H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Papp István: Pétery Károly, a Függetlenségi Párt politikusa - A neves publicista életútja 1869-1877 között
PAPP ISTVÁN PÉTERY KÁROLY, A FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKUSA A neves publicista életútja 1869-1877 között Pétery Károly politikai pályafutásának és életművének vizsgálódásával két évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni. 1 Mostani dolgozatunkban a politikus életének utolsó nyolc évét vizsgáljuk elsősorban az azóta feltárt levéltári források alapján. Másrészt ez a nyolc esztendő volt Pétery életének az az időszaka, mely köztörténeti érdeklődésre is számot tarthat, hiszen fontos szerepet vállalt az ellenzéki egység megteremtésében, a Függetlenségi Párt 2 létrehozásában. Ezt a folyamatot, és a politikai életből való fokozatos kiszorulását kíséreljük meg bemutatni. Pétery Károly neve nem volt ismeretlen az 1860—70-es évek ellenzéki újságírói- és olvasói számára, mivel már a kiegyezést megelőzően jelen volt a közéletnek ezen a fórumán. Pályája egy feltörekvő mezőtúri köznemesi családból indult, édesapja Péter András 3 , városi jegyző és a helybeli református gimnázium rektora volt. 4 Pétery Károly a Debreceni Református Kollégiumban tett érettségit követően jogi diplomát szerzett, sőt irodalmi ambíciói is voltak, hiszen több elbeszélése jelent meg a Honderű 5 és az Athaeneum 6 hasábjain. A szabadságharcban nemzetőr kapitányként harcolt, és annak leverését követően a Mezőtúr mellett lévő pusztapói birtokán gazdálkodott. 7 Politikai pályafutása 1861-ben indult, amikor Mezőtúr országgyűlési követévé választották. A házban a Határozati Párthoz csatlakozott és ekkoriban barátkozott össze Kállay Ödönnel 8 , Madarász Józseffel 9 , Böszörményi Lászlóval 10 a későbbi szélsőbaloldal meghatározó politikusaival. E csoport tagjainak összetartozását fejezte ki az is, hogy az országgyűlés elfogadása után közös politikai programtervezetet írtak alá. 11 Pétery 1865-ben újból képviselő lett és korábbi nézeteiből adódóan nemmel voksolt a kiegyezési törvényjavaslat vitájában. 12 Érdekes, hogy ezt követően nem a Kossuth 13 nézeteit követő szélsőbalt alkotó barátaihoz csatlakozott, hanem Ghyczy Kálmán 14 balközép csoportjához. De publicisztikai dolgozatait Böszörményi lapjában, a Magyar Újságban 15 tette közzé 16 , vagyis ápolta a korábbi kapcsolatokat is. Pétery magatartásának mozgatórugóit egy 1872-es levele világítja meg, melyet Tóth Ede idéz Mocsáry Lajosról Lásd Pétery Károly (1819-1877) politikai pályaképe In: Sic ltur Ad Astra 1999/1. szám 71-95. p. Függetlenségi és 48-as párt: Az 1867-i kiegyezés után alakult magyar országgyűlési párt. Megalakulására Kossuth Lajosnak a kiegyezés elleni erős tiltakozása adott alkalmat. E tiltakozás következtében a magyar köznemesi osztály zöme és az alföldi és dunántúli magyarság nagy része a kiegyezéssel szemben külön párttá szerveződött. A párt az 1869. évi országgyűlésre 32 képviselőt, 1887-ben már 101 képviselőt küldött az országgyűlésbe. A nemzeti érdekeknek a közös ügyek terén való háttérbe szorulása miatt a Függetlenségi Párt egyre fontosabb tényező lett a magyar politikai életben, 1905-ben többségre jutott a parlamentben és az alkotmánypárttal koalícióba lépve, kormányra is jutott. 1910-ben két pártra szakadt; a világháború végén a párt mindkét ága megszűnt. Péter András (Bajka, 1788 - Mezőtúr, 1847), városi jegyző, felesége Mészáros Zsuzsanna, gyermekei: Teréz, Károly, Zsuzsanna, Julianna. Életrajzi lexikon 60. p. HONDERŰ: (Buda, 1843. január 7. - 1848. április 2.) szépirodalmi és művészeti hetilap divatmelléklettel. Utóda a REFORM, ez a NÉP-ELEM-be olvadt. ATHENAEUM (1837. január 1 -tői 1843-ig) hetenként kétszer megjelenő irodalmi lap. Halmy In: Mezőtúr és Vidéke 1896. június 28. KÁLLAY ÖDÖN: (Napkor, 1815. szeptember 3. - Kiscser, 1879. augusztus 5.) politikus. 1867 után Szeged országgyűlési képviselőjeként a Függetlenségi Párt tagja volt. MADARÁSZ JÓZSEF: (Nemeskisfalud, 1814. augusztus 27. - Kispest, 1915. január 31.), politikus, ügyvéd, Madarász László öccse. 1865 után haláláig 10 14 15 16 negyvennyolcas, illetve függetlenségi párti képviselőként, a sárkeresztúri kerület országgyűlési képviselője volt 67 éven át. BÖSZÖRMÉNYI LÁSZLÓ (Kopócsapáti, 1824. november 19. - Pest, 1869. március 24.) függetlenségi politikus, ügyvéd. 1865-ben országgyűlési képviselő és az ellenzéki 48-as párt egyik vezetője volt. Madarász 347-348. p. Magyar Újság, 1877. május 30. KOSSUTH LAJOS: (Monok, 1802. szeptember 19. - Turin, 1894. március 20.): államférfi, a nemzeti függetlenségért és a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem legnagyobb alakja. GHYCZY KÁLMÁN: (Komárom, 1808. február 12. - Budapest, 1888. február 28.), politikus, ügyvéd, miniszter. 1865-ben a balközép vezére. 1873-ban szakított Tisza Kálmánnal és megalakította a középpártot, majd Bittó kormányában 1874. március 21-től 1875. március 2-ig pénzügyminiszter volt. MAGYAR ÚJSÁG: politikai napilap. 1867-ben az országgyűlésnek a kiegyezést elutasító szélsőbaloldali ellenzéke (1868-tól Negyvennyolcas Párt) indította. 1874-ben szűnt meg. Szerkesztője először Böszörményi László volt. Közölte Kossuth Lajos nyílt leveleit, amelyekben az olaszországi emigrációjából tiltakozott a közös monarchia ellen, a kelet-európai népek szövetségére törekedve. A nyílt levelek - köztük a Deák Ferenchez intézett ún. Kasszandra-levél közlése miatt Böszörményit perbe fogták és börtönbe vetették, ahol fiatalon meg is halt. Utána Simonyi Imre, Helfy Ignác, Irányi Dániel, végül Szederkényi Nándor szerkesztette. 1874-ben beolvadt az akkor alakult Függetlenségi Párt napilapjába, az EGYETÉRTÉS-be. Lásd például a kiegyezést ostromló, kilenc részes cikksorozatát: Az ú/pragmatica sanctio In: Magyar Újság 1867. május 23., 24., 25., 28., 29., 30., június 1., 2., 4. napokon megjelenő számában. 419
