edénytöreútket ismerünk, Magyarországról 304 edényt, illetőleg töredéket közöltem több t:er darabból válogatva, an.elyek nem szórványleletek, hanem feltárt objektumodból származnak: Makkay in Bicske III, 1996, 264-265. Nem változtat a tényelcm az sem, ha figyelembe vesszük Pavúk, J. 1980-ban megjelent tanulmányát is litere Linearkeramik in der Slowakei. SlovArch 28:1, 1980, 7-90) és benne pl. a Bina-Kisbény lelőhelyen feltárt 36. objektum primitív ásatási rajzát, vagy a müanovcei 14. objektum metszetrajzát (Abb. 2-3.). Jellemző, hogy Pavúk 1980 ban megjelent eme cikke nyilván tervszerűen nem említi az egyetlen magyarországi forrásmunkát, a korai bicskei leletekről két évvel korábban megjbtart tanulmányomat: Makkay 1978. 63 Kalicz-Makkay 1977,Taf.4, 2-8., Taf. 9,1-20., Taf. 10., Taf. 163—164; Raczky 1988, 20. kép 64 Az alföldi vonaldíszes áru e fontos darabjaihoz a fejlett és kései Körös (Protovinca) összefüggésekben a Körös területen lásd Makkay 1987,15—24; Makkay 1990a, 1, 7 és 9 táblák, Endrődről 6. lelőhely 3,18 és 23 táblák 65 Makkay 1990a, Pl. 1,1-3, Pl. 3,1-3, 5-6,10-11,14-19, etc. 68
