H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága. I. Természet- és növényföldrajzi viszonyok

3. ábra. Száraz lösz- és homoki élőhelyek növénye az ékes vasvirág 4. ábra. Bolygatott, másodlagos homokpuszta gyepeken van igazán otthon a homoki habszegfű A jászokat megelőzően számottevően népesebb települések nem voltak ezen a tájon. Az élővilág felszínföldrajzi-, vízi-, és tájképi megváltozása e harcias, ám a helyi körülményekhez nagyon is alkalmazkodni tudott népcsoport ide településével vette kezdetét, - majd ez folytatódott a török hódoltság hatalmas erdőpusztításain keresztül a lecsapolásokkal, végül a szárazulatra jutott részek feltörésével és művelés alá fogásával. A törökvilág után a mondhatni félgyarmati állapotúvá süllyesztett országrész hajdan erdőfedte részei viszonylag gyorsan átalakultak legelőkké és kultúrmezőségekké. De a megművelt föld területének összmennyisége még ekkoriban is elenyésző volt a vadvizekkel borított és árvizekkel sújtott, valamint szabadon kószáló futóhomokkal szemben. A XVIII. század utolsó évtizedeiben indultak meg a komolyabb árvízvédelmi és folyószabályozó, majd belvízelvezető tevékenységek. A jász föld természeti világára ezek a vízrendezési munkálatok mérték a legnagyobb csapást! A már addig is fátlanná tett mocsaras-ligetes szikesréti vidék ekkor vált igazán pusztává; - ezek a munkálatok lassan teljesen eltüntették az ősi vízi-világot a jellegzetes növényi- és állati biocönózisaival együtt. A nagy szabályozás-lecsapolást követő időszakban már csak három fő eleme volt, ill. maradt a tájképnek. A fehérnyárfa-ligetes és tamariska-#&z/i?/?y4/'-bokros száraz, terméketlen homok, a szikesedő pusztalegelők, és az egykori mocsárrészek száradása folyamán átalakulóban levő vizenyős rétek. Az egész terület jóformán csupa legelőkaszálóvá lett, igen csekély mennyiségű tölgy-kőris-szil ligeterdők, némi kocsányostölgyes és ártéri nyárfás-füzesek maradványaival. Később ugyan felismervén a fásítás fontosságát és gazdasági szükségességét, többfelé hozzá is fogtak a telepítésekhez, ezek a tevékenységek azonban sem a területükben, sem az összetételükben (vadkörte, pl.) megközelítőleg sem állíthatták vissza az eredeti állapotokat. A mai fás vegetációk majdnem teljes egészükben ezekből a régibb, illetőleg az újabbkori telepítésekből származnak. Ma uralkodók a nyárfélék és az akác.

29 A szabályozási munkák azonban nem csak az állattartást segítették elő a megnagyobbodott rétek és legelők által, hanem az ismételten felerősödött szikesedési folyamatokat is. Nem csoda hát, ha leginkább még a sziki gyeptársulások maradtak meg. Ezek a földművelésre egy részükben jobbára ma is alkalmatlan ürmös-cickafarkos szikes réttársulások (Jászberénynél pl. Borsóhalma-Négyszállás térségében, - vagy a Jászkisér és Jászladény környéki gye29 Hogy ez az Észak-Amerikából behozott és nálunk oly nagymértékben elterjedt, gazdasági szempontból értékes tűzi- és szerszámfa mennyire idegen a hazai életközösségben minden virulenciája ellenére, nemcsak az mutatja igen szemléletesen, hogy az akácerdőknek - részint a talaj-előkészítés miatt is jószerével egyáltalán nincsen aljnövényzetük, hanem az is, hogy az állatvilág képviselői valósággal kerülik, állati (pl. rovar) kártevői pedig (az akáclevélaknázómoly kivételével) szinte egyáltalán nincsenek. 37