H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Tolnay Gábor: Dörgő Dániel leírása Bánréve pusztáról (Forrásközlés)

vagy is zsilip van. Valószínű, hogy a Körös folyónak két kanyarulata, mely a Lábzugot keríti be, apránként a vízmosás által annyira összejött, hogy utoljára összeszakadt és a mintegy 200-250 holdnyi Lábzugot, mely az előtt Bánrévéhez tartozott, a Körös jobb partjától a balpartjához, szóval a szarvasi határhoz vágta. Ezen állításomat bizonyítja a gr. Teleki Lászlónak a mtúri városi levéltárban levő eredeti levele, melyben állítja, hogy a szarvasiak a Lábfoktól 1746-ig haszonbért fizettek a Bánrévi földes uraknak, másodszor bizonyítja a Mező-Tur városa 21. oldal birtokában levő 1778-ban készült térkép, melyen a Lábfok v. is zug felvan tüntetve, bár már akkor mint a szarvasi határban fekvő terület, de körülvéve a hólt Körössel, bizonyítja harmadszor állításom valóságát azon körülmény, hogy Mező Tur városa és Bánrév puszta földes urai közt 1760-tól 1770-ig kötött haszonbéri szerződésekben egyik fö feltétel mindig az volt, hogy a bérlök a Láb fokot használatba venni tartoznak az ezt érdemben tett mindennemű költségeiket orvosolni ígérvén a földesurak a mtúriaknak. Ezen ügyre vonatkozó többrendbeli levél található a levéltárban. De apáink akkoriban bővében levén a földnek, nem tartották érdemesnek pár száz holdért a szomszédokkal izetlenkedni, vagy a használhatás szempontjából ott kompot tartani; az ország külömböző vidékein szerte lakó földesurak pedig közös lévén a birtok • szinte nem vedel11. oldal mezték kellőleg jogalkat, úgy hogy itt valóban betelt ama közmondás igazsága "közös lónak túros a háta". A végeredmény tehát az lett, hogy az egykor Bánrévhez tartozott Lábzug szarvasi birtokká változott, a mit az 1781-ki határjárás alkalmasint meg is erősített. Jegyzet 1: A most élö gr. fíádai Gedeon az alsó részi határból el akarna perelni egy darabot, nagyobb kiterjedésűnek tartván Bánrévet, mint az milyen jelenleg, a fentebbiek után keresse az állítólagos hiányzó részt nem a nagynyomáson, hanem a Szarvasi határba. Jegyzet 2: Meg kell itt említenem, 1762-ben a földes urak Bán-rév pusztát nyíregyházi lakosokkal akarták betelepíteni hihetőleg a könyen beszéllő túri uraimék ijesztésére. Jegyzet 3:

1794-ben oly nagy szárazság volt, hogy sok jószágot más 23. oldal tájékra kellett hajtani legeltetés és feleltetés végett az itthon maradtak nagy része éhen veszett, minek következtében a mezőtúriak haszonbér leengedést kértek. * A pusztának haszonbérét a régi időkről alig lehetséges meghatározni, mert mint feljebb említem némely földesuraknak a mturíak pénzt kölcsönöztek s azok puszta részeit kamat fejébe használtok. Igy az 1750-kévkörülgr. Rádainak 1400 frt. kölcsönöztek, melyhez a gr. egy levélben még 1600 frtot kér, hogy a puszta részeit, mely akor 18/46-d volt azon összeg kamatjában használják de ezt a mturíak sokallták. Ama levél tartalma szerint azon időben 180magyar frt anyi volt, mint 100 tallér, mely 180 ar. magyar frt. 3000 frt. kamatjának felelt volna meg. A menyire a nyugtákból kideríthető 24. oldal a haszonbér 1750-1760 körül 5-6 száz magyar frt. volt, majd később a számítás fíhénes irtokban ment és a haszonbér és zálog összeg fojtón emelkedett. Igy 1818-ból rendszeres haszonbéri szerződést találunk, melyben a puszta alsó Thur várossá által 5 évi tartamra vagyis 1823-ig 1400 frt. haszonbérért vétetett ki, melynek leteltével 1823-tól 1835-ig az az 12 évig 1600 frt volt az évi haszonbér. A pusztához való földes úri jogot egy 1771-ben készült kimutatás a következőképpen részletezi: gr. Ráday Gedeon bírta a pusztának 18 gr. Teleky László bírta a pusztának 12 Fáy László bírta a pusztának 6 Fáy András bírta a pusztának 6 Bárczay András bírta a pusztának 6/48-ad részeit. Ez időben a haszonbéri összeg 720 frt. 25. oldal volt. Még el sem telt az 1823.ban 12 évi tartamra kötött bérlet ideje, a túriak a pusztát zálogba vették 32 évre. Az alábbi rovatos kimutatás előtünteti, hogy kik voltak ekor Bánréve földes urai? milyen arányban formáltak hozzá jogot ? mikor vétetett tőlük zálogba magok hányada ? és végre mi áron ? Földes uraság Rész A zálogba Zálog vétel ideje összeg Patai család 6 1827 3200 Puky Simon 1 1828 500 Szem ere Pál 1 Vz 1828 800 gr. Ráday László 20 1829 10400 Szemere Ábrahám 1 % 1832 880 gr. Teleky József 6 1833 4000 gr. Teleky Zsófia 6 1834 5000 Szepesi család 6/48-d rész 1836 5500 Összesen 30 280 frt Igy a zálog összegvólt összesen 30 280 frt. három húszast számítva egy frt-ba. A zálogba vételt Mtur városa vagyis annak tanácsa eszközölte, az egyes ere önként vál26. oldal lalkozó városi lakosok által befizetett pénzen, mely lakosok igy zálogbirtokosok gyanánt tekinthetők. A zálogba vétel után az addig legelőnek használt puszta 1834-ben Matassich mérnök által felmérettetvén a zálogbavevök közt befizetett összegeik arányában /:minden váltó frt. után 38 8110 0 öl így 100 frt után 3 hóid és 280 U-öl:/ felosztatott. Ezen osztozkodás ettől fogva, mérnök közbejötte és a föld classificatiója nélkül minden három évben megujittatott egészen 1873-ig vagyis a végső törvényes hatóság szentesitetet felosztásáig, tág mezőt nyitván nagyon sok vissza élésre. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az 1834-iki földkönyv tanúsága szerint a zálogos birtokosok száma 194 volt. Kik közül befizetésök nagysága szerint elsők voltak őr. Csala Gergely, Bordács Lőrincz, Törő Pál etc. Alsó mturvárosiaknak is volt pénze a zálogösszegben, a melyért 409