H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó István: Egy besenyszögi család története az 1900-as évek elejétől idős Danyi István kéziratos önéletírása alapján

<m&' •*m ~^<fy. hivatalos tanúsítvány. </**JA &<&&?* templomban alulirt napon a rám. kath. egyház tartása szerbit egymással házasságot kötöttek. y* jfc/eá**l 'isTt&e J \ 6. kép. Idős Danyi Istvánná, Tarjányi Jusztina szüleinek házassági tanúsítványa Édesapja örökölt 28 kataszteri holdat, ami nagyságban ugyan bárhol egy erősebb paraszt gazdaságnak felelt volna meg, de itt Besenyszög határában a föld nagyon rossz minőségű volt. Ezen az örökölt apai földön Danyi István már iskolás korától dolgozott, sokszor kettesben legidősebb lánytestvérével voltak csak kint a nagyállási tanyán. Amikor édesapja cséplőgarnitúrát vásárolt, eladta az örökséget. Attól kezdve viszont ennek a vezetésével volt elfoglalva. Akkoriban a 60 holdas iskolaföldből bérelték a házukhoz közelebb eső 20 holdat, amiben a tizenkét éves Danyi Istvánnak már komoly munkát kellett végeznie. Csakúgy, mint minden hozzá hasonló korú gyereknek. Főként az után, hogy kitört az első világháború, s bár mindenki aratáshoz készült, behívták a férfinépet. Danyi István 1923-ban, 21 évesen megnősül, elveszi a hasonló családból származó Tarjáni Jusztinát. Szó szerint a semmivel indultak. Még amit egy hátizsákba belerakott, még abból is vissza kellett adni. A legszükségesebb munkaszerszáma sem volt meg az élet elindulásához. Három hónapig felesége édesanyjánál laktak egy kamrában. De „ott már mindentől külön voltunk • írja. - Az anyósom adott egy fél kenyeret, a feleségemnek volt egy heti napszámja, ami kitett 10 forint 80 fillért, amiért tapasztottak az édesanyjával. Ezen vásárolt egy-két napra való élelmet. Az egy-két napi élelem igen gyorsan elfogyott." Napszámba járt herét, lucernát vágni Kohnerékhez, akiknek a birtoka Zagyvarékas és Újszász alatt terült el. „Ez egy jó kimenetelű gazdaság volt. Igen jó heréje volt, a kasza előtt két méterre is mozgott. Átlósan vágtuk. Kevés rágyújtás volt, mert kellett a pénz.... reggel négy óra előtt én is felvettem a kis ruhatarisznyát, aminek tartalma egy pille kenyér és két kilogramm főtt burgonya, hajába. Három napra, szerda este, amikor haza jöttünk hat kilométer gyaloglás után, jól esett a tésztaleves. A hét második fele már jobban ment. Mert a tarisznyába került már huszonöt deka szalonna is. Akkor minden szombaton fizették a hetet, így tehát jobban hozzájutottunk egy kis pénzhez. Ekkor már egy hétre tudta a feleségem megvenni a kosztot. A vasárnapi vásárlás között volt negyed kilogramm hús és kettő darab evő cseréptányér. így mentek az első hónapok. És jött az aratás. Abban az időben az volt a szokás, hogy aratást vállaltak már január vagy februárban. Mivel én még akkor nem voltam nős és azelőtt odahaza arattunk, így nem készülhettem fel az aratásra sem koszttal, sem munkaerővel. így a feleségem lett a marokszedó'm. Neki elég nehezére esett, mert már akkor boldog állapotban volt. Az édesanyja egy párszor kisegítette, kijött helyette markot szedni, mivel a faluhoz nem messze volt az aratnivaló. De más út nem volt a könnyítésre, mert kilencen arattunk akkor. Az ilyen együttlétet úgy nevezték, hogy nagy bandában aratnak. Ezen az aratáson hat mázsa tiszta búzát és egy kevés tavaszi gabonát kerestünk. Ezért már többre futotta a költség. Ezt követően az útépítőknél dolgozott, Székeskáptalantól Szolnok felé haladva a henger előtt kavicsoltunk, míg be nem fagyott." A következő év tavaszán vályogot vetett, majd kapálást vállalt aratásig. „Én magam arattam egy parasztnál. Elég jól kerestem, tíz nap alatt tizenhárom mázsa búzát, és ötven kiló búzát a hordásért. Itt már marokverőm volt és a feleségem csak besegített." Aratás után beajánlották a csendőr őrsre lóápolónak. Ott szolgált 1924-től 1927-ig. „Itt igen szigorú helyem volt, mert éjjel-nappal ott kellett lennem az istállóban. Délben jártam haza, egy óra volt a szabadidő. Itt jól kerestem, egy pótcsendőr fizetését kaptam, balesetet és gyermekágyi segélyt, tizenhat pakli - 25 dekás pakli dohányt minden hónapra. 1927 tavaszán jöttem el." Akkor ért el odáig, hogy házépítéshez foghatott. „1927-ben fel is lett építve. Mivel a költség elfogyott, ajtó, ablak hiányában nem tudtunk beköltözni csak 1928-ban. Ekkor jól lerongyolódtunk: egy kecske volt a háznál és egy hasas süldő. Ebből indult az élet tovább. Ekkor már megszületett a harmadik gyermek. Még mindig nem nagyon lehetett nyújtózkodni, mert rövid volt a takaró." Aratás után a káptalanban summás volt egy ideig, majd egy 60 kataszteri holdas gazdaságában dolgozott „havi másfél mázsa búzáért és bentkosztért." Télen havat hányt, majd olvadás után csatornát pucolt kapálásig. „A kapálást és aratást nem szalajtottuk, mert a csép 7. kép. Allatvásártér Besenyszögön az 1900-as évek elején. Korabeli képeslap 8. kép. A Zagyván átvezető szolnoki vashíd déli nézete 1997-ben. Ezen a hídon vitte a postát idős Danyi István Besenyszögről a szolnoki vasútállomásra, ha nem a főúton ment. A felvétel idején a kőkoriátok még eredetiek, együtt épültek az előd fahíddal 449