H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Langó Péter: Az 1323-as „Jász Kiváltságlevél" — (Megjegyzések a jászok középkori jogállásáról)

amely szerint ez az okirat a jászoknak a kunok közül történt erőszakos kiválását bizonyítja.

23 Összefoglalva elmondható, hogy Kring és Györffy magyarázata állhat közelebb az 1323-as oklevél kibocsátásának az okához, mint Szabóé. A beköltözött kunok és jászok feudalizációja során a nemzetségek vezetői, a későbbi kapitányi családok kiemelkedtek, s igyekeztek a magyar nemesség soraiba kerülni. A kapitányi rang azonban nem jelentette azt, hogy viselője elnyerte az országos nemességet, ebből kifolyólag pedig a kapitányi státus betöltéséhez nem is volt szükség az országos nemesség megszerzésére.

24 A nemesi státus elérésére azonban mindenképp az így kiemelkedő családok törekedtek.

25 A kiszakadó vezetőréteg a korábban nemzetségi birtoktestet is igyekezett kisajátítani, a rajta élőket pedig függő viszonyba szorítani.

26 A folyamat párhuzamosan zajlott le a kunoknál és a jászoknál. A kunok esetében több oklevél maradt fenn, amelyek nyomán tisztább kép rajzolható a folyamatról. A szegényebb kunok nemegyszer szökéssel próbálták elkerülni, hogy korábbi kedvezőbb helyzetüket elveszítsék. Erről tudósít egy 1340-es oklevél, mely szerint Kochola fia Péter Losonczy István tomajmonostori birtokán hatalmaskodott. A Szörényi bán birtokán megölt Chydbe és az elhurcolt Corduk minden bizonnyal a kun úr szökött kun szolgái voltak.

27 Hasonló esetről számol be egy 1347-es oklevél. Köncsögtől 12, nemezsátor alatt lakó kun szökött át Becsei Töttös birtokára. A Csertán nemzetség kun kapitánya ezek után megegyezett a királyi ajtónállóval és így a kunok új lakóhelyükön maradhattak.

28 A megállapodást rögzítő oklevél nem csak arról rendelkezett, hogy Köncsögnek és családjának semmiféle további joghatósága nincs az elköltözőitek felett,

29 hanem arról is, hogy Töttös, hasonlóan mint ahogy arra a kun kapitánynak joga volt korábban, a kunokat távozásuk esetén visszakényszerítheti birtokára.

30 Az oklevelek alapján a század második felében is tovább folytatódott a szegény kunok elköltözése más birtokokra.

31 A kunok azonban nem csak elköltözéssel próbálták meg elkerülni a propriusi függést, hanem voltak, akik a jászokhoz hasonlóan a király oltalmát kérték. A jakabszállási kun kapitány Buthemer kunjaival katonai szolgálataikra hivatkozva kért és kapott oklevelet először 1342-ben Szécsényi Tamástól, majd pedig 1343-ban Kont Miklós nádortól.

32 Az oklevél szerint a jakabszállási kunok, ugyanúgy, mint az 1323-as oklevél jászai a király alá tartoznak és felettük más kun kapitány joghatóságot nem gyakorolhat. 21 Wertner 1907, 66.; Engel 1996, 200. Csaholyi Péter fia Nagy János nem ispánja, csak alispánja Szolnok megyének, mert 1318 és 1426 között a megyét a mindenkori erdélyi vajda irányította. Szabó az oklevélben szereplő alispánt tévesen két személyre bontotta: „Az oklevélben Külső Szolnok ispánjának, János mesternek és Péter fiának, vagy helyettesüknek, Nagy Pálnak." a szövegben szereplő: ,/nagistro Johanni filio /'er/finscriptio nyomán. Nagy János szerepel még: AO III. 13. 22 AO III. 203.; Kállay, 478. 23 Az 1333—34-es keltezést fogadta el Györffy György és Pálóczi Horváth András is. Vö.: Pálóczi 1988, 54.; Györffy 1990,313. 24 Kocsis 1998, 32. Korábban Kring Miklós még úgy vélte, hogy a „jászok főleg nemesítés útján emelkedhettek a kapitányok sorába". (Kring 1931, 61.) 25 A jász kapitányi ranggal együtt járó gazdaságról csak a 15. századtól van képe a kutatásnak. Akkor a borsóhalmi kapitányi birtokok nyomán lefolytatott per jól megvilágítja, hogy milyen anyagi erő állt egy-egy kapitányi család mögött. Lásd: Gyárfás III, 684-693. 26 Pálóczi 1993, 171. 27 Gyárfás III. 478-479. Györffy az oklevélre utalva megjegyzi: „Biztosra kell vennünk, hogy e két kun Péter szállásáról szökött át a szomszédos nagybirtokra." (Györffy 1990, 295.) 28 Gyárfás III, 72-73.,486-487.; Jakubovich-Pais 1926,171 -172.; Kring 1934, 53. 29 „Assumpmimus eciam vtnullumJus, seudomínium, super iamdictos Comanos" Az okleveles adatok nem támasztják alá azt a felvetést sem, hogy a Károly Róbert és a kunok közt ellentét lett volna. A kunok az 1320-as években ugyanúgy résztvettek az uralkodó hadivállalkozásaiban, mint korábban. A király mellett harcoltak Bajor Lajos és a cseh uralkodó ellen, részvettek a Babonich János horvát-szlavón bán és Henning szász ispán leverésében.

33 A Szabó által feltételezett, a király és a kunok közt meglévő ellentét tehát ugyanúgy nem igazolható, ahogy a jászok és kunok között húzódó feszültség sem. 2. A jászok jogállása a 14. században Az 1323-as oklevél fontos forrás a jászok jogállásával kapcsolatban is. Az okirat kapcsán nyilvánvaló, hogy voltak jász előkelők (Keverge fiai), akik a későbbi kapitányi családokat alkották. A kapitányi családok, így ezen előkelők egy része országos nemességre tett szert, míg mások, kapitányi rangjuktól függetlenül a király propriusai maradtak. A népesség nagy része azonban szegényebb elemekből állt. A legszegényebbek, a kunok társaikhoz hasonlóan, már elég korán servilis állapotba kerülhettek.

34 A beköltözők legalsó rétegét pedig a magukkal hozott szolgaréteg alkothatta. A nemzetségi vezetők a 13. század második felében, a 14. század elején integrálódtak a nobilis rétegbe, amit jól bizonyít birtokadományokhoz való viszony változása. A birtokokat kezdetben eladó urak, idővel nem csak az adományok megtartására, hanem azoknak a nemzetségi földterületek kisajátításával történő növelésére is törekedtek.

35 Az adományok mellett a vezetőréteg a joghatósága alá tartozó népesség birtokon tartására is törekedett. Ha módjukban állt, akkor hadifoglyokat telepítettek az adományra,

36 de főleg az ott élőket próbálták helyhez kötni. A korábbi irodalomban a Gyárfás Istvánnál meglévő kép él, mely szerint a jászok és a kunok nemesek voltak.

37 Később Kring Miklós finomította Gyárfás álláspontját. Ő a kunokat a 13. században a királyi serviensekhez kapcsolta. A véleménye szerint a patrimoniális királyság megszűnésével a 15. századra kialakuló egységes jobbágyság időszakára süllyedtek csak le ezek a népcsoportok a társadalom alsó pólusára.

38 Fodor Ferenc a Jászságon kívül élő jászok kiváltságainak hiányából arra következtetett, hogy „a jász kiváltságok mindig 30 jiec de eisdem se alias ad commorandum transferre valeant adque possint, quiside ipsis possessionibus quocunque temporis isprocessu rescederent, tunc eisdem magistro Thetheus, et filijis suis prenotatis, eosdem Comanos ad easdem possessiones ipsorum, sicuti nos reducendi liberam concessimus facultatem" 1349-ben Köncsög további 25 nemezsátor alatt lakó kunt ajándékozott Töttösnek. Vö.: Selmeczi 1992.b., 123. 31 Gyárfás III, 503., 506-507., 509-510.; ZsO. 1.751.; Zsigmond Köncsög fiainak írott oklevelében szereplő Tompa László , aki korábban Fekete László királyi madarász rangban előfordul (Gyárfás III, 39.) apjától eltérően már nem ápolta Töttös magiszter családjával a korábbi jó kapcsolatot. Ezt, a későbbi országbírói végzés is alátámasztja (Zichy IV. 57.). 32 Gyárfás III, 481-483.; CD IX/1.166. Az oklevélre hivatkozik: Soós 1944, 73.; Györffy 1990, 289. 33 CD VIII/2.498.; Bertényi 1987, 59., 104.; Gyárfás III. 42-44., 467.; Györffy 1990, 288-289.; Kiss 1984, 531. 34 A kunok esetében erről már Rogerius említést tesz: „et, cum essent multi et pauperesintereos, habebant Hungáriáé eisquasipronihilo servientes.", ezzel kapcsolatban alább még megjegyzi: „et sic status eorum magis ad comodum". (SRH II. 557.) 35 Kring 1932,45.; Pálóczi 1993,171. 36 Erre példa: Gyárfás III. 553-554. 37 Gyárfás III, 341. 38 Kring 1932,183. 331