H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12. (2001)

Székely Zsolt: Előzetes jelentés az 1953. és 1954. évi szilágypéri (Pir, Szatmár Megye, Románia) régészeti ásatásokról

SZÉKELY ZSOLT ELŐZETES JELENTÉS AZ 1 (PIR, SZATMÁR MEGYE, ROft A szilágypérí (Pír) Ottomány (Otomani) kultúrába sorolható temető és települések anyagának közlésével egy régi, csaknem fél évszázados adósságot törlesztünk mindazon szakemberek számára, akik Északnyugat-Románia, Kelet-Magyarország és Dél-Szlovákia területén ezzel a kultúrával foglalkoznak. Nem könnyű vállalkozás, annál is inkább, mivel az idő távlatával az akkori megfigyelések, akárcsak a fényképfelvételek, alaposan megkoptak. Az elmúlt évtizedekben az Ottomány/Füzesabony kultúra településeinek száma jelentősen megszaporodott, a szilágypérí temető anyagának ismerete nélkül viszont ez a kép hiányos maradna. Az ásatások története Eördögh Jenő szilágypérí lakos 1953-ban a nagybányai múzeumba több agyagedényt, koponyát és csonteszközöket vitt be, és megvételre felajánlotta azokat a múzeum vezetőségének. Ezeket a tárgyakat a falutól északnyugatra fekvő, a mocsárból kiemelkedő földháton, a saját földjén ásta ki 1948 és 1952 között. A múzeum akkori igazgatója, dr. Kovács Zoltánné Maderspach Viola figyelmeztette a föld tulajdonosát, hogy mindaz, ami a föld alatt található, így a sírok és azok mellékletei is, a törvény értelmében az állam tulajdonát képezik, s a régészeti feltárást csak szakembereknek engedélyezik. Az igazgatónő, hogy a további kincskeresésnek véget vessen, s egyúttal mentse is, ami még menthető, a kolozsvári Erdélyi Történelmi Nemzeti Múzeum akkori igazgatójához, Constantin Daicoviciu professzorhoz fordult, hogy a két múzeum munkatársai közösen végezzenek hitelesítő ásatásokat a szilágypérí „Várszigeten". C. Daicoviciu nem tulajdonított különösebb jelentőséget a leleteknek, ezért az igazgatónő kérését nem vette figyelembe, válaszra sem méltatta. Ekkor fordult a Székely Nemzeti Múzeum vezetőségéhez, hogy küldjenek egy szakembert, akinek az irányítása alatt az ásatást el lehet végezni. így került a szilágypérí 1953-as hitelesítő és az 1 Az ásatásokat dr. Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum - akkori nevén Brassó Tartományi Múzeum - igazgatója, dr. Kovács Zoltánné Maderspach Viola, a nagybányai múzeum igazgatója és Habina András múzeumi gyakornok végezték. 2 Székely 1955, 825-858, 5/5, 9/7,10/2-15 .ÉS 1954. ÉVI SZILÁGYPÉRÍ IA) RÉGÉSZETI ÁSATÁSOKRÓL 1954-es rendszeres régészeti ásatások élére dr. Székely Zoltán a Székely Nemzeti Múzeum részéről.

1 A hitelesítő ásatás 1953-ban október 4. és 10. között zajlott. A következő évben, 1954-ben pedig szeptember 16. és október 2. között folyt rendszeres ásatás. A kutatási eredményekről két rövid tanulmány jelent meg: az első 1955-ben, amely az erdélyi bronzkor kronológiájával foglalkozik,

2 és csak vonatkozásokban említi a szilágypérí anyagot; a másik pedig 1966-ban, és csak a feltárt sírokat ismerteti.

3 Az ásatások eredményeinek teljes közlésére, valamint a rendelkezésünkre álló anyag feldolgozására egy előzetes jelentésben az indított, hogy egyrészt amint a bevezetőben is már említettük - az Ottomány/Füzesabony

4 (Gyulavarsánd)

5 kultúrával foglalkozó kutatók számára hozzáférhetővé tegyük a feltárt régészeti anyagot, másrészt pedig a megfigyelések, az előkerült tárgyak alapján a szilágypérí település és temető az Ottomány műveltségen belül helyesen besorolható legyen. A teljes feldolgozás tartalmazza mind a már közölt, mind pedig a közületien régészeti anyagot, valamint az ásatások alkalmával észlelt megfigyeléseket. A rajzokat dr. Kovács Zoltánné Maderspach Viola készítette. Feltételezhető, hogy a nagybányai múzeum raktárában maradt olyan tárgy is, melynek a rajza nem állt rendelkezésünkre, mivel a rajzoló figyelmét esetleg elkerülte, mikor - 45 évvel ezelőtt - a közlésre szánt anyagot kiválasztotta. A lerajzolt tárgyak száma viszont olyan nagy, hogy valószínűleg a jellegzetes tárgyak összességét tartalmazza. Az ásatások után egy pár ép agyagedény a Székely Nemzeti Múzeum raktárába került. Az anyag teljes közlésekor ezeket is bemutatjuk. A település és a temető földrajzi helyzete Szilágypér község az Ér (ler) folyó árterületén helyezkedik el. A falutól északnyugatra, 2 km távolságra a nádas mocsárból egy földhát emelkedik ki, melyet középen egy mesterséges árokkal vágtak 3 Székely 1966 4 Kelet-Magyarország területén az Ottomány kultúrát egyesek Füzesabonynak nevezik, Bader 1998, 43-108, mások szerint a Gyulavarsándnak felel meg, Ciugudean 1997,11 5 Ciugudean 1997,11 107