H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Pusztai Gabriella: Magyar orvosok Fekete-Afrikában

A /ibériai elnök meghívója Fuszek Rudolf számára 11932) is felüti a fejét a ragály. A hajóorvosnak nem volt bátorsága az úthoz, így Fuszek doktor helyettesítette. 1909-ben került ki első ízben Afrikába, az akkori német gyarmatra, Kamerunba. A németek Dualától keletre vasútvonalat építettek (Mittellandbahnt), mely nagy hiányt pótolt az észak dél közötti vasúti összeköttetésben. A nagyszabású vasútépítéseket indító Németország a bennszülött munkások tömegeit alkalmazta, akik között katasztrofális egészségügyi állapotok uralkodtak. Állandó volt a vérhasjárvány, a bonaberi (vitaminbetegség). A négerek két harmada munkaképtelen volt. Fuszek doktor kidolgozta a megelőzés megfelelő módszerét, s nyolc hónap alatt véget vetett a járványnak. Alapvető kérdésnek tartotta a bennszülöttek élelmezésének és vízellátásának megoldását, hiszen a hiányos, rossz élelmezés a dizentéria, bonaberi, s más betegségek egyik oka volt. A vasútvonal haladási irányában expedíciókat vezetett, a jó ivóvíz biztosítása és ültetvények (főleg plantinültetvény, mely növény főzve és sütve is ehető) létesítése céljából. Kamerunban kezdte klimatológiai, meteorológiai megfigyeléseit, az állat és rovarvilág vizsgálatát. Nemcsak természettudományos érdeklődése, de orvosi szempontok is ösztönözték erre. Első nagyobb összefoglaló jellegű tanulmánya kameruni kutatásaiból született, Beszámoló Kamerun természeti és társadalmi viszonyairól címmel. Kutatásait gyűjtőmunkával egészítette ki, melynek eredménye az a rágcsáló, gyík, rovar együttes, amit 1911-ben a Nemzeti Múzeum Állattárának, illetve az Entz professzor vezetése alatt álló egyetemi állattani intézetnek adományozott. A térképkészítés és helymeghatározás technikáját szintén Kamerunban kezdte elsajátítani, mivel afrikai térképei meglehetősen megbízhatatlanok voltak. Nagy problémát jelentett Fuszek számára a műszerek hiánya, ill. primitív volta. Ennek ellenére megindította tudományos kutatásait, megfigyeléseinek leírását több trópusi betegség, így többek között a malária, álomkór, a nemi betegségek ... terén. „A 5 Fuszek Rudolf levele, Kamerun 1911. 05. 10. 6 Levél Kamerunból 1910. XII. 28. trópusi Afrikának" a nyugati partja s ennek belseje, vagyis Kamerun, a francia Kongó, s a Kongó állam ... az összes földrészek közül, Új Guinea után a legkedvezőtlenebb klímájú .... A malária, mint világszerte ismeretes, éppen itt szedi és különösen szedte a legtöbb áldozatát. A most használatos chininprophylaxis valamit enyhített a dolgon. Ez abban áll, hogy minden 4. napon akár van láz akár nincs 1 gr. chinint fogyaszt el az ember.... Nekem, dacára a chininprophylaxisnak 4 nehéz és egy könnyebb maláriám és egyszer „Schwarzwasserfieberem" volt. Ez az utóbbi a legveszedelmesebb komplikatió. ... Én eltérőleg a többi „szerzőtől" „haemoglobinuria tropica perniciosa"-nak neveztem el. ... Etiológiája még nincs kialakítva. Feljegyzéseim és meg- figyeléseim e tárgyról bőven vannak s ha lesz alkalmam kísérletileg foglalkozni e témával, talán lesz belőle valami." Az afrikéban dolgozó orvosoknak sok olyan problémával kellett szembenézniük, melyek megoldása nélkül el sem tudták kezdeni orvosi praxisuk kiépítését. Ezek az ill. terület, ország éghajlatából, társadalmi, gazdasági fejlettségéből, viszonyaiból adódtak. Alkalmazkodniuk kellett a hőmérséklethez, magas páratartalomhoz, állat- és növényvilághoz. Hozzá kellett szokniuk az alacsonyabb életszínvonalhoz, idegen törzsi, vallási szokásokhoz, hagyományokhoz. A gyógyítás gyakorlatában is sokkal kedvezőtlenebb és merőben más feltételek álltak rendelkezésükre. Az egy orvosra jutó betegek száma jóval nagyobb volt, mint Európában. (Kamerunban még évekkel később is 63.000 emberre jutott egy orvos.) A rendelkezésükre álló orvosi műszerek, technikai eszközök kezdetlegesek voltak, gyógyszereket csak korlátozott mennyiségben szerezhettek be. Az orvosi higiénia, a sterilizálás szinte ismeretlen volt Afrika nagy részén. Hiányoztak a gyógyítás személyi és tárgyi feltételei is. A betegek kezelése, a beilleszkedés az őket körülvevő közösségbe jó kommunikációs készséget, széleskörű ismereteket és remek nyelvérzéket követelt. „Hát ez az u. n. nigger- avagy pidglon-english a legbadarabb nyelv, amit valaha hallottam. Mikor Kamerunba érkeztem, próbáltam a feketékkel tisztességes angol nyelven beszélni. Nem értették meg. Most beszélem ezt a bolond nyelvet is és olyan chaosz van a fejemben a sok mindenféle nyelvből, hogy már egyiket sem beszélem tisztességesen." A következő — s az elsőnél nem kevésbé távoli, izgalmas földrész, mely kihívásaival szintén vonzotta, Latin-Amerika volt. Két évet töltött Kolumbiában, ahol egy banánültetvényes társaság megbízásából dolgozott a sárgaláz leküzdéséért. Tehetségét, s zseniális szervezőkészségét felismerve a kolumbiai kormány hamarosan az Urabá-öböl és környékének egészségügyi kormányzójává, Commandante sanitario di Golfo Urába, nevezte ki. Szoros baráti kapcsolatba került Gorges doktorral, aki a Panama-csatorna építésénél küzdött a járványok ellen. Munkája közben beutazta Jamaicát, Haitit, de 1913-ban középfülgyulladása miatt haza kellett térnie. Időközben egy társaság az Egyesült Államoktól megvásárolta az Uraba-öböl környékét, s Fuszek nem 328