H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok
Jászberény térségében már ez dominál, ugyanakkor maga a közvetlen ártér tipikus öntéstalaj. De mennyivel más már az itt, az ártéren található növényzet tájképi habitusában és elemeiben is, az előzőekben vázolt területhez képest! Ez már a tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tataricoQuercetumf 1 által jelzett crísicumi flórajárásba tartozik. Jóllehet a váztalajok K-DK-re egészen a Kerekudvar alatti területekig, sőt, majdnem Jászberényig megfelelnének még a Praematricum-ra jellemző psammophyl növényeknek is, idáig már alig hatolnak. A növényzetnek mondhatni a „genetikai" kapcsolata 48 hiányzik a hordalékkúp-síkság fentebb említett vízválasztójának 49 nyugati- és keleti térfele között annak ellenére, hogy az Os-Zagyva hordalékaiból deflációval felépített ÉNy-DK irányú homokbucka-sorozatokról van szó. Sem csűdfű- (a cicer kivételével), sem a homoktalajokra jellemző szegfűfajok (a pontaderea kivételével) nem fordulnak elő - a hamukavirág (Berteroa incana), a homoki fátyolvirág (Gypsophyla arenaria), a homoki habszegfű (Silene conica; 4. ábra), továbbá az itt erősen terjedőben lévő tavaszi aggófű (Senecio vernalis) stb. növényfajok pedig ebben a vonatkozásban nem mértékadóak -, egyébként is csak szálanként fordulnak elő a ma szőlővel- és gyümölcsösökkel, valamint telepített erdősávokkal „megterhelt" területen. Ez a szóban forgó felszíni homoktömegeknek egészen fiatalkori és majdnem napjainkig tartó folyamatos mozgására, előnyomulására enged következtetni, amely tulajdonképpen a közelmúltbeli megkötéséig tartott. Egyedül a homoki útifű (Plantago indica) tömegesebb Öregerdő és Portelek körzetében, bár csak foltszerű előfordulásban. Hort és Csány térségében viszont majdnem Pusztamonostorig matricumi hatások is érvényesülnek; pl. bérci here (Trifolium alpestre), piros- és fodros gólyaorr (Geránium sanquineum et G. phaenum), piros kígyószisz (Echium russicum), kereklevelű- és csomós harangvirág (Campanula rotundifolia et C. glomerata), szikár habszegfű (Silene otites), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) stb. Újerdőtől Dny-ra ismét megjelenik a kései szegfű (Dianthus serotinus) és a homoki habszegfű (Silene conica; 4. ábra), a báránypirosító (Alkanna tinctoría), a fényes poloskamag (Corispermum nitidum), a homoki keserűfű (Polygonum arenarium), továbbá az ékes vasvirág (Xeranthemum annuum; 3. ábra) és egyebek gyakoribbá válásával kezdődik ismét a lágyszárú növényzet összetételének még átmeneti jellegű, de már lényeges praematricum-jellegűmegváltozása. Visszatérve az élő-Zagyva árterére; igazi ártéri, alsószakasz-jellegű galérialigetes crísicumi mesophil réttársulás alakult ki itt, zömében puha- (Salicetum albae-fragalis), valamint - igaz ma már csak nyomaiban - magasabb-ártéri keményfás ligetekkel (Fraxino pannonicaeUlmetum), melyek között itt-ott néhány szál enyves éger (Alnus glutinosa) található. A néhai tatárjuharos ártéri lösztölgyesre (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris), illetve gyöngyvirágos ártéri tölgyesre (Convallarío-Quercetum roboris) csupán néhány szál reliktum széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) és medvetalp (Heracleum sphondilium) utal. Ezeket az egykori ligeteket főleg Kerekudvar és Jászberény között ültetett nemesnyárasok (Populetum canadensis) és részben akácosok (Bromo sterí/ii-Robinietum* 0 ) váltották fel. 47 Zólyomi 1958. 48 Részint az ős-Zagyva széles ártere (-a Hajta mocsár-rendszere) által útját állva; Buschmann 1982, 1985,1995. 49 Spányi 1956. 50 Ezek esetében valószínűleg helyesebb lenne Festuco pseudovinae-Robinietum -ró! beszélni, tekintettel arra, hogy ezen eredetileg csenkeszfűves-szittyós galérialigetes ártéri réteken spontán elszaporodott akácokról van szó, nem pe44 Maga az ártér elsődlegesen ecsetpázsitos (Alopecuretum pratensis) réttársulás, perje (Poa)-, sás (Carex)-, és sz\X\yó-(Juncus)-iajókkal, valamint sovány- (Festuca pseudovina) és homoki (Festuca vaginata) csenkesszel keveredve. De előfordul a tarackbúza (Agropyron)-, vadóc (Lolium)- és újjasmuhar (Digitalia) fűfajok mellett a pusztai csenkesz (Festuca rupicola), a fenyérfű (Andropogon ischaemum), és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) is, az elmúlt években (1993 -) pedig több helyütt megjelent a rezgőfű (Briza média). A Zagyva síksági szakaszának e szabályozatlan, ennél fogva legtermészetközelibb állapotában megmaradott részén a környékhez viszonyítva gazdag növény- és állattársulások élnek ma is. 51 Virágos növényei közül a különböző aspektusok szerint a boglárka (Ranuncu/us); a here (Trifolium)-, a bükköny (Vicia)-, az imola (Centaurea)- és a cickafark (Achillea) fajai dominálnak, bizonyos részeken pedig foltszerűen elég sok mezei varfűvel (Knautia arvensis; 8. ábra), réti kakukkszegfűvel (Lychnis flos-cuculi) és margarétával (Chrysanthemum leucanthemum) találkozhatunk. Partoldalaiban gyakori a parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) és a gyalogbodza (Sambucus ebulus), továbbá a fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus) meg egyes bogáncs- és aszatféle (Carduus et Cirsium sp.-eky, - olykor társulásalkotóként is. Szálankénti szétszóródásban mindenütt előfordul a réti füzény (Lythrum sa/icaria), a virágkáka (Butomus umbellatus) a szürkekáka (Holoschoenus vulgáris), a szarvaskocsord (Peucedanum cervicaria), a gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare), vizesebb részein gólyahír (Caltha palustris; 6. ábra), sárgavagy mocsári nőszirom (Irís pseudacorus) réti kakukktorma (Cardamines pratensis ssp. matthioli) terem bővében. Ligetszéli kökény (Prunus)-, bodza (Sambucus)-, juhar (Acer)- és gyepürózsás (Rosa gallica) bozótosait méteres nagy csa\án-(Urtica dioica)-\ó\ ölelve a szeder (Rubus caesius), a komló (Lupulus humulus), és egyes galajfélék (pl. Ga/ium aparine; 7. ábra) szövik be és teszik sokhelyütt valósággal járhatatlanná. Általában ritkaság, bár Jászberény felé közeledve fokozatosan szaporább a nyári tőzike (Leucojum aestivum) állománya, Kerekudvarnál - amely a szóban forgó Zagyva-ártér kb. középtájának népies és hivatalos elnevezése -, egy időben fehér árvacsalán (Lamium album; 9. ábra) és holdviola (Lunaria rediviva) is termett. Utóbbi növények valószínűleg áradások alkalmával kerülhettek ide a Mátrából. Ugyanitt, Kerekudvar és Jászberény között az 1980-as évek második feléig élt még a réti kardvirág (Gladiolus imbricatus) is, de hasonlóan a fekete kökörcsinhez (Pulsatilla nigricans) és a fehér ma\wág,-(Hepatica nobilisához, kipusztult. 62 A fentebb vázolt Jászfelsőszentgyörgy-Jászberény közötti Zagyva-folyó ártéri szakasza 1987 óta 111 hektáron természetvédelmi terület , amelynek élővilágáról ugyancsak önálló kötet van készülőben. 53 3. Környékünkön (1. térkép) a méreteiben legnagyobb, talajában és növényzetében az előzőekben vázolt részterületektől merőben eltérő, egyben legjelentősebb rétmaradványa a Jászberénytől északkeletre elterülő úgynevezett borsóhalmai legelő, amely a Jászberény—Jászjákóhalma—Jászdózsa—Négyszállás közé eső terület jelentős hányadát magába foglalja. Talaja az É-ÉNY-i (Ágói-patak menti) dig talajműveléssel előkészített ültetvényekről, - a rozsnok-/í9rtWK/s/-félék itt egyébként is elenyésző mennyiségben teremnek. 51 Közel 300 növényfaj, szemben a felsőbb-150, és az alsóbb szakasz alig 100 növényfajával, ugyanakkor a Jászberény környékéről eddig megismert nagylepkefajoknak mintegy 2/3-a is ezekről a rétekről került listára. 52 Holló István és Harmathy Pál 1938-39-ből származó adatai! 53 Részletezőbb florisztikai ismertetése szintén a sorozat II. részében kerül sorra.
