H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Madaras László: Az öcsödi avar kori (VII. század utolsó harmada - VIII. század) temető egy különleges lelete és egy lehetséges funkciójának meghatározása a néprajzi párhuzamok segítségével

kutatásaink jelen szakaszában a továbblépéshez - egy-egy fontos tudományos probléma újragondolásakor — be kell vonni az eurázsiai néprajzi kutatásokat, mégpedig nem elsősorban analógiákként, hanem annak okán, hogy újabb és újabb lehetőségeket fedezzünk fel az ásatásokon megfigyelni szükséges jelenségek tanulmányozásának köréből. Ma már a legapróbb megfigyelés, egy ötlet is új kutatási irányokat nyithat, hiszen a feltárt és ismert leletanyag mennyisége ezt lehetővé teszi. S hogy ezt egy példával érzékeltessük is, egy egészen újkori néprajzi megfigyelést kívánunk bemutatni. Bartha Júlia karcagi néprajzkutató és orientalista egy 1998-ban megjelent könyvében a mai kazah társadalom rokonsági rendszereinek tanulmányozása után az alábbi megállapítást teszi: „Az iszlám világ sokat irigyelt jellegzetessége a többnejűség. Az alkotmányos jog ma már nem ismeri el, de a népi emlékezet megőrizte. Az első feleség, a fő feleség (úrnő) a beybise gondja a család körüli teendők felügyelete. Minden szempontból igyekezett kivívni magának a fiatalabb feleségek tiszteletét, ami nem feltétlenül járt együtt a szeretettel is. Viseletével - főként fejfedőjével — adta rangját a kívülállók tudtára. Különös, két oldalt kosszarv formájú fejfedője volt. Ilyen fejviseletet nem hordhatott a többi feleség. Az elnevezésük is utal a fejviseletre. A második feleség neve toqal ~ szarvnélkülit jelent. A harmadik feleség a zas toqal ~ fiatalabb, szarv nélküli feleség.' Hangsúlyozni kell, hogy az adat egészen újkori, és egy az iszlám vallást gyakorló nép körében gyűjtött. De hát ki ne tudna az avarság körében - legalább a kagáni környezetben forrásokban is kimutatható — többnejűség jelenlétéről. Az avaroknak a VIII. században - legalábbis mai ismereteink szerint, — semmi közük az iszlámhoz, de ki tudja, hogy ez a fejviselet kazah környezetben nem egy továbbélő hagyomány-e az iszlám felvétele előtti pogány időkből? Mindenesetre az ilyen adatok régészeti megfigyeléseinket sokféle perspektívába helyezhetik. Ha a felvetett lehetőségek gondolatokat indítanak el a kutatók körében, tanulmányunk már elérte a magunknak megfogalmazott célt. Irodalom Anda 1952 Bartha 1998 BMRT 1982 Csallány 1939 Dienes 1985 Diószegi 1954 Diószegi 1958 Fodor 1975 Hoppal 1994 Juhász 1995 Kovrig 1975 Kürti 1996 László 1970 László 1977 Anda, T. Avar kori sérvkötők. Bandages hernaires de Lőrinczy 1994 l'epoque avaré. ArchÉrt 79, 47-49. Bartha, J. Rokonsági rendszerek. In: Keleti tanulmányok. Karcag. 40-47. Madaras 1991 Békés Megye Régészeti Topográfiája. A szeghalmi járás IV/1. Főszerk.: Gerevich, L. Budapest. Madaras 1992/a Csallány, D. Kora avar kori sírleletek. Grabfunde der Frühawarenzeit. FolArch I—II. Dienes, I. A sámánok társadalmi szerepe a nomád Madaras 1992/b államokban. Az ó'shazától a Kárpátokig. Szerk.: Szombathy, V. Budapest. 375-387. Diószegi, V. A honfoglaló magyar nép hitvilága Madaras 1993 („ősvallásunk") kutatásának módszertani kérdései. Ethnographia 65, 20-68. Diószegi, V. A sámánhit emlékei a magyar népi Madaras 1995 műveltségben. Budapest. Fodor, I. Verecke híres útján... A magyar nép őstörténe és a honfoglalás. Budapest. Hoppal, M. Sámánok. Lelkek és jelképek. Budapest. Juhász, I. Fülkesíros temetkezések Békés-megyében. MFMÉ-StudArch 1, 417-452. Kovrig, I. The Tiszaderzs Cemetery In.: Avar Finds in The National Museum. Budapest. 209-240. Kürti, B. Régészeti párhuzamok a Kárpát-medencei avar kori fülkesírok (Stollengráber) keleti eredetéhez. Tisicum 9, 125-135. László, Gy. A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest. László, Gy. A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. In: Régészeti tanulmányok. Budapest. Madaras 1996 Nagy 1984 SzádeczkyKardoss 1992 Török 1973 Lőrinczy, G. Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz (a fülkesíros temetkezés). A kőkortól a középkorig. Szerk.: Lőrinczy, G. Szeged, 311-335. Madaras, L. A Szentes-Kajáni temető és néprajzi vonatkozásai. Folklór és Etnográfia 57. Madaras, L. Die Bestattung in Nischengráben in der Gemackung von Öcsöd. Ethnographica et Folkloristica Carpatica 7-8, 177-196. Madaras, L. A koponyavarázslás szokásának újabb nyomai Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In: Hiedelmek, szokások az Alföldön. Nagykőrös, 75-87. Madaras, L. Avar temetőrészlet Öcsöd Határában. (Die Bestattung in Nischengráber in der Gemarkung von Öcsöd). Tisicum 8, 181-224. Madaras, L. Avar kori lelőhelyek Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Tanulmányok és Közlemények. Szerk.: Ujváry, Z. Debrecen-Szolnok. 81-107. Madaras, L. The Question of the Early Avar Niche Grave Population's Continuity in the 8th Century. Tisicum 9, 137-144. B. Nagy, K. Az Avar Kaganátus. Hódmezővásárhely története. Szerk.: Nagy, I. Hódmezővásárhely, 237-239. Szádeczky-Kardoss, S. Az avar történelem forrásai I. Magyar Őstörténeti Könyvtár, Szeged. Török, Gy. Sopronkőhida IX. századi temetője. Fontes Archaeologici Hungáriáé 30 Bartha 1998, 47 35