H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Kozári Monika: Apponyi Albert véleménye Tisza Kálmán kormányzati rendszeréről

messze kiható ténnyel nem találkozunk". Jelentősége és utóhatása csak annak a szellemnek van, amely benne uralkodott - és ezt a megállapítást bizony nem dicséretnek szánta.

20 Apponyi, mint minden évben, 1887-ben is beszámolt Jászberényben választóinak.

21 Ebben a beszámolóban több olyan elem megtalálható, amelyek emlékirataiban is helyet kaptak. Ilyen a közerkölcsök kérdése is, amelyről igen kemény bírálatot mondott. ítélete az volt, hogy a haszonlesés dominál, a visszaéléseket elnézik az uralkodó párt részéről, a politikai meggyőződést pedig a célszerűség igényeihez alakítják. Apponyi szemében ezért a kormány tekintélye csökkent, és nem tetszett neki az sem, ahogy a kormány a mindennapi súrlódásokkal és nehézségekkel ügyesen megküzdött. Mert ugyan a napi súrlódásokat elkerülő ügyességre valóban szükség volt, - mondta, de ez egyrészt nem volt a kormány kizárólagos kiváltsága, másrészt pedig a süllyedés szomorú jelének tekintette, hogy a kormányzati feladatok annyira eltörpültek, hogy a napi nehézségek többé-kevésbé ügyes elintézésében a kormány tevékenysége ki is merült. Apponyi igyekezett reálisan számbavenni a Tisza-kormányzást, bár volt ellenfeléről volt szó, mégis úgy ítélte meg, hogy ő „történetírói tárgyilagossággal" tudja végrehajtani ezt a feladatot. A Szabadelvű Párt 1878-ban majdnem rögtön visszazökkent a hagyományos közjogi kerékvágásba. Megint azt tekintette fő feladatának, hogy a kiegyezést megvédje az ellenzékkel szemben. A parlamenti váltógazdaság kialakulása megint nem volt lehetséges. A Szabadelvű Párt „valóságos Noé-bárkája volt a legkülönbözőbb irányzatoknak".

22 Ebből pedig az következett, hogy minden fontosabb reform kérdést félre kellett tenni, mert abból viszály lett volna a párton belül. A pártvezetőség, de főleg a párt vezére nem engedhette meg magának, hogy ilyen kérdésekben világosan állást foglaljon. Ez a „szintelenség" a párt parlamenti helyzetét erősítette, mert nem nyújtott támadási felületet az ellenzék számára. A kormánypárt a belügyi reform követelések egyikét sem tette magáévá és egyikét sem utasította el. A közigazgatási reform, az egyházpolitika, a gazdaság és a szociális követelések terén Tiszának egyaránt ez volt a politikája. A leginkább elutasító mégis a legutóbbival szemben volt, „mert a szociálpolitikai lelkiismeret az országban még alig ébredezett, még uralkodott a közgazdasági liberalizmus, és mert a gazdaságilag erősek támogatását kockáztatni nem volt szabad".

23 A Szabadelvű Párt magát nélkülözhetetlennek tartotta, és azt hirdette, hogy a bukása katasztrófát okozna. Állami céllá vált a szabadelvű kormányzat fenntartása. Tisza kormányzata idején nagyon megnőtt a főispánok hatalma. A főispán a „kormány politikai bizalmi közege" volt. Apponyi szerint a kormány szemet hunyt a főispánok kisebb visszaélései fölött, mert az volt a fő szempont, hogy az illető a kormányt támogassa. Sajnos Apponyi példát nem hoz fenti állítására, pedig érdekes volna ismerni, hogy mit értett kisebb visszaélésen, mert ez a közerkölcsök szempontjából bizony jelentős 20 Uo. 108. 21 Apponyi Albert beszámolója megtalálható az Apponyi Albert gróf: Beszédei III. kötetben Bp. 1897. 481-501. Tanítványom, Érsek Attila 1997-ben szakdolgozatában, amelynek címe: „Apponyi Albert egyénisége és politikai állás428 kérdés. Sokan támogatták a kormánypártot azért, mert valamilyen egzisztenciális érdekük fűződött hozzá, vagy személyükben, mert köztisztviselők voltak és a kormánypárt ellen nem szavazhattak, vagy azért, mert a település érdeke diktálta így, hol gimnáziumot akartak, hol törvényszéket, és az a kormány támogatása nélkül nem ment. Az állami alkalmazottak politikai cselekvési szabadsáságát elkobozta a kormány, mert ők az állásukat kockáztatták, ha ellenzékire mertek szavazni.

24 Fontosnak tartotta még, hogy a választási korrupcióról írjon, ami már a Deák-párti választásoknál 1872-ben kezdetét vette, és azóta folyton nőtt. Mindezek következtében megszűnt a komoly politikai mérkőzés lehetősége. Tiszáról azt tartották az emberek, hogy mindent keresztül tud vinni. Ez persze nem volt igaz. Ez a látszat azért keletkezett, mert Tisza soha nem próbált olyat, ami valóban lehetetlen volt. Az egyetlen dolog volt, amit megkockáztatott, 1889-ben a véderő törvény. Bele is bukott. Mert a kormányzati épületének „a koronája" a királyi jóindulat volt - állapította meg Apponyi igen jól látva a helyzetet. Apponyi végül összegezve mondandóját megállapította, hogy nem nagyon vonzó az a kép, amelyet a Szabadelvű Párt uralmáról teljes objektivitással megrajzolt. Viszont, hogy valóban objektív legyen, rá kell mutatnia arra, hogy valóban nagyszerű közgazdasági és kulturális fejlődés volt, amelyet az ország a szabadelvű érában elért, és „amely méltán imponálhatott a világnak". De mindez nem ellensúlyozta a mindinkább érezhető erkölcsi gyengülést. Apponyi nem értette, hogy történhetett, hogy egy olyan nagy tehetségű, tiszta jellemű és erősen hazafias érzelmű ember, mint amilyen Tisza Kálmán volt, ebben a kormányzati rendszerben „megnyugvást talált"? Az értehető, hogy a vagyonos osztályok könnyen belenyugodtak egy olyan rendszerbe, amely nyugalmat és állandóságot ígért. Az értelmiségiek pedig nagyrészt nem voltak függetlenek és kicsi is volt a számuk. Tisza protestáns volt, és Apponyi szerint ez nagyon fontos momentum volt abban, hogy olyan sokáig kormányon maradhatott, mert a kálvinista lelkészek, akik pedig hagyományosan ellenzékiek voltak, egy-két kivételtől eltekintve nem voltak hajlandóak harcolni egy protestáns miniszterelnök ellen. Apponyit foglalkoztatta Tisza Kálmán lelki evolúciója. Nagy kvalitású ember volt, rendszere mögött nem lehet pusztán uralmi vágyat keresni."Bizonyára szerette a hatalmat, de bizonyára nem egyéni vágyaknak a hatalommal összekötött kielégítéséért. Okvetlenül kellett egy összefoglaló eszméjének lenni, az ország szükségleteiről alkotott képének, és ennek szerinte az a kormányzati rendszer felelt meg, amelyet meghonosított."

25 Tisza egyébként zárkózott ember volt. Kerülte a bizalmas érintkezést a politikai ellenfeleivel. Mindig nagyon udvarias volt, de rideg és begombolkozott. Minden ízében konzervatív ember volt. Azt tartotta róla a közvélemény, hogy becsületes. Fő feladatának a kiegyezés megvédését tekintette és nem az egyéni hatalmát féltette - ítélte meg Apponyi. foglalása emlékiratai és a jászberényi választókerületéhez intézett beszámolói, levelei alapján (1846-1890)", ismertette az 1887-es beszámolót is. 22 Uo. 109. 23 Uo. 110. 24 Uo.112. 25 Uo. 121.