H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

T. Bereczki Ibolya: Jelen és jövő a szabadtéri néprajzi múzeumban

folytatódni is fog a múzeumban a saját erővel történő kivitelezés (a korábbi időszak átlagos ütemének megfelelően), mégis új épületeink, sőt, teljes tájegységeink építéséhez egyre inkább pályázatokon nyert támogatást, s az építéshez külső kivitelezőt veszünk igénybe. Az 1990-es évtized első felének kiemelkedő eseménye volt a múzeum életében a Nyugat-Dunántúl tájegység megnyitása és a bajai tímárműhellyel az Alföldi mezőváros tájegység építésének megkezdése. Ez a lendület napjainkban is folytatódik, legfontosabb eredményei 1995-ben a sükösdi lakóház átadása, 1996-ban a hajdúbagosi lakóház építésének elkezdése voltak. Ugyanebben az évben Vargha László eredeti néprajzi és építészeti felmérése alapján rekonstrukcióban építettük fel a nagykunsági állattartó tanyát. Ez a programunk az országos millecentenáriumi rendezvénysorozat során elnyert anyagi támogatás részeként valósulhatott meg. A tanyaépület és udvara új lehetőséget is teremtett számunkra: ez ideig nem nyílt módunk a múzeumban az egykori paraszti élethez elengedhetetlenül hozzátartozó állatfajokat bemutatni. E nélkül azonban szakmailag bármily korrektek voltak épületeink s hitelesek berendezéseink, mégsem tekinthettük magunkat „élő múzeum"-nak. 1997 újabb fordulópontot hozott a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építésének történetében. Az államalapítás ezredik évfordulójának ünneplésére készülődő Magyarországon sikerült a „Mindennapi élet az ezeréves Magyarországon" című programmal az országos nagyrendezvények sorába kerülni. A külön biztosított költségvetési keret tette lehetővé a Bakony, Balaton-felvidék tájegység építésének megkezdését. Az eddig teljes egészében külső kivitelező által végzett munkálatok muzeológiai és szakmai kontrollját sikerült biztosítanunk, ugyanakkor a sajátunkénál jóval hatékonyabb és gyorsabb munkavégzéssel számolhatunk. A tájegység épületeinek berendezéséhez és a 2000-ben tartandó programokhoz sikerült megszereznünk Veszprém megye közgyűlésének, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak, a megyében dolgozó kézműves mestereknek és magánembereknek a támogató együttműködését. Mindezek a feladatok már nemcsak a jelenben folyó munkánkat, de a jövő feladatait is meghatározzák. Az ezredforduló érinthető közelségbe került, s - mióta a 2000. év naptára a nyomdák jóvoltából a kezünkbe kerülhetett - naprakészen tudjuk, mit nyújtunk majd a múzeum látogatóinak 2000-ben és 2001-ben. Hiszen az ezredvég kihívása ez is: egyáltalán nem mindegy, hogy az évente közel 200 ezer látogató (reméljük, ez a szám még tovább fog növekedni) számára mit nyújt a múzeum. Közismert tény, hogy az utóbbi évtizedben egész Európában megnőtt a szabadtéri néprajzi múzeumok iránti látogatói érdeklődés, miközben a hagyományos értelemben vett, épületbe zárt vitrines, tablós múzeumok falai olykor üresen tátonganak. A szabadtéri múzeumok látogatóit történetileg és néprajzilag hiteles épületekkel, szakmailag pontos, a részletekben is korhű berendezésekkel kell fogadnunk. Ugyanakkor biztosítanunk kell a nagyszámú vendégnek a kikapcsolódás, a pihenés lehetőségét, amelyhez a múzeum jellegéhez illő programokat, bemutatókat kell kapcsolnunk. Nemzetközi és hazai tapasztalataink egyaránt azt bizonyítják, hogy mindezek mellett célszerű lehetőséget teremtenünk a szabadtéri múzeumokban a tematikus, időszaki kiállítások megrendezésére is, ugyanis ez az egyéb szakmai programokkal együtt a bennünket már ismerő és kedvelő látogatók rendszeres visszajárását eredményezheti. Ennek példái voltak múzeumunkban az 1996-ban és 1997-ben látogatható „100 éves a Millenniumi Falu", az 1998-ban megnyitott „Öntöttvas kályhák és takaréktűzhelyek" című időszaki kiállításaink. Ebben az évben „Föld-Fal" címmel földépítészeti időszaki kiállítást rendezünk, amely a hagyományos technikák felidézése mellett a föld és sár felhasználásának mai, modern lehetőségeit gyakorlati példákkal együtt mutatja be. Az időszaki kiállítások sorában még egy, a jövő múzeuma felé is mutató kezdeményezés-sorozatról kell említést tennem. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az elmúlt években kilépett saját ugyan képzeletbeli - falai közül. A Néprajzi Múzeumban rendezett Vargha László emlékkiállítás 1994-ben csak elindította ezt a sort, amely 1997-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezett „Karácsonyi asztal" című kiállítással folytatódott. Két múzeum tudományos együttműködésének kiemelkedő példájává vált az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfor- dulójának országos eseményeként, 1998. május 5-én a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megnyílt, „A jobbágy-felszabadítás és hatása a paraszti kultúrára" című időszaki kiállítás. Éppen tíz évvel ezelőtt indultak útjukra a regionális népi építészeti konferenciák, amelyeket egy-egy megyei múzeumi szervezettel közösen kétévenként szervezett meg a múzeum. A miskolci, győri, pécsváradi, velemi, majd a balatonfüredi tanácskozás Északkelet-Magyarország, a Kisalföld, Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl és a Balaton-felvidék építészetének és lakáskultúrájának régészeti, történeti és néprajzi forrásait mutatta be és elemezte. Valamennyi konferencia előadásai önálló kötet formájában is napvilágot láttak. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos konferenciái éppen a tusnádfürdői tanácskozással léptek ki a mai országhatárokon túlra, s új lehetőséget teremtettek népi építészeti kutatásaink eredményeinek számbavételére is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a népi építészeti kutatások szervezését, eredményeinek nyilvánosságra hozatalát küldetésének tartja, e feladatok megvalósítását a jövőben is kiemelt céljának tekinti. Hasonlóan vélekedünk a múzeum 1980 óta megjelenő évkönyvéről, a Ház és Emberről. Az elmúlt év végén látott napvilágot a 12., vegyes tartalmú, tanulmányokat és közleményeket közreadó kötet, amely a Vargha László Borsa-völgyi népi építészeti anyagát H. Csukás Györgyi és Kecskés Péter gondozásában közreadó 11. kötetet követte. Ebben az esztendőben a Bodrogköz népi építészeti katasztere jelenik meg a Ház és Ember 13. köteteként. * Miképpen foglalhatók össze a Szabadtéri Néprajzi Múzeum arculatában bekövetkezett változások, amelyek egyúttal az ezredforduló kihívására adható válaszok is? Cseri Miklós 1998-ban 69