H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Langó Péter: Az 1323-as „Jász Kiváltságlevél" — (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról)

ugyanúgy mint más udvari népeknek. A jászok sem tekinthetők nemesnek és nem is kerültek át automatikusan a nemesség soraiba. Jól igazolják ezt a nemesítő oklevelek, ahol a nemesítés során megjegyzi az okirat, hogy az arra érdemes személyt az uralkodó kiveszi a nemtelenség bélyege alól, aki ezt követően nem tartozik servitummal a királynak. Keverge fiai nem voltak nemesek, csak olyan jász előkelők, akik korábbi vezető szerepüket megőrizve a népcsoport felsőbb részéhez tartoztak, így esélyük volt a nemesség megszerzésére. A gazdagabb jász családok korábbi helyzetük révén az egyes közösségek vezetőiként tűnnek fel az oklevelekben mint kapitányi családok. A kapitányi rang nem jelentette azt, hogy viselője, illetve annak családja elnyerte az országos nemességet, ebből kifolyólag pedig a kapitányi státus betöltéséhez nem volt szükség az országos nemesség megszerzésére. A nemesi státus elérésére azonban mindenképp az így kiemelkedő Rövidítések

70 I. Források AO: Anjoukori okmánytár. I -VII. Szerk.: Nagy Imre-Tasnádi Nagy Gyula Budapest 1878-1920. AKO: Anjou-kori oklevéltár. Szerk.: Kristó Gyula. I—

II. VII—Vili. Budapest-Szeged 1990-1993. AUO: Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzéteszi: Wenzel Gusztáv. I—

XII. Pest, Budapest 1860-1874. (Monumenta Hungáriáé Historica) CD: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclessiasticus ac civilis. I. XI. Stud. et. op. Georgii Fejér, Budae 1829-1844. CorpJuris: Magyar törvénytár 1000-1526. évi törvénycikkek. (Corpus juris hungarici) Budapest 1899. Györffy 1981: Györffy György: Gyulafehérvár kezdetei, neve és káptalanjának registruma. Sz (117) 1983. 1103-1134. HO: Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus patrius. I-V. Kiadják: Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly és Véghelyi Dezső. Győrött 1865-1873. VI—

VIII. Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghelyi Dezső. Budapest 1876-1891. Jakubovich-Pais 1929: Jakubovich Emil-Pais Dezső: Ó-magyar olvasókönyv (Tudományos gyűjtemény 30.) Pécs 1929/Reprint 1995. Jászberényi oklevéltár: Jászberényi r.t. város levéltárában lévő kiváltságlevelek és oklevelek gyűjteménye. Jászberény é.n. Kállay: A nagykállói Kállay-család levéltára. III. Az oklevelek és egyébb iratok kivonatai. (A Magyar Heraldikai és geneologiai társaság kiadványai 1-2.) Szerk.: Szentpétery Imre Budapest 1943. MonStrig: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I—II. Edidit Ferdinandus Knauz. Strigonii 1874-1882. III. Edidit Ludovicus Crescens Dedek. Strigonii 1924. RA: Szentpétery Imre-Borsa Iván: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I.-II. Budapest 1923-1984. SRH: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stripis Arpadianae gestarum. I—II. Edendo operi praefuit: Emericus Szentpétery, Budapestini 1937-38/Reprint 1999. Zichy: A Zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I-XII. Szerk.: Nagy Iván—Nagy Imre-Véghely Dezső-Kammerer Ernő-Lukcsics Pál, Budapest 1872-1931. ZsO: Zsigmondkori oklevéltár. I-V. Összeállította: Mályusz Elemér, Borsa Iván. Budapest 1951-1997. II. Kézikönyvek Engel 1996: Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. 1301-1457.

1. Budapest 1996. Lipszky: Repertórium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae et confiniorum militarium magni item principatus Transylvaniae occurentium, quas aeri incisas vulgavit loannes Lipszky de Szedlicsna. Budae 1808. 334 családok törekedtek. A 14. század elején a már országos nemesek közé tartozó, valamint az ignobilis, de a már említett szerepéből kifolyólag befolyással bíró réteg - vezető szerepe segítségével próbálta maga alá gyűrni a köznépet. A szintén ignobilis statusban lévő többség nemegyszer az uralkodóhoz fordult segítségért. A király pedig hasonlóan a korábbi időszakhoz, amikor a várjobbágyok katonai erejének megőrzése volt a célja, most hasonló okokból többször a jász és kun köznép mellé állt. Az 1323-as oklevél is hasonló okból kerülhetett kibocsátásra. Az oklevelet a 18. században újra felfedező jászok, akik mindaddig se meg nem újították, se nem hivatkoztak arra, hivatkozási alapnak tartották hajdani nemes voltukra. Valószínűleg ilyen értelemben az a Lovagrendtől való megváltásuk kieszközlésében is szerepet kapott. Ez lehetett az oka annak is, hogy a 18. század végére az oklevelet már kiváltságlevélként említették a történetírók is. LMAeH: Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungáriáé. A magyarországi középkori latinság szótára. Ad edendum praeparavit: Iván Boronkai Vol. I-V. Budapest 1987-1999. Wertner 1907: Wertner Mór: Adalékok a XIV. századbeli magyar világi archontológiához. TT (8) 1907. 1-69., 161-198., 327-354. III. Irodalom Bertényi 1976: Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Budapest, 1976. Bertényi 1987: Bertényi Iván: Magyarország az Anjouk korában. Budapest, 1987. Ballá 1983: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyar országon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 100.) Budapest, 1983. Bolla 1998: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyságról Magyarországon. Sajtó alá rendezte: dr. Ladányi Erzsébet. Budapest, 1998. Fodor 1942: Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Budapest, 1942/ Reprint 1991. Gerics-Ladányi 1991: Gerics József-Ladányi Erzsébet: A magyarországi birtokjog kérdései a középkorban. LSz (41) 1991/4. 3-31. Gombocz 1938: Gombocz Zoltán: Gombocz Zoltán összegyűjtött művei I. Budapest, 1938. Gyárfás I.—IV.: Gyárfás István: A Jászkunok története Kecskemét-Szolnok, 1870-1885/Reprint 1992. Györffy 1990: Györffy György: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990 Hatházy 1995: Hatházy Gábor: A besenyő megtelepülés régészeti nyomai Fejér megyében. Savaria (22/3) 1992-1996. 223-248. Horváth 1802: Horváth Petrus: Commentatio de initiis ac majoribus Jazygum et Cumanorum eorumque constitutionibus. Pestini, 1802. Horváth 1823: Horváth Péter: Értekezés a kunoknak és jászoknak eredeteikről, azoknak régi és mostani állapotjokról. Pest, 1823 / Reprint 1994. Hunfalvy 1881: Hunfalvy Pál: A kún vagy Petrarca codex. (Értekezések a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya köréből 9.) 1881. Kiss 1984: Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? Sz (118) 1984. 549-562. Kocsis 1998: Kocsis Gyula: A jászsági társadalom rétegei a 14-16. században. In: Népi kultúra - népi társadalom (19.) 1998, 27-41. Kring 1932: Kring Miklós: Kun és jász társadalomelemek a középkorban. Sz. (65.) 1932. 35-63.; 169-188. Németh 1990: Németh Gyula: Törökök és magyarok I. (Budapest Orientalia Reprints Ser. A.4.) Budapest, 1990. Nyers 1934: Nyers Lajos: A nádor bírói és oklevélkiadó működése a XIV. században (1307-1386). (Pala estra calasanctiana A piaristák doktori értekezései az 1932. évtől. 4. szám) Kecskemét, 1934. Pálóczi 1988: Pálóczi Horváth András: Besenyők, úzok, kunok. In: Magyarrá lett keleti népek. Szerk: Szombathy Viktor-László Gyula, Budapest, 1988, 106-163. Pálóczi 1989: Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok (Hereditas sorozat) Szerk: Szombathy Viktor-László Gyula, Budapest, 1989. Pálóczi 1993: Pálóczi Horváth András: Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag, 1993. 70 Az alább felsorolt irodalom a többször használt munkák adatait tartalmazza. Az egyszer idézett munkák könyvészeti adatai az adott hivatkozásnál, a lábjegyzetben szerepelnek.