H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)
Gulyás Éva: Adatok Gömör népi gyógyításához
olvasót, elvesztettem, elvesztettem, mer ha én el nem vesztem, én jósolni tudok, én jósolni is tudtam volna!" A szemmel vert gyerek sírt, nem evett, nem aludt. Az igézésnek különböző fokozatait ismerik, a friss igézésba\ gyorsan ki lehetett gyógyítani, ellenben ha későn szóltak, akkor veszélyesebbé vált és hosszabb ideig tartott a gyógyulás. „Hét nap alatt meg kell fordulni, ha friss, akkor két-három nap alatt megfordul, ha akkor rögtön megcsinálták." „Én nem pihenek addig, nem pihenek, amíg a gyerek jobban nincs". Súlyosabb esetekben bele is halhatott a gyerek az igézésbe. „ És a szemverés még a belekre is rámegy. Egy gyerekem van... én akkor mentem el... Budapestre, a János kórházba. És mondtam nekik, nem itt laktak még, akkor a cselédudvarban, hogy Irén, hozd fel, megcsinálom. Nem hozta fel... Mikor én hat hétre visszagyöttem, már szegény gyerek alulról szagolta az ibolyát, mer még a belekre is ráment, a gyerek belseje, mint a kocsonya olyanná vált". A szemverés megállapítására szenes vizet kellett készíteni, ennek segítségével a rontó személyét is meg lehetett állapítani. „A széntűz nem jó, csak a fa. Vagy pedig ha nincs se ez, se az, mer ugye gáz van, de van seprű. Oszt három szálat kiszakít, azt a három szálat összefogja, meggyújtja. Ott a víz, beleüti, ami lett, oszt keresztet vet rája. Megint meggyújtja, megint belerázza, háromszor. És ebben kell megmosdatni, sőt megfürdetni. Nem szabad kiönteni. Ha kiönti, akkor olyan helyre, ahol senki nem jár... a sövény tövébe, mer ott nem tapos oszt má senki. Három szenet kell beletenni. Se nem fekete, se nem sárga, se nem kék! A szem. Mer csak három fajta szem van, sárga, fekete és kék. Mikor meggyújtja, keresztet vet rá, gondolja, nem mondja, hogy sem nem sárga; a másikra sem nem fekete, keresztet vet, sem nem kék! Megmosdatják benne a gyereket, de nem mind egyszerre, hogy tartson tovább. Megcsináltam bögrébe vagy pohárba, de nem zuttyantottam egyszerre bele, máskorra is kellett. Itatnak a gyerekkel, a nevetlen ujjával, a gyűrűs ujjával a szájába meg a fürdővizébe is tesznek. Az anyja eltette és mosdatta mindég, amíg tartott. A kőszén nem jó, mer az lemegyen. De kérem, még azt is megtudja, hogy melyik szem ártott, milyen szem. Üti a szenet belé, oszt belenéz, mondja, hogy a feketét, se nem feketét, üti a másik szenet, se nem sárgát, se nem kéket. De már akkor az első leült a fenekére, hiába szalma. Pedig csak söprűből való szalma. Ha lement, akkor az vót, az igézte meg." Amikor már megállapították a szemverés tényét és a szenes víz sem használt, egy másik gyógyító eljáráshoz folyamodtak, a ruhadarabok elégetéséhez, de a szenes víztől függetlenül is alkalmazhatták. „Minden kis ruhájából levágok egy kicsit, olyan helyről, ahol vannak bevarrások, azt a részit fejtem el baloldalt. Levágok minden ruhából, mert nem tudja az anyja se, hogy melyik ruhában vót, ki verte meg szemmel. Oszt akkor én asztat összehúzom tűvel, cérnával, felfűzöm és méheviaszkba háromszor belenyomogatom és meggyújtom. Az a ruha úgy sír, mint a gyerek. De nem mindegyik ruha, csak az, amibe meg van nézve, amibe a gyereknek hibája van." Ezt a gyógyító eljárást a Szuha völgyi falvakban különböző változatokban ismerik. Van, ahol a felfűzött ruhadarabokat az ajtófélfa bal sarkára, a szemöldökfára akasztották fel vagy egy kinyitott olló egyik ágával rögzítették. 28 Ebben az esetben úgy hiszik, hogy elégetik a rontást, azáltal gyógyul meg a gyerek. 28 Hasonló adatokat közöl Kertész Judit a Szuha-völgybó'l 1989., Urzsi Zoltán Szuhafó'ró'l, GA 256. 29 Paládi-Kovács A., 1966. 295-296. Idézi Istvánffy Gyulát, aki a borsodmegyei palócoknál jegyezte fel ezt a hiedelmet: Ethn. XII. (1911), valamint Tábori Györgyöt, aki a békési szlovákoknál bukkant rá az általuk *Moc-nak nevezett hólyagmogyoróra, melyhez az a hiedelem kapcsolódik, hogy szerencsét hoz a 3. kép. Gyűjtés a keleméri gyógyítóasszonytól 1995 nyarán (Szabó László felvétele) Másik fontos, gyakran előforduló rontás elleni szer ezen a vidéken a halyagmogyoró (hólyagmogyoró) volt (hólyagfa termése, Staphylea pinnata). A palócok széles körben ismerték, fontos szerepet játszott varázsló eljárásaikban. 29 Szemverés, rontás ellen a gyerek párnahajába tették, belevarrták a párna csücskébe vagy a nyakába egy kis zacskóban hordta. (Susa). 30 Keleméri adatközlőm egy kis zacskóban, az ajtófélfára függesztve tartja mai napig, hogy mindig kéznél legyen, s kérésünkre be is mutatta. Keleméren elsősorban tehénrontás gyógyítására használták , illetve az embereknél a szemverés, rontás megelőzésére szolgált. Paládi-Kovács Attila azt írja, hogy a gömöri vándorárusok különböző gyógyfüveket is árultak az Alföldön, pl. székfüvet, ezerjófüvet, bojtorjánt, kakukkfüvet, nadragulyát, valamint a hólyagmogyorót, melyet főleg lányok, menyecskék vásároltak meg, mert úgy tartották, hogy megvédi őket a rontástól. 3 ' A szemverés gyógyítására még különböző eljárásokat alkalmaztak, az ismertebbek: a gyerek fürdővizébe kilenc sírról kifordított kézzel szedett földet (Hangony), vagy kilenc sírról szedett növényt tettek, de hasznosnak tartották a tisztesfű főzetében való fürdetést is. Susán perecet kellett sütni és azon kellett átbújtatni a gyereket háromszor. 32 Az alkalmazott technikák közül még a füstölést említjük, a karácsonyi morzsa füstje fölé kellett a megigézett gyereket tartani. A szemverés ellen különböző módon védekeztek: „az inget kellett csak a visszájára, színének használni. Ez a legnagyobb gyógyszere... meg az se jó, ha a gyereknek a pelusát meg a ruháját naplementekor nem szedik be. Mielőtt le nem áldozik a nap, a gyerekruhának nem szabad a napon elmenni." (Kelemér) Szoktak még a gyerek karjára hegedűhúrt (Hangony) vagy piros szalagot kötni, a füle mögé egy kis kormot kenni (Lévárt, Deresk). 33 Ha látogató érkezett, addig nem nézhette meg a csecsemőt, míg az édesanyja keresztet nem vetett rá. Az igézet ellen gyertyát is szoktak égetni (Lévárt, Deresk). gazdájának. Tábori György szerint a szlovák olejkárok, zelinkárok terjesztették Békés megyében a varázserejű magvakat: Tábori Gy. 1960.441-447. 30 Deli E., Susa. GA 208. 31 Paládi-Kovács A., 1966.295. 32 Deli E. gűjtése, Susa, GA 208. 33 UjváryZ., 1993.40. 277
