H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Bartha Júlia: Népi orvoslás a Nagykunságon

A reuma gyógymódjai között a fizikoterápia több módszerét (melegítés, bőrvörösítés, bőrizgatás) is megtaláljuk. A betegségnek sokféle neve van, mely esetenként utal a tüneteire is. így: csontfájás, reoma, köszvíny, ízület. Az ember minden „íze fáj", „hasgatózik, hasigat majd szít szakad". Legjobb rá az árvacsalán „azzal paskolni vagy lábfürdőnek használni". A forgótáji fájdalmakkal korpás forró vízbe ültették a beteget. Más javallat szerint „Vadzsályát főztek és abban fürdették a beteget. Az egész növényt használták. Annyit tettek a vízbe, amennyi megfestette."

40 Van aki szerint a méhcsípés a legjobb. Nagy Mihályné Szilágyi Mária karcagi adatközlő „kilenc dongót fogott meg és azokat a beteg részre tapasztotta. A dongócsípés meggyógyította a beteg térdét."

41 Mások szerint kígyóhagymát kell zsírban megsütni, az ízületes végtagokat ennek zsírjával kenegetni. Ha a csont hasogat, petrezselyem zöldjét kifőzték és a fájós lábra kötötték, a levét pedig lábfürdőnek használták. Hasonló módon alkalmazták a fehérmályva gyökerét tejben főzték ki és a masszát pakolás formájában tették a fájós testrészre, vagy mézes dohányt kötöttek a dagadt ízületekre, de a farkasalma forrázott levele is hatásos borogatószerként ismert. A nyári és őszi nagymunkák idején a megerőltetéstől gyakran bedagadt a láb, „majd kettészakadt a derék". Főztek egy maréknyi ürömfüvet, abban áztatták a fájós lábat, vagy reggel éhnyállal kenegették a csomós inakat. Meszes zsírral is masszírozták, vagy szappanos keserűlaput borítottak rá, attól megkönnyebbült. A fájós derékra nadályt (orvosi piócát) ragasztottak, attól megkönnyebült. Éjszakánként pedig ecetes-hagymás dunsztkötést raktak rá. A meghűléses betegségekre ajánlott gyógymódok közül a gyógyteák fogyasztása terjedt el leginkább. Megfázásra a lapos menta szárított leveléből főtt teát, köhögésre az édesgyökér és a bodzavirág, „a gyengénszúró egészéből főtt teát", a vadzsálya, apróbojtorján, borsmenta, fodormenta, meggyfalevél, vöröshagyma, diókopáncs, kakukkfű, ezerjófű szíkfű teáját fogyasztják. A torokfájásra borogatás „sós vízzel gurgulyázás" a legjobb.

42 A századforduló idején még „levetett harisnyát, kapcát" csavartak a fájós torkú nyakára, vagy fokhagymakoszorút tettek a nyaka köré, esetleg petróleumba mártott tyúktollal kenték meg a torkát.

43 Kisújszálláson azt tartják, hogy „először látott új hódra kell lihelni, hogy ne fajuljon meg a torkunk abba a hónapba."

44 Tüdőgyulladásra a friss vagy szárított bárányüröm teáját fogyasztják. Mivel a tüdőbaj okát a gyenge táplálkozásban vélték, sokak szerint „avasszalonnát kell enni hagymával, az meggyógyítja"

45 vagy pemetefűből főtt teát itattak a beteggel és állottvizes, ólomecetes ruhával borogatták lázas testét. A szamárköhögés gyakori gyermekbetegségnek számított. A beteg gyerek erősen „kahol, húz a mellyé, hörög", „akkor bíztak mán hozzá, amikor hányt"

46 és minden módon próbáltak segíteni szerencsétlenen. Sokan áldozatul estek. Kunhegyesen analógiás gyógymódként szamártejet vagy lótejet itattak a beteggel, vagy fokhagymás tejet erőltettek bele. A gyógynövények közül a köhögésre is használt teákat alkalmazták általában, meg a szamártövis levelének f orrázatát 39 GYINMA. 1339-76. 40 GYINMA. 1341-76. 41 GYINMA. 1339-76. 42 GYINMA. 1339-76. 43 GYINMA. 1339-76. 44 DAMNA. 213. 45 GYINMA. 1341-76. 46 GYINMA. 1440-82. 47 DAMNA. 213. 48 DAMNA. 381-62. és a katlankóró gyökerének főzetét. A fulladós, asztmás betegnek a hársfa-, birsalmalevél, meggyfa/evé/íőiexél adták. A szembetegségek közül leginkább az árpát gyógyították házilag. A betegség nyilván onnan kapta a nevét, hogy a pillaszőrök tövében lévő kelés hasonlít az árpához. A gyógyítása is az „aratást" idézi. Karcagon azt tartják, hogy szürke lovat látván a szeme előtt bal kézzel, görbített ujjakkal kaszáljon háromszor. Elmúlik és nem jön elő többet. Kunhegyesen a ráolvasást alkalmazták: „Árpa, árpa lekaszállak, fejir lú seggibe váglak! Jobbkéz kinyújtott ujjával húzogattak el előtte."

47 Mosogatására általánosan a szíkfütea, a fehér liliom és a piros dinnye levét javallottak,

48 vagy márciusi hőiével, ablakizzadással kell kenegetni. Fülfájásra legjobb a fülfű... „Húsos levelét megtörni a levéből pár cseppet csepegtetni a fülbe." A fülfű, vagy kűvirág szinte minden parasztház udvarán megtalálható még ma is. A fülfájás kínjának leghatékonyabb ellenszereként emlegetik. Ezen kívül a vöröshagyma levét használták, vagy vászonzacskóban meleg sót, korpát tettek a fájós fülre. A fogfájás azon gyakori bajok egyike, amellyel a legritkább esetben fordultak orvoshoz. A férfiaknak azt tanácsolták, hogy dohányozzanak és a füstöt tartsák rajta a fájós fogon. Ha megdagadt, meleg sót vagy korpát tettek rá, ha pedig lyukas volt, rézelejével (a pálinkafőzéskor először lecsepegő párlat) dörzsölték be, vagy szalicilt, félszem borsot dugtak bele. A háború előtt még „bolondító magot" is használtak: „Parázsra kellett szórni, erős füstöt adott. Ha ezt beszívták a fehér pondrók kihullottak a fogból."

49 Végső esetben pedig maradt a harapófogó, igazolván a mondást, hogy „az a legény, aki állja." A jó fog nagy kincs, noha ápolására nem sok gondot fordítottak, egészségét már kisgyermek korban ráolvasással próbálták biztosítani: amikor a gyermek váltotta a fogait, a kihullott tejfogat a sutba dobták, miközben mondogatták: „egér, egér hozzál nekem vasfogat, én meg adok csontfogat!"

50 Köztudott, hogy a hasfájásnak sokféle oka lehet, így a gyógyítási praktikák is igen változatosak. Belsőleg általában anyalevélből, zsályából, köménymagból főtt teát fogyasztottak. Hasmenéskor leginkább a sóslórium (lósóskaj magvából főzött teát itatták a beteggel, vagy bodza és vadgesztenye levelének f orrázatát napjában háromszor keserűen. Elterjedt még a száraz katánkóró fogyasztása is. A karcagi cigányok körében a mosolyfa (olajfűz) bogyója a legismertebb. Diétára leginkább csak a hasmenéses beteget fogták, minden más esetben a jól tápláltságot tartották fontosnak, már ha volt rá mód. A hasmenéses főtt tojás sárgáját, beérett juhtúrót, két kocka cikória kávét, vadgesztenye beléből három tengeriszemnyit ehetett, vagy timsós keserűkávét itattak vele. A kisgyermeknek fehér forralt bort adtak, vagy a nyers dióbélről a hártyát lehúzva, megszárítva, cukorral teát főztek, s azzal itatták. Esetenként petrezselyemlevél forrázatára ültették.

5

' Székrekedés ellen éhgyomorra evőkanálnyi szilvalekvárt adtak, langyos vizet itattak, vagy a patikában vásárolt alóé-ból „egy tengeriszemnyi a legmakacsabb székrekedést is helyrehozta."

52 Általánosan 49 GYINMA. 1440-82. 50 A ráolvasás analógiáját az anatóliai folklórban is megtalálhatjuk: így szól: Varjú, vidd e véres fogat! hozz helyette mást, erősét, mint az oroszláné, fehéret, mint a kutya foga. 51 GYINMA. 1440-82. 52 Aloe - Aloes vera. Az arab orvostudomány hatására terjedhetett el Európában. Hekimbasi Sáli Efendi: Az emberi test betegségeinek megelőzésére javasolt eljárások című, 1664-ből való kézírásos könyvében már megtaláljuk, mint az emésztés egyik leghatékonyabb gyógyszerét. Ökrösné Bartha Júlia: Adatok a török nép etnobotanikai ismeretéhez Keletkutatás, 1992. (megjelenés alatt) 288