H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zoltán: A petőfalvai (Székelypetőfalva/Peteni, Románia) korai középkori temető

2. sír, női váz, egy lófog a medencén, 22. sír, férfiváz, a bal alsókar mellett egy ló alsó állkapcsa, 43. sír, gyerekváz, a koponya bal oldalán egy juh állkapcsa. Égett faszenet halomba rakva a koponya alatt két férfi (42., 191.) és egy női sírba (192.) tettek. A 48. sírba a szenet a férfiváz medencéjére helyezték. Temetkezési szokások A temető feltárásakor a sírok metszetét nagy többségben nem sikerült megfigyelni. A temető egy mocsár által körülvett földháton volt, mely szántóterület lévén az évszázadok alatt állandóan kopott. A temető egész területét az 1950-es évek elején facsemetékkel beültették, s így megbolygatták a sírgödrök és vázak egy részét. A sírok mélysége 30 cm és 102 cm között volt. Kis mélységben (30-38 cm) általában a gyerek, csecsemővázak voltak, de 30-38 cm mélységben férfi (22., 82., 102., 104.) valamint női vázak is voltak (38., 84.). Legmélyebben a 226. sír váza volt eltemetve (102 cm). A sírok nagy többségének mélysége 40-80 cm között volt. A csontvázak általában a humusz alatti barna színű bronzkori réteg alján vagy a sárga őstalaj szintjén feküdtek. A gyereksírokat nem ásták olyan mélyre, mint a felnőttekét. A sírgödrök alakja szabálytalan téglalap, általában lekerekített sarokkal. A sírgödör nem volt mindenütt egyenletesen kiásva, így néhányban a koponya fentebb volt mint a test többi része. A sírok tájolása többnyire a NY-K-i irányt követik. 56 sír DNY—ÉK, 2 (gyermek sír) pedig É-D irányt mutat. 12 sír tájolását nem lehetett megállapítani. Általában egyenként, sorosan temetkeztek, de volt 7 kettős (5., 56., 81., 157-58., 195., 198.) és egy családi temetkezés is (4. sír), összesen 6 vázzal. Rátemetkezéssel, valamint más külső beavatkozással 24 sírt bolygattak meg. A halottakat hanyatt fektetve, kinyújtott karokkal, koporsó nélkül temették el. Ettől eltérőek a következők: 1. Mindkét alkar a medencén: 10 esetben (11., 28., 84., 87., 122., 185., 188., 198., 217., 220.). A 78. sír vázának a bal alkarja a csípőn, a 133. sírban a bal kéz a vállon. 2. Bal alkar a medencén, a másik nyújtott: 6 esetben (1., 94., 99., 117., 131., 218.). 3. Jobb alkar a medencén: 12 esetben (4/6., 33., 35., 37., 66., 119., 128., 135., 139., 147., 163., 191.). 4. Mindkét kar könyökben behajlítva: 5 esetben (41., 46., 90., 101., 114.). 5. Zsugorított temetkezés (őskori temetkezési szokás): 4 esetben (4/4. gyerek, 5., 6. férfi, 80. nő). Ez utóbbi teljes, zsugorított helyzetben. A 222. sírban a váz lábait térdtől kifele fordították. A koponya 3 sírból hiányzott (VIII., 7., 227.). Egy nőt lefejeztek s fejét a combjai közé helyezték (38. sír). S végű karika 17 női (6., 21., 23., 28., 31., 32., 45., 66., 79., 111., 116., 147., 163., 198., 200., 202., 206. számú sírok), 3 férfi (42., 137., 193. számú sírok) és 5 gyereksírban volt (78., 91., 110., 112. számú sírok). Gyűrű vagy gyűrűként használt bronz- vagy vaskarika négy férfisírból (143., 145., 171., 193.) és két női sírból ismeretes. Érem 9 női (21., 72., 109., 170., 194., 195., 204., 206., 214.) 2 férfi (207., 225.) és 2 gyermek sírban volt. A fogakon talált patinanyom még 6 férfi (52., 74., 87., 89., 201., 207.) és 3 női (97., 201., 204.) sír érem mellékletére utal. Különböző mellékletek együttes előfordulása: 1 hajkarika, gyűrű 2 hajkarika, gyűrű 2 karika 1 sodrott karika, érem 3 karika 10 karika 1 sírban (6) női 1 sírban (193) férfi 2 sírban (28, 78) női, 2 sírban (91, 198/a) gyerek 1 sírban (32) női 2 sírban (79, 116) női (6 db koponya a jobb; 4 db a bal oldalán), érem 1 sírban (206) női. A temetkezési szokások megegyeznek az erdélyi

8 és a kárpátmedencei XI—

XII. századi kora középkori temetők sírjaiban megfigyelt temetkezési szokásokkal. Több, ebbe a korba tartozó temetőt tártak fel Magyarország, Jugoszlávia és Csehszlovákia területén, s az ezekben a temetőkbe alkalmazott temetkezési szokások eléggé ismertek. A sírgödrök egy részében a gödör aljának nem egyenletes kiásását a más egykorú - így a zabolai XII, a zalavári XI. századi - temetőkben is meg lehetett figyelni.

9 A halottakat mind koporsó nélkül temették el, jóllehet a koporsós temetkezést már a XI. században alkalmazták.

10 A zabolai temetőben 7 sírban a fából készített koporsó maradványai megmaradtak. E két egykorú, egymástól nem nagy távolságra levő temető temetkezési rítusbeli eltérésére nem látunk semmi indokot, sem kronológiai sem etnikai különbség megállapítására. A koporsóval való temetkezések száma csekély a koporsó nélküli sírok számához viszonyítva, ami arra mutat, hogy ez a szokás ezen a vidéken még nem volt általános. A koponya hiánya 3 sírban minden valószínűség szerint utólagos bolygatás eredménye, mégpedig gyümölcsfa ültetése alkalmával emelték ki. Ez a magyarázata annak, hogy váz nélküli koponyák is kerültek felszínre. Ami pedig a 38. sír lefejezett női vázát illeti, ha az illető nőt nem főbenjáró bűnért büntették (házasságtörés vagy egyéb) akkor babonás hiedelemmel hozható összefüggésbe. Ugyancsak ez lehet a magyarázata a zsugorított helyzetben eltemetett halottaknak is. Ezeknek ugyanis rontó erőt tulajdonítottak, s valószínűleg összekötözték őket, hogy ne tudjanak visszatérni és az élőknek ártani. Ilyen köznépi temetőkben zsugorított temetkezések már a X-XI. századtól kezdve előfordulnak

11 és úgy látszik, ez a szokás Dél-Erdélyben még a XII. században is divat. Ugyancsak babonás hiedelemmel függ össze az a szokás is, hogy a halottak feje alá széndarabokat tettek.

12 Ez is rontás elleni védekezésnek tekinthető. Ez szokás nem volt észlelhető a zabolai temetőben. A sírok tájolásának Ny-K iránytól való eltérését a temetés időpontjával (évszak) lehet összefüggésbe hozni. A két gyereksír ellentétes tájolása nem szokatlan jelenség, s azzal magyarázható, hogy ezek halva született vagy kereszteletlen gyermekek voltak. A halottaknak kinyújtott karral való eltemetésétől eltérő temetési módok ismeretesek már korábbi X-XI. századi temetőkből is,

13 és a keresztény egyházi szokással hozták kapcsolatba.

14 8 Roska 1913, 87; 1914, 125; Heitel 1972, 139-140; Székely 1973, 219-228 9 Tettamanti 1971, 2, 216 10 Zalotay 1957, 52-54 11 Tettamanti 1971, 230; Kovács 1976, 3-4. kép, 385., 5. kép 12 Zalotay 1957, 52-53; Török 1962, 10 13 Török 1956,130; Nemeskéri—Lipták—Szőke 1953, 295 208