H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Vadász István: A civil szervezetek területi eloszlása Csongrád megyében

felülmúlja Debrecen vagy Miskolc mutatóit. Hódmezővásárhely is igen sok egyletet fogad be (165), bár a településhálózatban betöltött szerepe miatt nem vetekedhet egy megyeszékhely (akár Szolnok vagy Eger) mutatóival, hisz az egyesületi élet egyik fontos jellemzője, hogy igen sok szerveződés megyei illetékességi területtel, szerveződési igénnyel jön létre, s általában a megyeszékhelyeken. Szentes, Makó és Csongrád értékei inkább egy középvároshoz közelítenek, s mindenképen jelzik egyrészt az egyesületi élet korábbi hagyományainak létét, illetve a három centrum térségi szerepkörét. Tizenhat további településre a 1149 közötti településenkénti mutató jellemző, ám ez a településcsoport ettől differenciáltabb. A csoport közös jellemzője, hogy általában 11-22 egyesület fordul elő egy-egy helységben (vagyis ez az érték az előző csoport mutatóinak a felét sem éri el), s települések közül is kiemelkedik három város — Mórahalom (22), Kistelek (19), Mindszent (16), valamint Apátfalva (17) és Pitvaros (16). Ugyanakkor ebben a csoportban olyan településeket találunk, ahol az egyesületek száma igen aktív, innovációkész helyi társadalomra utal (pl. Ásotthalom, Deszk, Földeák, Zsombó, Mártély, Fábiánsebestyén, Pusztamérges). A további települések mezőnyéből elsősorban azon falvakra, csoportos településekre érdemes utalni, melyek vagy a helyi (településrészi) identitás megfogalmazásának példái (Csongrád városrészeként Bokros: 6 egyesülettel, Hódmezővásárhely határában Szikáncs: 3 egyesülettel, vagy Szeged közigazgatási területén Tápé 7, Kiskundorozsma 4 és Szőreg 3 egyesülettel), vagy országos jellegű szerveződések befogadói (pl. Csanytelek). Meg kell ugyanakkor említeni, hogy Nagytőke, Nagylak, Ambrózfalva, Dóc mutatói igen alacsonyak, Csanádalbertiben, Nagytőkén és Klárafalván pedig nem találtunk bejegyzett egyesületet. Adatgyűjtési okok miatt az alapítványok települési megoszlásáról csak 1994-ből van átfogó képünk. Az akkori adatok szerint a megyében 40 helységben működött valamilyen alapítvány. A legtöbb Szegeden (300), s messze elmaradva ettől az értéktől Hódmezővásárhelyen (66), Szentesen (27) és Makón (23). A további megyebeli városok - Csongrád: 8, Kistelek: 4, Mórahalom: 3, Mindszent: 3 -, s általában a települések alacsonyabb értékei azt jelzik, hogy ez a szektor az 1990-es évek közepén még kialakulóban volt (azóta a helyzet annyiban változott, hogy a városokban az alapítványok száma jobban emelkedett), bár a kisvárosok elmaradása a hasonló településkategória átlagától kissé szembetűnő (jellemző kisvárosi adatok: Komló: 34, Mohács: 25, Szigetvár:25, Siklós: 12, Kiskőrös: 20, Kunszentmiklós: 12, Békés: 18, Mezőkövesd: 28, Szerencs: 12, Mór: 13, Heves: 20, Tiszafüred: 21, Csorna: 12 alapítvány). Néhány következtetés Ha a társadalmi szervezetek településenkénti elterjedtségének 1000 lakosra jutó értékét vesszük, akkor a mutató igen széles skálán: 1,4 (Ferencszállás) és 12,1 (Oföldeák), 13,2 (Pusztamérges) között mozog. Sok, kisebb lélekszámú település (Mártély: 11,1 szervezet/1000 lakos, Pitvaros: 9,9, Eperjes: 9,6, Ásotthalom: 7,8, Apátfallva: 7,6, Kövegy: 6,4) magas jellemzőkkel rendelkezik, amely azt jelenti, hogy egy-egy kisfalu méretű településen egy társadalmi szervezethez való tartozás nagyon fontos tényező lehet egy egyén számára. S egyben azt is, hogy ezen települések helyi társadalma az önszerveződés terén jelentős fejlődésben van. Ugyanakkor a városok jellemzői 2,53 és 5,83 szervezet/1000 lakos közöttiek (Szeged: 5,83, Hódmezővásárhely: 4,67, Mórahalom: 4,58, Szentes: 3,61, Makó: 3,38, Csongrád: 3,05, Kistelek: 2,97, Mindszent: 2,53), azaz egy részük nem éri el a megyei átlagértéket (4,5 szervezet/1000 lakos). A legalacsonyabb mutatóval rendelkező települések (Ferencszállás: 1,4, Felgyő: 1,4, Nagyér: 1,42, Sándorfalva: 1,43, Tömörkény: 1,57, Nagymágocs:1,62, Baks:1,7, Kiszombor: 1,8) valójában csak 1-3 szervezetet fogadnak be, sok esetben ez egyedül a sportegyesület. Klárafalván, Csanádalbertiban és Cserebökényben viszont egyáltalán nem működik civil szervezet. Az öntevékeny társadalmi szervezetek tényleges aktivitását tekintve is számottevőek a településenkénti eltérések. Szeged civil szervezetei mind a város, mind pedig a megye életében jelentékeny szerepet töltenek be. Hódmezővásárhelyen az öntevékeny szervezetek olyan fontosak, hogy több szempontból a város mintaképző tényező. Az országban alighanem itt a legélénkebb az olvasóköri mozgalom, mely évszázados hagyományokra támaszkodva városrészenként (pl. Belvárosi, Batidai, Csúcsi, Erzsébeti, Visszhang utcai, Mátyás utcai, Kútvölgyi, Szabadság, Szikáncsi) szervezi a helyi társadalmat. Figyelmet érdemlő kezdeményezésük az 1995-ben alapított Olvasóköri Krónika elnevezésű havilap, melyet 1996-tól Vásárhelyi Krónikaként, a civil szervezetek és olvasókörök havilapjaként jelentetnek meg a városban. A civil szervezetek aktivitását tekintve további gócpontként vehető számításba Mórahalom, Mártély, Szentes, Csongrád, Kistelek, Makó, Fábiánsebestyén, Földeák, Oföldeák, Ópusztaszer és Pusztamérges is. Mórahalmon az „Agrya" Agrár és Falusi Ifjúsági Körök, a Falugazdászok Homokháti Szövetségének a térségi, illetve a helyi szervezetek tevékenységét kell kiemelnünk. Mártélyban 15 öntevékeny szervezet dolgozik, az olvasókörtől a gazdakörön át a Csongrád megyéért Polgári Szövetségig. Szentesen és Makón az alapítványi tevékenység is jelentős, Kisteleken a térségi civil szervetek is fontosak, Csongrádban pedig az egyes városrészek szerint is számottevő a helyi társadalom szerveződése, szegregálódása (pl. a bokrosi városrészben). Fábiánsebestyén, Földeák, Oföldeák, Ópusztaszer és Pusztamérges polgárai mind az alapítványok, mind pedig az egyesületek szervezésében jelentős eredményeket értek el. Ha Mindszent és Szegvár mutatóit is figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy Csongrád megyében az öntevékeny társadalmi szervezetek alakulására ma részben a „hierarchikus diffúzió", illetve a szomszédsági forma a jellemző, s maga a folyamat az ún. „sűrűsödési fázisban" van /NIKODÉMUS A. 1991/. Tehát ma még a szervezetek többsége a településhierarchia centrumaiban illetve azok közvetlen szomszédságában található, de már más telepeiüléseken is megjelenve a sűrűsödési stádium kezdeti szakaszában áll. Ezzel együtt is igen jelentős helyi energiákat 343