H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok
13. ábra. Szikesedő és szikes réteken nagy számban fordul elő a sziki szittyó 14. ábra. Behurcolt szántóföldi és ruderáliás bolygatott talajok tömegessé szaporodott gyomnövénye a kanadai betyárkóró különböző mértékű és arányú keverékei 38 , hullámos-buckás relieffel. De előfordul itt - főleg az egykori ártér vonalán - löszagyag, réti csernozjom, a mocsaras részeken tőzeg is. Az egykor vízállásosmocsaras tósorozat-szerű mélyedéseinek lecsapolása következtében felerősödött az ezeket környező rétek elszikesedése (itt szoloncsák szikesek) . Ezeken a szikes helyeken mindenütt megtalálható a sziki lepkeszeg (Trigonella procumbens), a barsonykerep (Tetragonolobus maritimus), a szürkekáka (Holoschoenus vulgáris), podzolos vakszikfoltjain pedig a sziki útifű (Plantago maritima), a közönséges szikipozdor (Podospermum canum), a bárányparéj (Champhorosma ovata), a sziki árpa (Hordeum hystrix)\ stb., valamint a praematricum talán egyik legjellegzetesebb szoloncsák sziki növénye 39 , a pannon-endemikus pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium) is. Az egyes morotvák nyomvonalában őszfelé olykor tömegesen jelentkezik a sziki őszirózsa (Aster tripo/ium ssp. pannonicus). A szűkebb értelemben vett ős-zagyvai ( = hajtai) ártér néhol öböl-, máshol tószerű mélyedéseiben - itt-ott különböző vastagságú kotustőzegen — ma is jellegzetes mocsári növényzet uralkodik (Bolboschoenetalia, elsősorban Bolboscboeno-Phragmitetum), benne szépszámú mocsári páfrány (Lastrea thelypteris) állományokkal díszített zsombéksásos (Caricetum e/atae) társulásokkal, a víztelenítés következtében kiszáradás-elpusztulás-veszélyes állapotban. Foltszerű előfordulásban - főleg Egreskátától Farmosig - a kiszáradó láp- és mocsárrétek bonyolult összetételű különböző magaskórós társulásai (Molinietalia) is jelen vannak, elsősorban homoki mocsárrétek (Sussico-Molinietum és Agrosteto-Alopecuretum pratensis) társulásformációkban. Közöttük szinte mindenütt él a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris) - összességében több ezerre tehető példányszámmal, és szaporodó tendenciát mutat a szikesedést is jelző fátyolos (Iris spuria) nőszirom. A vízi növényzet az állandósult vízhiány következtében részint elpusztult [Hydrochari-Stratiotetum, Myriophyllo-Potamogetonetum és Nymphaeetum albo-luteae, mint jellemző társulások; - az 1970-es évek második feléig még létezett Hottonietum palustris és Trapetum natansis is/ részint a levezető csatornákba szorult vissza [virágkáka (Butomus umbellatus), vízi harmatkása (G/yceriamaxima), mételykóró (Oenanthe aquatica), hídőr (A/isma plantago-aquatica), nyílfű (Ságittaria sagittifolia) stb.], részint pedig - főleg a tőzegtalajos nádasok - átalakulóban vannak. Ezt jelzi a nádas- (Scirpo-Phragmitetum) -ban a borzas füzike (Epilobium hirsutum), a sédkender (Eupatorium cannabinum), az aranyvessző (Solidago virgaurea), a mocsári bogáncs (Cirsium palustre) és egyebek tömegesebbé válása. Bizonyos értelemben még a vízi kányafű (Rorippa amphibia) és a nagytermetű mocsári kutyatej (Euphorbiapalustris; 1. ábra) nem csupán példányszámi, hanem 38 Fodor 1942, Székely 1969, Timkó 1907. 39 Moesz1940. 42
