H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Egri Mária: A szolnoki múzeum állandó kiállításainak analogikus tanulságai

Kléh János: Zagyvapart hajóval és felül összefogott nád szárak fedés technikája a kukoricából, napraforgóból, vesszó'bó'l készítettekre is jellemző'. A szárazmalom régészeti analógiája az első teremben rekonstruált oszlopvázas szerkezetű középső kőkori kunyhó. Ha a települések alapformáit a kezdetektől fogva vizsgáljuk, három alapvető házformát találunk. A kiállításon elsőként az Alföld legkorábbi lakóépítményével, a mezolitikumW származó egyhelyiséges, azaz egyosztatú, kerek alaprajzú épü/et-\e\ találkozunk. Ez az építményforma a néprajz fentebb tárgyalt tanúsága szerint itt az Alföldön is szinte napjainkig követhető. A másik ilyen alapforma, ami szintén nagyon fontos; a földbe épített egyosztatú földház vagy gödörház. Ez szerepel a keltáknál, az avaroknál, majd végig a középkor idején. De hasonlóan a kerek alaprajzúakhoz, a gödörházak paraszti megfeleló'it is megtaláljuk a dombosabb vidékek egyosztatú, különböző rendeltetésű kunyhóiban. A harmadik lakóház alapforma a többosztatú fölmenő falu ház. Ez már létezett egyosztatú formában a neolitikumban, és kétosztatú változatban a bronzkorban. A kiállításon rekonstruált bronzkori háznak már volt konyhája, hajópadlóval borított szobája. Szinte azt mondhatjuk, hogy az Alföldön ekkor kialakult lakóház típus a néprajzi kiállítás egy alvó egy főző-tartózkodó és egy tároló helyből álló alföldi parasztházáig folyamatosan egzisztált. A bronzkorban már egy olyan paraszti kultúrát látunk, aminek a földművelése sokban hasonlítható egy korai paraszti gazdaság földműveléséhez. Fentieket követően azt kell megvizsgálnunk, hogy egy-egy településen milyen rendszerbe rendeződtek ezek az épületek. A régészeti tanulságok azt bizonyítják, hogy az Alföldön a településszerkezetnek is kétféle típusa követhető; az utcás (vagy soros) és a szórt (vagy halmaz) település. Jász-Nagykun-Szolnok megyében még ma is igen sok az alapvetően kétutcás település. Vagyis létezik ugyanaz az ősi szerkezet, mint amilyen a régészeti tanulságok szerint korábban is megvolt. ABA NÓVÁK Vilmos: Kisvárosi utca

6 Bár a kép erősen stilizált, az egyutcás település két oldalán egymást mértani rendben követő házak azt mutatják, hogy a művészt egy hasonló település látványa ösztönözte. Hasonlóan a kompozíció ökröket, lovas szekeret idéző, konkrét látványon alapuló, de művészileg átfogalmazott részleteihez. Több példát találunk a halmaztelepülés fogalmát megtestesítő Tabánra, mivel festői látványa csak igen kevés művészt hagyott hidegen. Valójában a kolónia felépítésétől kezdődően rajzolták, festették, a városnak a művészteleppel átellenben, még a török korban épült, gazdasági udvaraival a Zagyva partjára néző, mára már csak egy-két portájában megőrzött történelmi magját. A Tabán halmaztelepülésnek minősül. Itt nincsenek nagy udvarok, nincs gazdálkodás, ez a városrész Szolnok szegénynegyedének számított. Akik itt laktak azok nem gazdálkodtak. A férfiak halásztak, alkalmi munkákból, vagonok, hajók kirakodásából éltek, az asszonyok mostak, cselédkedtek, lényegében csak nekik volt viszonylag állandó munkájuk. A Tabánt ábrázoló képek közül példaként azt a művet választottuk, amelyik számunkra erről a történelmi városrészről a legtöbbet őrzi. KLÉH János: Zagyvapart hajóval képén érzékletesen mutatkoznak a tabáni házak hátsó portáinak apró udvarai, ahol a konyhai hulladékon csupán némi állatot, szárnyast vagy disznót tarthattak. Láthatók a ház oldalához épített padlásfeljárók, vagy oda- támasztott létrák, annak bizonyítékául, hogy használták az igen kicsi padlást is. Mivel a település a folyóparton volt, nagyon sokan pecáztak. A Zagyvára nyitott mindegyik porta. Ez a kép egy igen magas vízállásnál készült, amikor a vizet visszanyomja a Tisza, akkor ilyen magas a Zagyva. Ez nem áradás, mert ahogy a képen is látszik, a víz nyugodt, tiszta. Ugyanis amíg a folyó nem volt szabályozva, gátak közé szorítva, addig nem volt árvízveszély. Kijött a víz az árterületekre és elvitt ezt-azt. Az áradás elől pedig az emberek a magaslatokra települtek. A Szolnok Vidovszky Béla: Szolnoki szoba 5 Kerek alaprajzú melléképületek In: SzMNA 1.1.251-253. 27.sz. képmelléklet (Szolnok Megye Néprajzi Atlasza) Szolnok, 1974. 6 Aba-Novák Vilmos: Kisvárosi utca 1933.k. tempera, fa, 99x109 cm J.n. DM Ltsz.:55.47.1. 7 Kléh János: Zagyvapart é. n. olaj, karton, 50x70 cm J.j.l. „Kléh János" DM.Ltsz.:72.32.1. 365