H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Czier Zoltán: A Kárpáti-Pannon térség ősnövényföldrajza az Alsó-Jurában

/. ábra. A kárpáti-pannon térség helyzete az alsó jura őséghajlati térképén. 1 - az őskontinensek szélei; 2 - a meleg és a mérsékelt éghajlati övek határvonala; 3 = csapadékos területek; 4 - időszakosan csapadékos területek; 5 - száraz területek (sivatag); K - A kárpáti-pannon térség alsó-jura makroflóra lelőhelyeinek hozzávetőleges ősföldrajzi helyzete. Forrásirodalom: Smith & Briden (1977), Krassilov (1981), Haliam (1985), Taugourdeauiantz <& Vozenin-Serra (1987), Czier (1998a). Figure 1. Situation of the Carpathian - Pannonian region on the palaeoclimatic map of the lower Jurassic. 1 - palaeocontinental margins; 2 = boundary between warm and temperate regions; 3 - wet zones; 4 - seasonally wet zones; 5 - dry zones (desert); K - Approximate palaeogeographic position of the lower Jurassic macroflora localities from the Carpathian - Pannonian region. Principal re ferences: Smith & Briden (1977), Krassilov (1981), Haliam (1985), Taugourdeauiantz & Vozenin-Serra (1987), Czier (1998a). Ősnövényföldrajzi besorolás A kárpáti-pannon térség alsó-jura flórájának kapcsolataira a világ más hasonló korú flóráival, elsősorban az ősnövényföldrajz adhat választ. Az alsó-jurában Eurázsia két nagy ősnövényföldrajzi egységre - paleofitogeográfiai régióra - tagolódott: északon a szibériai, délen pedig az indoeurópai területekkel (Vachrameev et al. 1978). A régiók úgynevezett tartományokból állnak (2. ábra) - minden tartomány flórájának megvannak a saját jellegzetességei. A kárpáti-pannon térség paleoflórája számára természetesen az európai tartomány a legfontosabb - amelynek éppen a közepén helyezkedik el. Ez a helyzet azonban korántsem jelenti azt, hogy ennek a térségnek az alsó-jura flórája egy teljes mértékben európai-jellegű flóra lenne. Számos faj ugyanis, az évmilliók során képes volt egyik területről a másikra vándorolni. A jelenség egyik okát valószínűleg a Tethys fokozatos beszűkülésében kell keresnünk, feltételezésem szerint azonban ebben számos más jellegű (például evolúciós-adaptációs) tényező is szerepet játszhatott. Vachrameev (1991) paleofitogeográfiai modelljének egyik tagadhatatlan érdeme, a fosszilis flórák területenkénti, florisztikai tartományonkénti besorolása, a lelőhelyek ősföldrajzi helyzete alapján. Ebben a viszonylatban az lenne kézenfekvő, ha a kárpáti-pannon térség alsó-jurájának az ősnövény-fajai az európai provincia jellegzetes fajai lennének. Az ősnövényföldrajzi és rétegtani adatok ismeretében azonban ez a kijelentés csak a fajoknak egy bizonyos részére érvényes. Ebből az okból kifolyólag, Vachrameev modelljével csak részben oldható meg a florisztikai elemek ősnövényföldrajzi osztályozása. Megoldási kísérletek A paleofitogeográfiai osztályozás problémájának a megoldását, egy kibővített modell, illetve egy új szemléleti mód adhatja meg. Ahhoz, hogy egy fosszilis flórát megfelelő módon sorolhassunk egy bizonyos ősnövényföldrajzi tartományba, nem elegendő csupán a lelőhelyek ősföldrajzi adataira támaszkodnunk. Ennek a célnak az eléréséhez, a florisztikai elemek eredetét is meg kell állapítanunk. Egy adott kor és terület (pld. ősföldrajzi egység, földtani-szerkezeti egység) flórájáról akkor adhatunk pontos és beható jellemzést, ha a fajokat paleofitogeográfiai eredetük szerint csoportosítjuk és ha kiszámoljuk a csoportok flóra-alkotó arányait. Ezt az új irányvonalat kezdetben a romániai alsó-jura flórára dolgoztam ki (Czier 1996, 1997b), jelen írásban pedig kiterjesztem a kárpáti-pannon térségre. 18