H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Pölöskei Ferenc: Közjogi kérdések a századfordulón

elvének s ígérte: keresi és megtalálja a Magyarország közjogi állá­sához illó' megfelelő megoldást Kísérlete azonban Bécsben hajótörést szenvedett. Jórészt e körülmény miatt is országszerte új erőre kapott a Kossuth-kultusz, a nagy magyar államférfi születésének 100-ik évfordulóján. Országszerte nagy ünnepségek megtartására került sor. A király személye körüli miniszter gróf Széchenyi Gyula Széli Kál­mánhoz írott leveleiből kitűnt: Ferenc Józsefet különös düh kerítette hatalmába, lemondta tervezett magyarországi látogatásait 38 Az or­szággyűlés 1902. október 8-án kezdődő, immár az új parlament épü­letében kezdődő ülésszakára sem jött el. Holott a képviselőház korábbi ülésszakát királyi leirattal elnapolta, amire konszolidált parla­menti és politikai viszonyok közepette nem került sor. Eközben Széli Kálmán újabb hibát vétett: az uralkodó védelmére kelt. Ezen túl­menően hozzájárult a dualizmus kezdetétől viharokat, kiváltó udvar­tartás költségeinek emeléséhez. Széli Kálmán az ellenzék lecsillapítása jegyében kilátásba helyezte a katonai büntető törvénykezés nemzeti reformját. A miniszterelnök azonban mereven elzárkózott az önálló magyar hadsereg létrehozá­sának jelszavától. Csak ezen belül tartotta lehetőnek egyes reformok bevezetését. (Katonai bíráskodás, a közös hadsereg zászlóin a magyar címer méltó, a paritás elve szerinti elhelyezése, a magyar honos tisz­tek jobb megbecsülése stb.) A katonai viták idején az egykori mi­niszterelnök, Wekerle a számára addig ismeretlen, a közvélemény számára meglepő terepre lépett. Szerinte a közös hadsereg intéz­ményét összhangba kell hozni a nemzeti igényekkel. Ennek keretében - többek között - javasolta magyar ezredek létrehozását, a Ma­gyarországon levő közös hadseregbeli katonai iskolákban az oktatást a katonai tantárgyak kivételével magyarul végezzék. Magyar címer és pecsét elhelyezését is a külügyi iratokon 39 . Mindezt a Széli Kálmánhoz írott levelében összegezte. A kép­viselőház elnöke Apponyi Albert gróf látványosan fogadta a nemzeti ellenzék, főként a diákok delegációit és támogatásáról biztosította őket. Újra kezdődtek a tüntetések, utcai demonstrációk a nemzeti követelések jegyében. Ilyen körülmények közepette kérdésessé vált az elodázhatatlan vámtarifa egyezmény megkötése a Monarchia két állama között. Az osztrák miniszterelnök Koerber számos kifogást, ellenvéleményt fogalmazott meg a magyar kormány tervezetével szemben, miként a Szabadelvű Párt törzsgárdája is. Eszerint ugyanis a gabonavámok a duplájára, a borvámok pedig ötven százalékkal, mi­közben az ipar vámtételei csak minimális mértékben emelkedtek az új vámtarifa szerint. Az említett ellentétek miatt 1902. decemberében úgy tűnt: a szükséges gazdasági kiegyezésről nem sikerül a megegyezés Ausztriá­val. Végül az uralkodó széleskörű hatalmát igénybe véve maga fogott az egység megkötéséhez legalább a két miniszterelnök Széli és Koerber között. Az okmányt az év utolsó napján írták alá. Ferenc József 1903. január elsején levélben köszönte meg Széli Kálmán tevékeny közreműködését a paktum sikerében. 40 1903. január 16-án terjesztette azt a képviselőház elé, amely megegyezett az 1899 évi 30. tc.-el. Tartalmazta a szabad forgalmat, a vám- és vasúti tarifákat, a hajózás, az állatforgalom szabályait, a fogyasztási adók visszatérí­tésének módját. Rögzítette a magyar mezőgazdasági vámokat. Az 1903 évi költségvetést nem tudta elfogadtatni, de az év első négy hónapjára biztosította az indemnitit, a költségvetési felhatalmazást. Eközben azonban már keresték Széli utódát, ennek jegyében meg­kezdődtek az ilyenkor szokásos audienciák. Széli utolsó átfogó, de 38 HALÁSZ 1943. 170 p. 39 HALÁSZ 1943. 226-230 p. már búcsúbeszédnek is felfogható négyórás beszédét 1903. április 27-én tartotta a képviselőházban. Fontosnak tartotta az erős hadse­reg megszervezését a magyar nemzeti érdekek szempontjából is. A teljesen önálló magyar hadsereg megteremtését emiatt sem tartotta kedvezőnek. Bejelentette ugyanakkor, hogy a hadseregreform elfo­gadása érdekében nem nyúl erőszakos módszerekhez, vagyis elhárí­totta a parlamenti szabályok radikális megváltoztatására vonatkozó, az obstrukció letörését tartalmazó javaslatokat. Idézte Deák 1871. január 17-iki nyilatkozatát is a magyar hadseregről. Eszerint meg­valósítható Magyarország számára, azonban ez „veszélyes", nagy csapás lesz 4 '. 1903. május elsejével az ellenzék obstrukciója miatt ismét bekö­vetkezett a költségvetési ex-lex, miután a négy hónapos indemniti lejárt. Az események ezután felgyorsultak, Széli Kálmán bukása elke­rülhetetlenné vált. A parlamentben mindenki tudta, hogy Széli me­nesztése egyben az erős kéz politikájának győzelmét is jelenti egyben, ezért megkezdődött három és féléves miniszterelnökségének mélta­tása, még ellenfeleinek egy részénél is. Kiemelték munkabírását, be­csületes, nemes, lovagias vitastílusát, erőfeszítéseit az alkotmányos­ság és a törvényesség fenntartása érdekében, igaz mindez jórészt már az új kormányzati hatalommal szembeni kritikát is tartalmazta. Bécsben nehezteltek ugyan rá a vám- és kereskedelmi szerződés elhúzódása miatt s kifogásolták az ellenzékkel szembeni gyengeségét. Távozása így senkit sem ért váratlanul. Annál rejtélyesebbnek és ne­hezebbnek tűnt utódjának kiválasztása. Tisza Istvánnak ez akkor nem is sikerült, de a hozzá feltétlenül ragaszkodó, a magyarországi belpoli­tikai viszonyokban kevésbé jártas Khuen-Héderváry Károly megala­kította kormányát, igaz három tárca vezetését ő maga vállalta. Az eléje tornyosuló akadályokat azonban nem tudta leküzdeni. A századfordulóra így a kiegyezés parlamentarizmusa és alap­intézményeinek jellege, tartalma lényegesen átalakult. Kitűnt ez a pártstruktúra és a pártok támogatottságának jellegéből, a parlamen­ten kívüli erők számszerű és minőségi színrelépéséből, a politikában napirendre kerülő új vitatémákból s a körülöttük kialakult szenve­délyek izzásából egyaránt. Felszínre törtek a kiegyezés szövegének fogalmazásában megbújó ellentmondások, illetve eltérő értelmezések, főként a közös érdekű ügyeknek számító megújítandó intézmények jövőjéről. A kiegyezést követő mintegy két és fél - három évtizedben a 67-es gépezetbe néha - néha idegen anyagok kerültek. A két állam parlamentjei az 1890-es évek végéig nagyobb nehézségek nélkül meg­szavazták az évente esedékes újoncjutalékot, miként tíz évente a közös vám és kereskedelmi szerződéstervezeteket és a hozzájuk kapcsolódó, vagy oda kapcsolható vámtarifát, a kvótát, a közös bank szabadalmát is. Az 1890-es évek végén azonban ennek a bejáratott gépezetnek a működésében súlyos zavarok jelentkeztek. Valamennyi említett esetben Ausztriában és Magyarországon is a válságok sora jelent meg. Az intézmények együttműködése összeomlott. Széli Kál­mánnak átmenetileg sikerült ezeket új pályára állítania, s ezáltal összetákolnia a kiegyezés működéséhez szükséges erőket és felté­teleket s ezáltal hirtelen, éppen a századfordulón ért pályájának csú­csára. Onnan azonban 1902-ben hirtelen visszazuhant a meredélybe, anélkül, hogy egyetlen fogódzót talált volna. Lemondása után rátóti birtokára vonult vissza. A közjogi kérdések azonban nem oldódtak meg, sőt új, még nehe­zebb szakasza kezdődött. 40 HALÁSZ 1943.182. p. 41 Képviselőházi Napló, 1903. április 27. 440

Next

/
Thumbnails
Contents