H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Pusztai Gabriella: Magyar orvosok Fekete-Afrikában

akarván amerikai „szolgálatba" kerülni, nem tért vissza Kolumbiába. 1913 végén Nocht professzor javaslatára elfogadta a libériai javaslatot, mely az ott komolyra forduló vérhasjárvány megfékezésének szervezését bízta rá. Fuszek doktor ekkor már mint az egyik legkiválóbb trópusi orvosszakértő érkezett az országba. Libériát ebben az időszakban a kormány, az uralkodó csoport és az őslakos törzsek konfliktusa jellemezte. A belpolitikai problémák mellett, kívülről folyamatos nyomás nehezedett rá egyrészt a klasszikus európai gyarmatosítók másrészt az Amerikai Egyesült Államok felől, s veszélyeztette függetlenségét. A sárgaláz hazájaként ismert Libéria nem vonzotta az európai bevándorlókat. Igy lehetett évekig Fuszek Rudolf az ország egyetlen orvosa. A járványok elleni védekezésen kívül az ő feladata volt a német kolónia és kereskedelmi kirendeltség orvosi ellátása. Egészségügyi szolgálatot szervezett, s megkezdte a sárgaláz tudományos kutatását. Tekintélyét és személyes jelentőségét ismerte el a libériai kormány, amikor 1917-ben csak Németországnak üzent hadat, az Osztrák-Magyar Monarchiának nem, mivel így a magyar Fuszeket a német, osztrák állampolgárokkal együtt nem kellett internálniuk. A francia cirkáló mely valamennyi németet Franciországba szálította - a magyar orvos nélkül indult el. A háború után több ízben megkísérelte a hazatérést. 1919-ben Madridig jutott. 1921-ben Hamburgig. Majd 1925-ig el sem tudott indulni az őt terhelő kötelezettségek, és munkája miatt. Magyarországra küldött leveleiben sokszor fájlalta, hogy a hazaútra többször is összegyűjtött pénzt - szomorúan bár - de inkább gyógyszerekre, műszerekre költötte. 1922-ben kezdeményezésére létrejött Libéria első kórháza, s az alapító okiraton neve az elöké mellett szerepelt. Új kihívást jelentett, amikor 1923-ban átvette a monróviai amerikai missziós kórház vezetését, melyet rövid időn belül rendbehozott, és elindította az ápolónőképzést is. Orvosi munkája közben folyamatosan tervezett, utazott értékes zoológiai, néprajzi gyűjteményeket hozott létre. 1924-ben merült fel először a perui magyar kolónia terve. „írtam Henriknek egy esetleges letelepedésről egy gyönyörű helyen. Ha ez a dolog valami okossá fejlődik nagy kedvem volna ott egy első rangú magyar minta telepítvényt létrehozni. Persze magam mennék el először "pioneer"-nak és csak ha saját meggyőződésem és tapasztalatom indokolja kezdeném meg a telepesedést. Egyenlőre Amerikában csak „érdeklődtem" és esetleges megvalósuláshoz felajánlottam szolgálatomat. Hogy mi lesz belőle, azt még nem tudom." Libériából dél felé indulva utazta körbe Afrikát 1925-ben. Tapasztalatairól naplójában írt. „Útközben Walvisbaytől Svakopmundba a legrosszabb benszülött házakat látom mit eddig Afrikában láttam, csak néhány fadarab, láda darabok és kevés zine-pléhből meg rongyokból készült alkotmány, ami semmi 7 Levél, Monróvia, Phebe Hospitál, 1924. jún. 12. 8 A mai Namíbiában. Naplórészlet, 1925. máj. 25. 9 Zanzibár. 10 Naplórészlet, 1925. védelmet az időjárás ellen nem gyújthat." „Június 30. (Kedden) reggel partraszállók , séta, vásárolok selymeket ... Autóval a sziget északi oldalára megyünk... Gyönyörű utak, kókuszpálma ... ültetvények. Este egy indiainál (Mr. Sabady) pezsgő + a házát mutatja, a felesége a volt zanzibári szultán lánya." Afrika keleti partján Európa, Magyarország felé hajózott tovább, hazahozva több ládányi geológiai gyűjteményét, melynek egy része szintén a hazai múzeumokat gazdagította. 1928-tól a monoróviai állami kórház belgyógyászati, szülészeti osztályának vezetője lett. A szakemberhiány enyhítésére szervezte meg az egészségügyi alapképzést. Az elavult felszerelést szintén rövid időn belül le kellett cserélnie. Mint orvos folyamatosan praktizált 14 olykor 16 órát is dolgozott. Folytatta a trópusi betegségek kutatását, ha kellett saját jövedelméből finanszírozva azt. Néprajzi, földrajzi szociológiai megfigyeléseket végzett. Rendszerezett gyűjteményeket hozott létre. 1931-ben nevezték ki véglegesen Libéria egészségügyi miniszterének. (Director of Public health and sanitation of the Republic Libéria) Az 1930-as években, Edwin Barclay elnöksége idején fontos politikai szerepet kapott, több nemzetközi, népszövetségi ügyben is eljárt. Az elnök személyes barátja, politikai tanácsadója volt. Levelezése, feljegyzései naprakészen adnak hírt az Anglia, Franciaország és a gazdasági befolyását egyre inkább érvényesítő USA között egyensúlyozó libériai politikáról. Miniszterként egyik legjelentősebb intézkedése a kuruzslók, az ú.n. „ördögdoktorok" tevékenységének megfékezése volt. A helyi gyógyító hagyományok sokszor jelentettek akadályt az új gyógymódok elterjesztéséhez, s jelentős konkurenciája volt az európai orvosnak. A hagyományos közösségekben számos, különböző képzettségű „gyógyító" (varázsló, bába stb.) dolgozott. Fuszek doktor megbecsülte afrikai „kollégáit", megismerkedett a betegen alkalmazott eljárásaikkal, orvosságaikkal, gyógynövényeikkel, s az esetenként használt „gyógyító" rovarokkal. Hogy ellenállásukat megtörje, meghívta őket tapasztalatcserére, orvosságaik kölcsönös megismerése céljából. Nemzetközi viszonylatban egyedülálló néprajzi gyűjteményét és feljegyzéseit 1937-ben és 1939-ben hozta haza. A tárgyak a libériai kpelle, golah, krahn, monoh, bassa, kru... , a kameruni jaunda és bakokó törzsektől származnak. Nagyon jelentős a mintegy 100 darabból álló maszkgyűjtemény, mely a Néprajzi Múzeum Afrika tárgyegyüttesének gyöngyszemeit tartalmazza. A földművelésről, iparról, az életmódról árulkodnak a szerszámok, szőttesek, használati tárgyak, fegyverek. Fuszek Rudolf nyilatkozatai, írásai azt mutatják, hogy több évtizedes ismeretei a néger törzsekről bebizonyított, hogy ezek a saját kultúrával rendelkező népek olyan értékeket hoztak létre, melyet érdemes és szükséges Európa felé közvetíteni. Szintén még halála előtt ért 330