H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Kertész Róbert: Szabó László 60 éves
SZABÓ LÁSZLÓ 60 ÉVES Szabó László 1939-ben született Mátészalkán. 1963-ban végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyartörténelem-néprajz szakán. Ugyanebben az évben került legújabb koros történész-muzeológusként elsó', s mindmáig egyetlen munkahelyére, a szolnoki Damjanich János Múzeumba, ahol 1965 óta néprajzosként sokoldalú gyűjtő'-, feldolgozó- és tudományos munkát végez. Kutatói pályáján néprajzprofesszora, Gunda Béla indította el. Legelső publikációi a beregi Tiszaháthoz kötődtek, majd Szolnokra kerülvén munkássága a közép-alföldi régió, később pedig az egész Alföld néprajzi kutatásában teljesedett ki. Szemléletmódját és módszerét a hagyománynak, a népi kultúra jelenségeinek társadalmi szempontú vizsgálata és értelmezése határozza meg. A hagyományos közösségek belső tagolódása és működési formái, a paraszti munka- és üzemszervezet, a családszervezet és rokonsági rendszer kérdésköreiből jelentek meg tanulmányai, monográfiái. Elméleti munkái közül kiemelkedően jelentős eredményeket hoztak azok az alapvető írások, melyek a társadalomnéprajz fogalmát, terminológiáját, sajátos megközelítésmódját alapozták meg. A Csalog Zsolt és Pócs Éva által elindított Szolnok Megye Néprajzi Atlaszának munkálatait átvette és az első hazai regionális néprajzi atlasz tárgyi néprajzi kötetét 1974-ben megjelentette. Fontos szerepet vállalt a Magyar Néprajzi Lexikon munkaszervezethez kapcsolódó címszavainak kidolgozásában. Szervezője, illetve résztvevője volt több etnikum (jászok, palócok, kiskunok, békéscsabai szlovákság, Tiszazug, Tisza-tó környéke; az Alföldön kívül: Ipoly-völgy, Mozsgó és környéke, Alsó-Garam-mente, Zemplénihegyvidék, répáshutai szlovákság, Gömör, Bodrogköz) néprajzi sajátosságait kutató munkacsoportnak. 1978-ban Móra Ferenc díjjal tüntették ki jászsági kutatásaiért, melynek eredményeit kandidátusi értekezésében összegezte. Az általa szerkesztett Szolnok Megyei Népművészeti Monográfia az első lépést jelentette ahhoz, hogy a korábban méltatlanul mellőzött alföldi népművészet bekerülhetett a tudományos köztudatba. 1997-ben lett a néprajztudomány doktora. 1978 óta oktat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén, ahol 1994-ben habilitált. Kezdeményezője volt a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán a néprajzi képzés elindításának.Tudományos munkássága mellett alapvető fontosságot tulajdonított annak, hogy eredményei a szakmai körön túl szélesebb nyilvánosság előtt is ismertté váljanak. Tanítványai, munkatársai a jeles tudományszervezőt is tisztelik benne. A TIT-nek 1963 óta tagja. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testület elnöke, s főszerkesztője e szervezet folyóiratának, a Jászkunságnak, amely az egyik legrégibb, folyamatosan megjelenő vidéki folyóirat. Emellett a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztályának elnöke és az Ethnographia című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. A Hajnal István Kör alapító és választmányi tagja. Az általa szervezett néprajzi-történeti kutatótáborok, tudományos tanácskozások, kiállítások a helyi érdeklődők, diákok, lelkes pedagógusok és más értelmiségiek tevékeny közreműködésével zajlottak, akik maguk is sokat gazdagodtak e munka során szemléletmód, kutatási módszerek és ismeretek 7
