H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Egri Mária: A szolnoki múzeum állandó kiállításainak analogikus tanulságai

Részlet a néprajzi állanbdó kiállításból: jászsági karácsonyi asztal korokon át a népi fazekasság festett, mázas, karcolt díszítésű remekeiig, illetve a történeti kiállítás polgári étkezési szokásokat reprezentáló híres, gyári porcelán készletekig. Mind a parasztházak belső terei, mind a polgári hálók, szalonok, ebédlők, kertek megjelennek a két világháború közötti, sőt az 50-60-as évek festészetében. Ezeknek a képeknek az alapján kiegészül, kiteljesedik mindaz, amit a néprajzi-történeti kiállításon tapasztalunk, művészetté lényegül a többi kiállítás konkrét tárgyi anyaga. Vidovszky Béla: Verandarészlete hitelesen mutatja a régi művésztelep legutóbbi átépítése előtt még látható, a szélső műtermekhez tartozó aprócska teraszát, ahonnan jó kilátás nyílt a parkra, s a vártemplomra. Feltételezhetően hasonlóan tényekre szorítkozik például Szüle Péter: Műteremben 1922-ben festett 13 képe, vagy Vidovszky Béla: Szolnoki szoba munkája, amelynek bútorait szinte azonosítani lehet a történeti állandó kiállítás hasonló korszakból származó polgári berendezésének darabjaival. A szekrény, az ülőgarnitúra, a szekreter, tükör, a falikar, képek a falon a „nippek" a komód tetején vagy külön e célra berendezett üveges szekrényben, a tálaló porcelánfigurái, gyertyatartók stb. Ezek általában üzletben beszerezhető vagy iparosoknál megrendelhető bútorok, kiegészítők voltak. Végül egy olyan festményt szeretnénk bemutatni, amelynek ösztönzése szinte a régészeti rekonstrukciókról kezdve követhető. FÉNYES Adolf: Gyermekjátékok.

14 Négykerekes hintaló, apró asztal faragott támlájú székekkel, cintányéros bohóc-baba mutatja egy polgári családban növekedő kisgyerek környezetét, a felnőttek bútorait, állatait, környezetét utánzó játékokkal. A néprajzi kiállítás megfelelői a háncsjátékok, a házifaragású fa hintaló, kukorica csőből, csuhéból készített babák, kisméretű taliga. Nemcsak játékszerként, de nevelési szempontból is a felnőtt környezet több használati és munkaeszközét, berendezési tárgyát kicsiben is megcsinálták a gyerekek számára. Továbbgondolkodásra késztet, hogy a bronzkori edényleletek mellett ugyanúgy találunk kisméretű edénykéket, kis állatfigurákat, mint ahogy a a népművészeti kiállítás rekonstruált fazekasműhelyében is felleljük a használati edények, korsók aprócska mását. Végül is az ember, mint „gondolkodó lény" létezésének körülményeit igyekszik az adott kor technikai szintjének és egyéni lehetőségeinek függvényében a legmegfelelőbben alakítani. A szubsztrátum a faj teljes értékű kialakulása óta alig változik, ezért lehetséges a többezeréves folyamatosságban az analógiák vizsgálata. Főként egy olyan közegben, ahol a behatárolt területre koncentrált szakkutatások a neolitikumtól kezdődően nem csak írásos publikációkban, de egy közösen meghatározott tematika szerinti csoportosításban, élvezetes kiállítási formában is láthatóvá teszik kutatásaik eredményeit. 10 Palicz József: Dikó 19B6.k. olaj, farost 50x60 cm J.b.l. „Palicz J" OM.Ltsz.: 69.17.1. 11 Vidovszky Béla: Verandarészlet é. n. olaj, vászon 53x41 cm J.b.l. „Vidovszky B" MNG Ltsz.:51.1184 12 Szüle Péter: Műteremben 1922 olaj, vászon 97x81 cm J.j.l. „Szüle 922" MNG F.K.1089 13 Vidovszky Béla: Szolnoki szoba é. n. olaj, vászon 70,5x90,5 cm J.j.l. „Vidovszky Béla" MNG F.K.5765 14 Fényes Adolf: Gyermekjátékok 1910 k. olaj, karton 50x72,5 cm J.j.l. „Fényes A" MNG Ltsz.:58.287 T. 15 Ezen a helyen szeretném megköszönni dr. Madaras Lászlónak, Sári Zsoltnak, dr. Szabó Istvánnak és dr. Szabó Lászlónak, a Damjanich Múzeum munkatársainak a dolgozatomhoz nyújtott szakmai segítséget. 367