H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Cseh János: Szarmata temetkezések és késő római kori telepobjektum Kengyel-Baghymajornál (1981)

gömbölyded perem, belső oldalán körbefutó árokkal, fedőtartó-résszel (15. kép 5-6; 17. kép 1). A föntebb elhelyezkedő váll nyomán fordított tojás ill. gömböstestű edénykontúr sejthető. A talprész legalul kiszélesedik, élesebben profilált, közvetlen fölötte az oldalfal egyenes vagy pedig homorú kissé (15. kép 7-9). Egy rekonstruálható szájátmérő 15 cm, ami 20 cm körüli magasságú fazekat enged föltételezni. Az ún. barna-szemcsés keramika, melyet szintén fazekak reprezentálnak, a megfigyelhető jelek alapján nagyon valószínűen valamiféle primitívebb korongozással, lassan forgó korongon készítettek. Jellemzője az olyanféle szemcsés soványítás, melynél az adalékban csillogó-csillámos anyag is előfordul. Az edények színe barna, sötétebb vagy világosabb tónussal. A szabadtéri kemence leletanyagában ebből a kerámiafajtából szinte csak peremdarabokat tudunk bemutatni (legalábbis mint reprezentatívakat). Ezek között külön, markáns együttest képeznek azok, amelyek tölcsérszerűen kihajtók és melyeknek fölső része vízszintes, alatta körülfutó, lágy bordával. A további fragmentumok a hombárok-fazekak ún. galléros peremére emlékeztetnek (15. kép 10-13). Ezek egyike három cserépből összeállítható edényrész, fölül vállasodó forma, nagyobb méretű fazék. Erre vet fényt 25 cm-re rekonstruálható peremátmérője. (Magassága talán 40 cm körüli volt.) A nyak-váll zónájában fölül sokvonalas, befésült hullámköteg, alatta pedig ferde, ovális, sekély benyomkodások sora fut körbe (16. kép 1).

6 A korong nélkül, csak kézzel formált edénytöredékek anyaga durva, samottal/cseréptörmelékkel vagy egyéb szemcsés adalékkal kevert agyag. Felületük egyenetlen, égetésük sem igen jó. Jellemző a piszkosbarna szín, gyakran foltokkal. Egy vaskos oldaldarab sokvonalú, sűrű, befésült hullámvonalköteggel díszített (17. kép 2). Határozottabban vagy kevésbé markánsan kihajló peremük egyenesen vágott ill. inkább lekerekedő. Profilálatlan aljrészen kívül előfordul valamelyest kiemelt fenékdarab is. Valamennyi fragmentumunk testesebb vagy alig domborodó - fazekak részeinek határozható meg (17. kép 3-6 és 18. kép 1). A méreteket illetően az egyik esetben 14 cm-es szájátmérőt rekonstruáltam; ennek az edénynek a magassága kb. 20 cm vagy inkább azt meghaladó volt. Terjedelmesebb lehetett az, amelynek talpátmérőjét 11 cm-nek mértem. Egyéb tárgyak A kengyeli telepobjektumból a keramikán fölül, mint szóltunk róla, számos egyéb vas-, kő-, csontlelet, salak stb. is fölszínre került. Bemutathatunk két hajlott vasat (a középső kerek gödörből?), közülük az első, a kisebbik mindkét végén, a másik - két fragmentumból ragasztva - csupán az egyiken látszik töredékesnek (9. kép 2-3). Hosszuk 10-13,5 cm, szélességük úgy 1,5 cm és 3,5 cm közötti, vastagságuk 0,3-0,4 cm (max.!), átmetszetük egyszerű lemezhez hasonlatos. A nagyobbik egyik vége kiszélesedve lekerekedik - középen berozsdásodott lyukkal(?).

7 A zárt anyaggal együtt találtam a más6 A korongolt, szemcsés fazekak két csoportra való világos szétválasztása más Kengyel környéki, ám inkább közép szarmata leletek nyomán Cseh 1998,94. 120 különben bizonyosan szórvány orsókarikát (9. kép 1), amely 4 cm átmérőjű, 0,7-0,8 cm vastagságú; az átlyukasztás mérete 0,7 cm. Finom anyagú, korongolt, szürkésbarna színű edény oldalfalából faragott. Kőtöredékünk három darab van - úgy 10 cm-es nagyságrendben -, ezekből kettő nagyon valószínűen kézi malmok korongjaiból való (17. kép 7; 18. kép 3). Tömörebb kőzetfajta jellemzi őket szakszerű meghatározás nélkül csak ennyit szabad mondanunk. Mindkettőnél megfigyelhető a sima, sík vagy homorú őrlőfelület és a perem is, az egyiknél pedig a tengelyfúrat, rá merőleges vájat nyomával (?). A harmadik kőtelet domború oldalával semmi esetre sem sorolható az előbbiekhez (17. kép 8). A telepjelenség föltárása bőségesebb salakanyagot hozott - egy része ennek, miként a kerámiáé, a kemence sütőfelülete alól jött elő. A legnagyobbak 8-10 cm méretűek (18. kép 5-12). Csupán „mintavétel" egy paticsrög, amely azonban megőrizte számunkra a falsíkot és a falszerkezetet is. Pelyvás-törekes anyagú, égett darab párhuzamos ág-/nádlenyomatokkal; mérete 8 cm (18. kép 4). A csontanyagban akad olyan hosszúcsont, amelynek egyik végén keresztirányban kb. egy mm mély bevagdosások láthatók (18. kép 2). Végezetül a féltucatnyi szokványos oszteológiai együttest csak a teljesség kedvéért említjük, mint a régészetieket kiegészítő maradványokat. Összegzés Mindezek után, végére érvén az 1981. évi kengyel-halastavi császárkori régészeti leletek leírásának és jellemzésének, s emlékanyagunk néhány elemének más lelőhelyeken előforduló párhuzamai között is tallóztunk, illendő egyfajta összefoglalást adni. A III. felületen napvilágra került archaeologia-i jelenségek két csoportja időben is különválasztható (mint már volt szó róla), minthogy a temetkezések a közép szarmata periódus hagyatékának tűnnek, míg a telepobjektum bizonyosan későbbi ennél, azaz 4-5. századi. Az előzőek standard jellegűek, az Alföld bármelyik, a 2. század második fele utánra keltezhető temetkezési helye mellé odaállítható - ily képpen etnikai azonosítása sem jelenthet gondot, legalábbis nagyvonalakban nem (szarmata jazigok vagy roxolánok). Nem egészen így a szabadtéri kemence emlékanyaga. Kétségtelen, datálása a ma már egyre bőségesebb publikált és publikálatlan lelet nyomán többé-kevésbé egyértelműnek mondható. Ha azonban megengedhetőnek tartjuk, és miért is ne, hogy ez a keramika a 4. század utolsó negyedét követő évtizedekben készült, úgy népcsoporthoz való kötésénél már elgondolkodtató alternatívák adódnak. Még az „őshonos" szarmaták, de lehet, hogy a nyugat felé, a Tisza iránt húzódó „új emberek", a gepidák tárgyi hagyatékával állunk szemben, nem feledvén a késő római világ meglehetősen - a Nagy Magyar Alföldhöz tartozó területeken föltétlenül - egységes barbár anyagi kultúráját. 7 Egy hasonló formában végződő vastárgy került napvilágra a nagy gyomai településen: Vaday 1996, 287 Fig. 171.1 és 149. A főszövegben ismertetett további leleteket illetően részben sűrűn előforduló voltuk vagy jellegtelenségük okán a szakirodalmi hivatkozástól eltekintünk. A dolgozat 1998-1999 telén készült.