H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zoltán: A petőfalvai (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető

Kerámia-melléklet a sírokban nem volt. Az egyetlen (38. sír) talált edényfenék darabok mint melléklet is kerülhettek a sírba, s így tekinthetjük a temetési rítus tartozékának is.

15 Húsétel mellékletet 4 sírba tettek, ahogy a megmaradt állatcsontok mutatják, férfi, női és gyermeksírba egyaránt. A temető térképe (2. kép), akárcsak a zabolai temetőé, csak bizonyos mértékű soros temetkezésre mutat. A sírok eléggé szétszórtak, férfi, női és gyermeksírok, páros temetkezés és családi sír, amelyikbe több halottat temettek. A férfi sírok mellett voltak a női sírok, a gyermekeket a szülők, többnyire női sírok mellé temették. Több rátemetkezés is volt. A leletanyag a fej, a nyak s a kéz ékszereiből, valamint kevés ruházati és egyéb tárgyból állt. A fej ékszerei közt leggyakoribb az S végű karika. Ezt követi a sima nyitott karika. Egyéb tárgy - kivéve az érmeket - nagyon kevés számban került elő. S végű hajkarika csak 25 sírban, összesen 45 darab került elő. Ezeket általában a nők viselték, de előkerült férfi és gyermek sírban is. Különböző nagyságúak, valamint anyaguk, a huzal vastagság is változó. Az S végét úgy készítették, hogy a kerek átmetszető huzal végét simára kalapálták és S formára görbítették. Az S végződés lemezén csak három karika volt bordázott díszítésű. A bordázásnak díszítő jellege volt.'

6 Erdélyben az eddigi kutatások szerint az ilyen díszítésű karika csak a XII. század elején jelenik meg.

17 Az S végű karikák a fej két oldalán kerültek elő, hajfonatot szorító karikaként használták őket. A fej körül egy-egy, kettő vagy több karika került elő, s ezek nagysága és huzal vastagsága is ugyanazon sírban nem volt egyforma. A legnagyobb méretű karika a közepes vagy az egészen kis méretű karikával együtt került elő. így tipológiai szempontok alapján időrendi besorolásra nem nyújtanak biztos támpontot. Ami a kialakulásuk kérdését illeti, ennek gazdag irodalma van s az az általánosan elfogadott nézet, hogy a Kárpát-medencében a kora középkor elején alakult ki, s a XIV. században tűnik el.'

8 Hiánya csak az időrendi besorolásra nyújt támpontot, nem pedig az etnikum megállapítására.

19 Délkelet Erdélyben az S végű hajszorítónak korai típusát a fiatfalvi (Filias, Hargita megye) VII-VIII. századi településen talált hajszorító karikában látjuk. A sima huzalból készült nyitott vagy egymásra hajtott végű, kör vagy körte alakú karikákat szintén hajszorító karikaként használták. Ezek a korai középkor elején jelennek meg s a magyarság viseletéhez is tartoznak, de nincs etnikumot meghatározó szerepük.

20 Ezt bizonyítja az a tény, hogy a Vili—

IX. századi kézdipolyáni településen is előfordulnak. Petőfalván női és gyereksírokban fordultak elő. A fonott karikát általában gyűrűként tartják számon a szakemberek.

21 Petőfalván egyetlen egy került elő, egy női váz koponyájának a bal oldalán (32. sír), ami azt mutatja, hogy hajszorítóként is használták. Ennek a karikának végei eltérőek a szokásostól, egymásra vannak hajtva. Megjelenését a XI. századra teszik és egyes kutatók szerint a XI. századon túl nem használják.

22 Erdély nyugati felében a várfalvi 14 Tettamanti 1971, 229., 68. jegyzet 15 Zalotay 1957, 58-59 16 Török 1956, 132; Szőke 1977, 287-290., XXIX. t. 17 Roska 1913,152 18 Szőke 1962, 86-88., 48. jegyzet 19 Bakay 1978, 174 20 Szőke 1962, 80; Bakay 1978, 174 21 Bakay 1978,97 22 Bakay 1978,97 23 Roska 1913, 8. kép 7 24 Roska 1913, 3. kép 4 (Moldovenesti)

23 és a vajdahunyadi (Hunedoara) temető sírjainak a tanúsága szerint a XI. század kedvelt ékszere.

24 Erdély keleti részében azonban még a XII. században is használatos volt, de már csak szórványosan, amint azt a petőfalvai és a zabolai temető bizonyítja. Ékszerek még csak a kéz ujjain fordultak elő, ezek a gyűrűk. A zárt, fejes pántgyűrű korai típust képvisel és ismeretes a X. század végéről és a XI. század elejéről származó temetőkből.

25 Erdélyben a várfalvai XI. századi temetőből Roska közöl ilyen gyűrűt.

26 Zárt, fejes pántgyűrűk kerültek elő Zabolán is. Rekeszes fejesgyűrű is csak egy került elő. Ezt a gyűrűtípust déli, bizánci eredetű import árunak tartják a kutatók, korukat a XI. századra teszik.

27 Az egyetlen egy ezüstgyűrű, szintén a zárt fejesgyűrűk csoportjába tartozik, tojásdad metszetű 0,2 cm vastag huzalból készült. A pecsétlőn levő díszítéssel bővebben kell foglalkoznunk. A pajzzsal keretezett kettős kereszt eddig még ismeretlen díszítőelem volt az erdélyi kora középkori temetők leletanyagában. Tudomásunk szerint először III. Béla (1172-1196) 1190-ben vert ezüst dénárján jelenik meg.

28 Egyébként általánosan elfogadott nézet, hogy III. Béla, aki a bizánci udvarban nevelkedett, vezette be a Magyar Királyság jelvényei közé a kettős keresztet.

29 Nincs szándékunkban a kettős kereszt átvétele kérdésében folyó vitákhoz érdemlegesen hozzászólni, azonban a petőfalvai temetőbe temetkező népesség kulturális szintje, mely időrendi besorolása szempontjából az érmeken kívül a gyűrű díszítő elemeit tartjuk a legfontosabb kor történeti bizonyítéknak. III. Bélának mind a két felesége francia nő volt (Catillon Anna és Capet Margit), akikkel francia lovagok jöttek az országba. Ők voltak, akik meghonosították a címer használatát. így tükröződnek keleti, bizánci valamint a nyugati kulturális kapcsolatok a Kárpát-medence köznépi temetője sírjainak leletanyagában. A bronzból és vasból készült zárt karikagyűrűk a legegyszerűbb típust képviselik. Metszetük tojásdad, egy bronzból, kettő vasból készült. Ismeretesek a Duna völgyéből s a XI—XII. századra datálhatok.

30 A sírokból hiányzik a fülbevaló viselete. Ez a tény az etnikai hovatartozás meghatározását segíti elő.

31 A férfiak övet viseltek; ez bizonyítja a 195. számú férfisírban előkerült vascsat. Ez a négyszögletű, tüskével ellátott csat már korán előfordul, a korai X—

XII. századi temetőkben és ismeretes Bácskából, Jugoszláviából.

32 Szórványleletként még előkerült egy ilyen csat, de olyan rossz állapotban, hogy nem lehetett megmenteni. Az öv anyaga valószínűleg bőr volt, mint ahogy az S végű hajszorító karikákat is bőrszalagra erősítették.

33 Az egyszerű vascsaton kívül ismeretesek bronzból készült, finomabb kivitelezésű csatok Zaboláról de ezek inkább női sírokban kerültek elő. A vaskés viseleti tárgy volt, s általánosan ismert a kora középkori temetők sírjaiból. Ezeken általában a penge nyúlványára erősítették a kés nyelét borító fa- vagy csontlemezt.

34 A petőfalvai temető 64. számú sírjában talált kés nagyméretű s a nyél beerősítésére való lemezes kiképzésre eddig még nem találtunk analógiát. 25 Szőke 1962, 98 26 Roska 1913, 8, 3. kép 4, 4/a 27 Hampel 1907, 43. t.; Szőke 1962, 99 28 Unger 1960, VII. 1.107 29 Kovács 1972,108, 33. jegyzet; Makk 1982, 33-60 30 Szőke 1962, 98 31 Bakay 1978,174 32 Nagy 1971, XLI. t. 7 33 Soós-Parádi 1971, 177. A zabolai temető 174. számú sírjában talált S végű karika alatt is bőrszalag maradványa került elő. 34 Szőke 1962, 99; Nemeskéri-Lipták-Szőke 1953, 288, LIV. t. 6., 112-14 209