H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kaposvári Gyöngyi: „... Melly hatalmas a' mi nemzeti magyar nyelvünk" Egy Jászladányi születésű reformkori nyelvész: Antal Mihály

Antal Mihály nevelőként némi pénzt összegyűjtve 1830-ban Pesten telepedett le. Ebben az évben november 17-én tartotta alakuló ülését a Magyar Tudományos Akadémia, akkori nevén Magyar Tudós Társaság, mely „főrangú tényezője az irodalom- és tudománynak mindjárt az időszak elejétől fogva.' Szabályozta a helyesírást, nyelvtant adott ki, évkönyveket, folyóiratot jelentetett meg, pályázatokat írt ki, szótári munkálatokat végzett. A nyelvművelést kezdettől fogva rendkívül fontosnak tartva már 1831 elején bizottságot alakítottak a „grammatika és szótár tárgyában", amely javaslatot dolgozott ki, miképpen készíthető el a magyar nyelv „lehetőségig teljes" nagy szótára. A javaslatot Vörösmarty terjesztette a nagygyűlés elé, amely jóvá hagyta az elképzelést. Eszerint minden akadémiai tag „minden időbeli kútfőből szedjen össze műszavakat.' Az osztályok állítsanak össze betűrendes listát tudományuk szakszókészletéből. Ezen kívül gyűjtsék a tájszavakat és a mesteremberek szavait. Vizsgálják meg azt is, mely szótárat tekinthetnék mintának a készítendőhöz. Májusra Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc kidolgoztak egy tervezetet a megírandó szótár általános elveiről. A gyakorlati megvalósításra azt indítványozták, hogy készüljön jegyzék osztályonként mindazon könyvekről, amelyek az adott tudományokban magyarul vagy magyar műszavakkal jelentek meg. A tagok - maguk közt megosztva a munkát - gyűjtsék ki a szakszavakat belőlük. Az így létrejövő betűrendes listákból készíti azután el a szerkesztő bizottság a végleges művet. A munka megkezdődött. Mivel azonban a nagy szótár hosszabb munkálatokat igényelt, az 1831. december 2-i ülésen Széchenyi egy kézi szótár elkészítését indítványozta. „Az országos köz kívánatnak óhajtott csak e' szerint ezzel előlegesen eleget tenni, hogy a' bővülő 's újuló nyelv' szavait addig is magyarázza más nyelvhez mérve egy gazdagabb szókönyv, míg a' hosszabb időt kívánó nagy magyar szótárt a' társaság, mint egyik főbb tárgyát, maga készítheti el.' Vörösmarty és Toldy Ferenc vállalkoztak rá. A Zsebszótárra vonatkozó első javaslatot 1931. december 27-én vitatta meg a Tudós Társaság. „Magában foglalna ezen szótár minden magyar, megmagyarosított 's olly idegen szavakat, mellyek a' hosszú velökélés által a' magyar nyelv szavaivá lettek, közönségesen ismertetnek, értetnek; p. o. charakter, kritika, minister. Továbbá minden kereszt neveket, hegyek', folyók', országok', nemzetek' stb. neveit, valamint a' tudományok' és mesterségek' azon műszavait is, mellyek az illető 's szorosan vett tudomány' határain kívül is elé fordulhatnak.' A szavakat betűrendbe sorolva közölnék, meghatároznák a szófaját, és megadnák a jelentését. Magyarázó nyelvként a németet ajánlják tekintettel széles körű elterjedtségére, azon kívül pedig „a latán kizárja az egész asszonyi világot, mellynek szükségei fő figyelmet érdemelnek, azon felül a' latán nyelv elégtelen is sok szavak' visszaadására.' A szerkesztők, akik ismerték Antal Mihály nyelvészeti munkásságát, felkérték, vegyen részt ő is a zsebszótár készítésében. A közös munka során még inkább meggyőződve képzettségéről őt az academiának érdemlett megtisztelésre ajánlák, minek következtén ő 1833. nov. 15. levelező tagul meg is választatott." Tagajánlását Vörösmarty Mihály írta alá. , aki egyik, Bajza Józsefhez írott levelében „a mi kifogyhatatlan tűrödelmü szó-társunk"-nak nevezi. Ekkor a Magyar Tudományos Akadémiának mindössze 94 tagja volt (20 tiszteleti tag, 27 rendes 49 tag és 47 levelező tag) Antal Mihály 1834-ben a Nemzeti Kaszinó könyvtárosa lett, ahol haláláig dolgozott. A zsebszótár munkatársai szétosztották maguk közt a szóanyagot, és feldolgozták, majd az öt tagból álló szerkeztetőség: Antal Mihály, Bajza József, Bugát Pál, Schedel (Toldy) és Vörösmarty Mihály megvitatta és végleges formába öntötte. A címszóanyag a reformkor magyar szókincsének legélőbb része. A közös munkára Toldy Ferenc így emlékezett vissza: „Antal a' tehernek nagyobb részét vitte, a' mennyiben a' köz nyelv' kincseinek az életből összeszedése, a' vég átnézés 's a' nyomdai igazítás az ő vállaira nehezedett. Azon időben mindennapos tanúi voltunk lángoló szere/mének legszebb kincsünk iránt, láttuk: mint járt kelt minden üres óráiban a' magyar polgárság közt, sokszor házról házra, e' vagy amaz egyes szó és kifejezés' helyes értelmének és alkalmazásának kifürkészése végett, melly munkássága nélkül sok gyöngy, melly e' munka által nyeretett meg irodalmunknak, eddig tán feledékbe süly ed.' 43 44 45 46 47 48 49 50 Antal Mihály 1830. 97. p. Toldy Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. A legrégibb időktől a jelen korig. Rövid előadásban 1864-1865. Bp. 1987. 283. p. Gáldi László: idézett mű 443. p. A Zsebszótárra vonatkozó ismereteket Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Bp. Akadémiai Kiadó 1957. című könyvének A Magyar Tudós Társaság szótárai című fejezete (437-500. p.), valamint Kovalovszky Miklós: Tudományos nyelvünk alakulása. = Nyelvünk a reformkorban. Bp. 1955. című tanulmánya alapján foglaljuk össze. Gáldi László: idézett mű 461. p. Gáldi László: idézett mű 464. p. Gáldi László: idézett mű 465-466. p. Toldy Ferencz: Antal Mihály' emlékezete. 8. p. Vörösmarty Mihály: Akadémiai és Kisfaludy-Társasági iratok. Sajtó alá rend.: Gergely Pál. (Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 16. Publicisztikai írások. Akadémiai és Kisfaludy-Társasági iratok.) Bp. 1977. 320. p. és 749. p. Vörösmarty Mihály levelezése. Sajtó alá rend.: Brisits Frigyes. (Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 18. Levelezés II.) Bp. 1965. 71. p. Az Akadémia tiszteleti, rendes és levelező tagjainak számszerű alakulása. - A Magyar Tudományos Akadémia 150 éve adatokban. 1825-1975. Főszerk.: Szálai Sándor, Szántó Lajos. Bp. 1975. 15. p. Toldy Ferencz: Antal Mihály' emlékezete. 8-9. p. 353