H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szurmay Ernó': Szolnoki közművelődés a város felszabadulásától a fordulat évéig

SZURMAY ERNŐ SZOLNOKI KÖZMŰVELŐDÉS A VÁROS FELSZABADULÁSATOL A FORDULAT ÉVÉIG Általános helyzetkép 1944. november negyedikének déresó's hideg hajnalán Szolnok város eredeti létszámának tizedére fogyott lakossága már sejtette, hogy számára véget ér a június elseje-másodika óta tartó szüntelen rettegés a bombázásoktól, s lassan megszűnik a frontvárossá válás, egyáltalán a háború okozta mérhetetlen szenvedés. A németek már negyedikére virradóra kivonták csapataikat a városból, így a szovjet hadsereg egységei különösebb harci cselekmények nélkül birtokba vehették Szolnokot. A város akkori siralmas képét sokan vázolták már visszaemlékezésekben, szakszerű tanulmányokban egyaránt.

1 Ezért itt - feladatunknak megfelelően - csupán azokra a jelenségekre utalunk, amelyek közvetlenül vagy közvetve a művelődés helyzetét, pontosabban a közművelődés újraindulásának lehetőségét befolyásolták. A művelődés intézményei közül a Városi Színház épülete nagyobb kár nélkül átvészelte a nehéz időket. A Művésztelep műtermei azonban kifosztva, istállókként használva szolgálták a hadsereg céljait. A Városi Könyvtár állományából és a múzeum értékes gyűjteményéből alig maradt valami s az is vandál kezektől rongáltan és szennyezetten. Az iskolák jelentős része akna- vagy bombatalálatoktól megrongálva alkalmatlanná vált a tanításra. A Városi Felsőkereskedelmi Iskola régi épülete teljesen megsemmisült, a Verseghy Ferenc Gimnázium épen maradt épületében hadikórházat rendeztek be, bútorzatát feltüzelték, szertárait kifosztották. A Millennium Önképző Dal- és Zeneegylet könyvtárának szertárának anyaga hasonló sorsra jutott. A város nyomdái, könyvüzletei kiégve, elpusztítva vagy éppen kirabolva váltak használhatatlanná. És a művelődés munkásai? A várost gyakorlatilag értelmiség nélkül érte a szovjet csapatok bejövetele. Legtöbbjük családostól vidékre menekült a bombázások elől, mások a fővárosban vagy a Dunántúlon reméltek menedéket találni. Ismét mások katonaként vagy menekülőként húzódtak Nyugatra. Végül számosan szovjet hadifogolytáborokban számolták a fogság lassan múló éveit. De még mindig szerencsésebbek voltak azoknál, akik hitük miatt munkaszolgálatra kényszerítve vagy haláltáborokba hurcolva végleg eltűntek az élők sorából. Csak tisztelettel emlékezhetünk viszont azokra, akik a városban maradva kitartottak és a legválságosabb helyzetben is teljesítették lelkiismeretük parancsát, köztük dr. Lengyel Bertalanra, aki orvosként vállalt szinte emberfeletti feladatokat; Vidor Győzőre, aki november negyedikét követő néhány hét alatt megszervezte a tanítás megindítását, dr. Kiss Gáborra, aki egyedül várta be a városházán a szovjet csapatokat, s lett rövid időre botcsinálta polgármestere e városnak. A közeli településeken menedéket keresők, köztük tanítók, tanárok, hivatalnokok katonai szolgálatból, fogságból valamiképp megszabadult orvosok is 1944 végéig lassan visszatértek a városba. így a tanítás is megkezdődhetett december hatodikán. Néhány napig a mai Táncsics utca (akkor Apponyi u.) egyik házában összevontan folyt a középfokú oktatás. Utána az említett épületen kívül a Petőfi u. 5. ill. a Jókai u. 1. sz. házban folyt a középfokú iskolák tanulóinak oktatása. Az elemi iskolások először tanítói lakásokban tanultak mindaddig, amíg a többé-kevésbé épen maradt iskolaépületek használható állapotba nem kerültek.

2 A város fokozatosan növekvő lakosságát a hadiállapot okozta terhek nyomasztották. A felgyülemlett szemét, az állattetemek eltávolítása, a hadikórház halottainak eltemetése, majd exhumálásuk elvégzése a közmunkára, ill. kényszermunkára igénybe vett polgárokra hárult. A szovjet városparancsnok határozott intézkedésére az ideiglenes városi intéző bizottság, amely már november 5-én megalakult, megszervezte a polgárőrséget és hamarosan a közellátást is. A polgármesteri hivatal mellett működő városi intézőbizottság alakuló ülésén Darvas Ferenc, Vörös József, Modla Sándor, Kovács József, Vilus Vazul, Rigó József, Rágó Antal vettek részt. A polgárőrség megszervezése Modla Sándorra, a közellátásé Kovács Józsefre hárult. Nov. 10-én vármegyei főispánnak Veres József szolnoki kisiparost jelölték.

3 Kinyitották a megmaradt üzleteket, melyek ugyan édes-kevés árualappal rendelkeztek. A templomokban is újra kezdődtek az istentiszteletek. Az üzemekben megindult a helyreállítás, alig néhány nappal a felszabadulás után működni kezdett a víz- és áramellátás. De1 Szabó László: Szolnok művelődéstörténete 1075-1990 (Jászkunsági füzetek 11.) Varia Museologica. (Dolgozatok a Szolnoki Múzeum gyűjtőterületéről. Kaposvári Gyula vál. írásai Sz. 1996) 2 A szerző személyes tapasztalata 3 Szolnok Megyei Levéltár (továbbiakban SZML) Alispáni iratok 571/1945. és Dolgozók Lapja 1945. 2. sz. (dec. 27.) 461