H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Szabó Lajos: A redempció és Kunhegyes

„a himlő beoltásáért való fáradozásáért" két szekér szalmával és szabad őrléssel megjutalmazták, 1817 nyarán 75 gyereket oltott be himlővel.)

29 A meddőség „Isten verése", a gyermekszülés „tisztesség" volt ebben az időben. 1794-ben négy esküt tett és vizsgázott bábája volt a helységnek, akik Karcagon tanultak közpénzen.

30 Az orvosok és bábák a „szegényebb sorsú emberek gyógyítását" és a „szülő asszonyok segítését" ingyen látták el. Számukra a fizetést a tanácsi pénztárból biztosították. A redempció kori fejlődéssel járó egyenes következmény a mezővárosi rang igénye és elnyerése volt, amely vásártartási joggal járt együtt. Mindez - Karcagot kivéve - nagyjából egy időben történt a nagykunsági településeken. 1811. június 10-11-én tartották meg Kunhegyesen az első vásárt, amelyet meglátogatott a „Nádor Ispányi Fő Kapitány", több környékbeli „uraság", „Ifjú Asszonyokkal..., úri házuk népével", továbbá a Nagykunságban állomásozó ezred „számos tisztjei". Ebből a nevezetes alkalomból „...szép versek énekeltettek el az oskolai tanítók által..." Három fizetett vásárbíró, hadnagy, „lovas és gyalog ármás" ügyeltek a vásár rendjére, beszedve a szarvasmarha, sertés, juh, nagy és kis sátor, mesteremberek ládája, áruló szekér, rőf, pecsenyesütő taxáját, azaz helypénzét és a kimenő cédulák árát. Nagykun Kunhegyes tehát 1811-ben mezővárossá válik, díszes oklevelet, új címert, pecsétnyomót kap, 1818-ban pedig céh- és privilégiumot 1. Ferencz királytól.

31 E helyi sikerek olyan időszakban történtek, amikor az országos reformok előtérbe kerülésével és sürgetésével a redempcionális viszonyok korábbi jelentősége és szerepe fokozatosan csökkent. A XIX. század első negyedében a redemptus társadalom zártsága, a jászkunok sajátos jogállása már nem igazán segítője, hanem inkább akadályozója volt a fejlődésnek. Nivellálódás, kiegyenlítődés következik beSz országos társadalmi-gazdasági viszonyokkal. A helyi elöljáróság - nem kis becsvágytól vezérelve - ha nehezen is, megépítteti az egyházmegye legnagyobb református templomát (1828-1844), amely túlnőtte a város további fejlődésének lehetőségeit. 1848 után - a polgári átalakulás következtében - már szinte nincs különösebb jelentősége a jászkun kiváltságoknak. 1876-ban meg is szűntek a Jászkun Kerületek és létrejött Jász-NagykunSzolnok vármegye, amelynek székhelye nem Jászberény, nem Karcag, hanem Szolnok lett. Kunhegyes előbb rendezett tanácsú várossá vált (1872), majd városi rangjét 1893-ban elvesztette, e státuszát közel 100 év múlva (1989) nyerte el ismét, remélhetőleg véglegesen. Kunhegyesi redemptusok névsora 1753 Ezen Speciscalt Summábul N. Kun Hegyes Helységére az assimatio szerint estének 9700, Kolbászi Praediumra 9000 rhftok, mellyek egy Summában lesznek fizetve tizennyolcezer hétszáz Rft est ftR 18700 melly Summa pénzeket az alább specificalt Lakossai az már említett Helységnek per partes öt esztendőknek elforgása alatt interessévei együtt miképpen fizettetnek le megláthatni, mivel egyenlő akaratbul kívánnák jövendő béli maradékaiknak hasznokért emlékezetben tétetni, hogy mind magok, mind pedig poseritasi az említett Hely és Pusztának teritoriomira jussa szerint esendő Portáját, Szántó földet és Kaszálóját bírhassa és bátor akár mely oktúl viseltetvén ha történet szerint a N Districtusbúl magát más Nemes Vármegyékre transferalná mind azonáltal vagy maga vagy pedig posseritasi akar mikor ezen birodalom alatt és mig Felséges Aszszonyunk által megerőssittetett privilégiumiban a N. Districtusok meg maradandanak igaz vérséget ha eleje elhalna is megh mutatván az protocvolatio szerint hanem ha valakinek elzálogosít tudgya mint igaz Redemptus Kun rehabcálhassa és szabadossan bírhassa im ez rendekkel Prothokolal N.I.Ao.1753. Alsó Tized Major János Áts Mihály Balog Gergely Apostol Mihályné Ö. Szabó Mihályébul Solutio Rft xr 168 43 224 35 105 107 19 30 I. Kasza János Jósa János Apostol Máténé Ö. Tót János Szabó György Bene István Hadas János B. Nagy István Botos András Kotzó János Szabó Miklós Kala György Ö. Szabó Mihályébul Lukáts Mihály Lukáts János Nagy Péter Balog János Balog Péter Csorna Pál Vadon István Szüts Ferentz Tar András Faragó András Kasza György Varga Miklósné Varga István T. Kis István 100 133 237 99 100 125 67 127 140 130 112 85 19 81 81 178 50 65 59 97 35 60 60 74 62 89 55 24 30 29 SZABÓ 1989,43. p. 30 SZABÓ 1989.43. p. 31 SZABÓ 1966, 50-51. p. 352