H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Sári Zsolt: Egy bodrogzugi falu — Zalkod - társadalmi-gazdasági szerkezete századunk első felében

cselédet már nem tartottak, de a nagy munkák idején (aratás, cséplés) néhány napszámost fogadtak terményhányadért vagy valamennyi pénzért. Az 5-10 holddal rendelkező gazdák már nem tudtak sem cselédet, sem napszámost fogadni. Ezek a gazdaságok teljes egészében önellátóak voltak. Az állatállomány néhány tehénből, egy-két disznóból, baromfiból állt. A törpebirtokosok 0-5 hold földdel rendelkeztek és 1-2 tehenet, sertést tartottak. Ezek a gazdák voltak, akik saját földjükből nem tudták családjukat eltartani, már részesmunkát vállaltak - képesek -, kepére arattak, minden 8. vagy 10. learatott kereszt lett az övék. Emellett a nagygazdák földjének bizonyos részét művelték, a learatott gabona harmadáért. A tíz holdnál kisebb földdel rendelkezőket jellemezte leginkább a mezőgazdasági idénymunka-vállalás, a hegyaljai szőlőkben nemcsak szüreteltek, hanem rendszeresen kapáltak, kétágúztak (kételtek). Emellett aratás idején munkalehetőséget kínált még a zalkodi Mezősi birtok és a kenézlői Szalay uradalom. Ezek azonban nem kínáltak olyan jó lehetőségeket, hiszen míg a Hegyalján leggyakrabban pénzzel fizettek, addig itt terményrészt, kepét kaptak. Az ipari (nagyvárosok gyárai, Zemplén bányái) munkavállalás csak a második világháború után válik népszerűvé. 2. Földnélküliek A földel nem rendelkező zsellérek száma nagyon alacsony volt, mindössze néhány a Mezősi birtokon élő cseléd család tekinthető teljesen földnélkülinek. A Mezősi birtokon volt cselédház, amelyben négy család lakott, két-két család használt egy közös konyhát. Céljuk a földvásárlás volt. A gyűjtés során folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a Mezősi uraság gyakran segítette cselédeit, állatokkal jutalmazta, földvásárlásban, házépítésben anyagilag is támogatta őket. 3. Kiszolgáló réteg A kiszolgáló réteg - azaz a szolgáltatással foglalkozók - az összlakosság mindössze 10 %-át tette ki. Ide soroljuk a kereskedőket, akik két boltot, egy kocsmát, a tejfelvásárló csarnokot és a dohánybeváltót tartottak fent. Helybeli üzemeltette az egyik boltot a kocsmával és a tejcsarnokkal, míg a másik bolt az egyik zsidó családé volt, akiknek az üzletében egy falubeli asszony sütötte a kenyeret. Zalkod, mivel kis lélekszámú település volt nem sok iparost tudott eltartani: a faluban élt egy kovács, egy kerékgyártó, egy szabó, de az asztalos már Tokajból járt a faluba, néhány napot ott töltött és elkészítette a megrendelt munkákat. A legjövedelmezőbb foglalkozást űzők a kiszolgáló rétegen belül a „legeltetó'k" voltak: a juhász (bacsó), a gulyás, a csordás, a kondás. Vizsgált korszakunkban a gulyások és a csordások voltak a legvagyonosabbak, hiszen a nagy számú szarvasmarha megfelelő lehetőséget nyújtott számukra. 4. Speciális kulturális-vallási csoportok A negyedik csoportba a falu zsidó és cigány lakosait sorolom. Két zsidó család élt a faluban. Az egyiknek boltja volt (Katz Jakab), de mindkét család foglalkozott földműveléssel is. A Lefkovitsok voltak a legnagyobb bérlők a faluban, cselédet is tartottak. Mint általában a magyar falvakban, Zalkodon is elfogadottak voltak, de vallási különállásuk miatt a gazdasági tevékenységen kívül nem kapcsolódtak a paraszti társadalomhoz. A másik csoport, amely kulturálisan elkülönül a paraszti társadalomtól a cigányság. Két cigány család lakott a falu szélén, a Szegfarkában. Az egyik család vályogvetéssel, a másik foltozással foglalkozott. Mindkét család télen kéregetéssel tartotta fenn magát, de mindenféle munkát szívesen elvállaltak. Ilyen alkalmakat (munka, kéregetés) leszámítva nem volt kapcsolatuk a paraszti társadalommal. Ezekből láthatjuk, hogy ez a kulturálisan (és vallásilag) elkülönülő réteg a gazdasági kapcsolatokat leszámítva nem került kapcsolatba (házasság, komaság, stb.) a paraszti közösséggel. Összegzésként elmondhatjuk, Zalkod hagyományos társadalma sem volt változásoknak ellenálló, a belső fejlődés eredményei érzékelhetők a mai visszaemlékezések alapján is. A földrajzi zártság viszonylag zárt társadalmat eredményezett annak ellenére, hogy a zalkodiak nyitottak voltak a külvilág felé: befogadták a summáskodó dohányosokat -ma a harangozó (ami bizalmi állásnak tekinthető a közösségben) egykori dohányos unokája-, a kétágúzással, a piacozással, egy meghatározott területtel szinte napi kapcsolatuk volt. Ez a nyitottság, az otthontól távol vállalt munka 1945 után is jelentős szerepet játszott, több zalkodi kéményépítő brigád nemcsak a környéken, de az ország távoli vidékein, az egykori NDK-ban is munkát vállalt. Zalkod gazdasági szerkezete a szemestermény termesztés mellett erőteljes, meghatározó állattartrásra épült, amit kiegészített a piacra termelt növények (burgonya, dinnye) termesztése és értékesítése. 90