H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Kaposvári Gyöngyi: „... Melly hatalmas a' mi nemzeti magyar nyelvünk" Egy Jászladányi születésű reformkori nyelvész: Antal Mihály

„Az öltözetről szól Cs. Ur, 's azt mondja, hogy a' magyar szűk, a' német bő. — Ha a' nemesi Rend' öltözetét érti igen is szűk, 's jól mondja Cs. Ur, hogy "csinos szűk öltözetében igen jól mozoghat"... - Ha a' köznépet tekintjük talán ellenkezőt kellene mondanunk; a' köz Magyarnak mind inge, mind gatyája lobog; ... Nézzük csak a' Jász és Kún meg a' tisza mellyé ki Magyart' Csaplovics ama megállapításához, hogy „Az igaz gyökeres Magyarnak ... kocsija igen kicsiny" Antal Mihály a következő megjegyzést fűzi: „Nem tudom hová való Magyart ért Cs. Ur; mert a' Jász és Kun meg a' tisza melléki Magyarnak nintsen igen kicsiny kocsija, sőt máshol sem igen, hanem a' lovához legjobban illő kocsija. Szekeret pedig ollyat s úgy rak a' Jász és Kun Magyar, a' minőt, 's a' hogy még eddig nem tapasztaltam.' Csaplovics művének további közreadott részei ismét megszólalásra indítják Antal Mihályt. Néhány javítandó adat mellett főként a szerzőnek azt a kijelentését vitatja, mi szerint „Igen ritka a' Magyar a' ki űrvosnak vagy Ingenieurnek szánná magát; de borbély legényeknek legalkalmatosabbak a' magyar fiúk; az Orvosok és a' Földmérők az egész Országban majd nem merő Tótok, és Németek, mert ahoz sok kell." Hosszan bizonyítja - példákat sorolva - a megállapítás hibás voltát. Gondolatmenete végén az orvostudománynál szélesebb körre tekint: „említem ... ama'jeles fűvész könyvnek két kötetét, melly Dioszeghy 's Fazekas Uraknak nagy becsű munkájok; szép füvészi 's nyelvbeli kincset rejt e' munka, óhajtjuk, hogy minél több kezeken forogjon. Leczke arra is, hogy melly hatalmas a' mi nemzeti magyar nyelvünk, 's még melly hatalmas lehet, ha veszteglő Orthologusok nem maradunk. ... A' Földmérőket nem igen ismerem, azért halgatok." Ez a néhány sor is utal arra, hogy Antal Mihály a magyar nyelvnek s szükséges megújításának elkötelezett híve volt. 1827-ben jelent meg szintén a Tudományos Gyűjteményben Gondolatok honni Magyar nyelvünk terjesztésének némelly eszközeiről című hosszabb lélegzetű tanulmánya. „az anyai nyelv a' nemzet ... legtulajdonosb 's leghatalmasb megszokása, 's ezért Palládiuma; adjuk még ezekhez: fő disze, elhatárzó béllyege, legféltékenyebb kintse. Ennyinek tartsa minden nemzet ön anyai nyelvét, ne is feledje őrzeni tel/yes díszletét, 's ha talán szűkülni indult, terjeszteni." A címben megfogalmazott téma kifejtése elé az alábbi bevezető sorokat illeszti: „hogy azonban a' szertelen rövidség felfogott tárgyunk tetemes voltát elég világ nélkül ne hagyja, ide írok némelly sorokat, mellyek, úgy tartom, elég tanúji lesznek annak, hogy munkám, a' mennyire tőlem telhete, következőleg intéződött. Gróf Teleky József - a Magyar Tudós Társaság későbbi elnöke - gondolatmenetét idézi a nemzeti nyelvek használatának térhódításáról a korábbi latin ellenében. Magyarországon a nemzeti nyelvnek a latinon kívül a némettel is meg kellett küzdenie. „Jó'sef halála után az Ország Rendéi a' német nyelvet ugyan az országlás dolgaiból kirekesztik, de kenteiének a' deákot vissza helyheztetni; azonban a' honni nyelvet különös pártfogások alá veszik; de mit ér ez a' pártfogás, ha a' nyelvnek magának nints elég ereje az idegennel szembe szállani. ... A' műveltebb nyelv mindég elnyomja a' műveletlenebbet a), és a' mit az erőszak nem viheté véghez, az megfog történni a' természet útján! ha nyelvünket nem alkalmaztatjuk jobban mostani szükségeinkhez. Ha nem akarjuk tehát, hogy nyelvünk és azzal együtt nemzetiségünk elvesszen, szükségesképen minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy azt bővítsük, tsinositsuk, tökélletesitsük, és olly állapotba helyheztessük, hogy a' honnunkhoz való szeretetünktől segítetvén, a' műveltebb némettel szembe áthasson. ... Melly szép, melly hathatós indító ok a' nyelvművelésre! Itt a' botlás is ditsőséges." Antal a bevezető sorokban megerősíti, mennyire szükséges az anyanyelv kiművelése és ápolása. Hivatkozik a református kollégiumok gyakorlatára, ahol megmutatták, „hogy a' felsőbb tudományokat is nem lehetetlen nemzeti nyelvünkön tanítani, és az által a' tudományoknak nagyobb virágzását, és nemzetünknek közönségesebb pallérozását eszközleni." A magyar nyelv az írók és mások munkálkodása nyomán alkalmas az iskolai oktatásra, az egyház céljaira, a törvényhozás és a polgári igazgatás nyelvének, s jellemzőinél fogva „méltó ... arra, hogy Magyar-országban első és uralkodó nyelv legyen". „...Magyar országon pedig igen sok főbb Magyar Úr, és kivált asszony, tsak nevére 's törvényére nézve tekinti magát magyarnak. ... Hintegetődni kezdett ama kissebb hazában is a' kü/fö/diség léha magva némelly éktől; de talán gyökerezés nélkül fogja azt, mint nem az ő földjéhez való plántát, elűzni a' józanodás, elhitetvén mindennel, hogy törvényes külön nyelvű nemzetnek maradni szebb, 's a' Király és Haza javára hasznosabb, mint energiát vesztett elegy ékké allyasodni." Nem véletlenül írja ezeket a sorokat Antal Mihály. „A nagy nyelvi fellendülés és a hazafias buzgóság ellenére a magyar még a társas élet minden területén sem tudott azonnal és küzdelem nélkül jogaiba lépni. A férfiak között gyakori volt a latin beszéd, a főúri 8 Antal Mihály: idézett mű 120. p. 9 Antal Mihály: idézett mű 121. p. 10 Csaplovics sorait idézi Antal Mihály: Megtzáfolások és Igazítások. - Tudományos Gyűjtemény 1822. XI. kötet. 112. p. 11 Antal Mihály - Tudományos Gyűjtemény 1822. XI. kötet 113. p. 12 Antal Mihály: Gondolatok honni Magyar nyelvünk terjesztésének némelly eszközeiről. - Tudományos Gyűjtemény 1827. IX. kötet. 61-109. p. Jelölése a továbbiakban: Antal Mihály 1827. 13 Antal Mihály 1827. 61. p. 14 Antal Mihály 1827. 62. p. 15 Teleky József írását idézi Antal Mihály 1827. 63. p. 16 Antal Mihály 1827. 64. p. 17 Idézi Döbrentei Gábor sorait Antal Mihály 1827. 65-66. p. 350