H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

The Chronicler of our Century? The Moral Way of István Danyi's Life

4. Az 1920as és 1930as évek postajárata hiába vállalt mindenféle munkát, csak 1932-ben, már felnó'tt fejjel és hetedmagával élve egy családi közösségben, jutott el oda, hogy földet vásárolhatott. Erre jelentősége miatt nagyon pontosan emlékszik. „...1932 őszén Mészáros Mihálytól átvettem az úgynevezett igényelt földet megváltási árban, ami megfelelt 900 pengőnek. Ennek mennyisége két kataszteri hold volt. A megvétele azért vált szükségessé, mert a lótartás (ez a postán vállalt kézbesítői szolgálatának ellátásához nélkülözhetetlen volt) enélkül lehetetlen volt. Mindenki rá volt szorulva pár hold földje takarmány termelésére..." Minderről megőrzött iratai is tanúskodnak. „Földátruházási Nyilatkozat. Mészáros Mihály szolnoki lakos jelenleg vármegyei altiszt ezennel kinyilatkoztatom, hogy Besenyszög községben az O.F.B. által juttatott és a Besenyszög 1997 sz. birtokívben 1951/8/ helyrajzi szám alatt felvett 2. kat. hold vagyonváltsági földemről lemondok Danyi István besenyszög/' lakos javára. Átadó Mészáros Mihály viselem a hátralékos községi adókat, átvevő Danyi István pedig viselem a községi adókon kívül álló összes hátralékos terheket, valamint a vagyonváltsági árat is. Miután csupán ezen költségek képezik az átruházás tárgyát, ennélfogva üzérkedés esete nem forog fenn. Szolnok, 1932. évi augusztus hó 19-én. Tanuk: Bathó Jenő Mészáros Mihály Kovács János átadó Danyi István" átvevő" Életírása ezután többi pénzkereseti próbálkozását, s főleg a földvásárlásokat, bérelt földek adatait mutatja be részletesen. Szerepel benne az 1934-1935-ben Garics Kálmántól kivett 12 katasztrális hold föld haszonbérlete, az 1936-ban kivett Vakhalféle föld a szögi határban ugyancsak 12 holdnyi nagyságrendben, de hat darabban, az 1938-ban bérelt Fejes-féle föld, és a község alatti jó földek közül a tanító földje. De vett át a Makai családtól cséplőgép-részt, alakított ötödmagával tejcsarnokot, hogy csak az anyagi gyarapodását közvetlenül mutató adatok közül említsünk néhányat. A harmincas évek második felének viszonylagos fellendülését ismét megpróbálta kihasználni. Kényszerítve is volt rá, mivel az állatokra szükség volt a földmunkáknál, a postai szállításnál, a család élelmezésénél. Az állatoknak takarmány kellett, s hogy azt ne pénzért kelljen megvásárolni, földre volt szükség. Danyi István előrelátó, jó gazda volt, úgy vélte élete hosszútávon tervezhető. „Mivel a Garics-féle haszonbérlet 3 évre volt kötve és már csak 1 év volt hátra, szükséges volt, hogy a termelés ne szakadjon meg, mert a takarmányra és a termésre szükség volt...1936-ban kivettük a Vakhal-féle földet. Ez már mind a szögi földön volt. Ez a terület 12 kataszteri hold volt hat darabban. 12 évre vettük ki, hogy be lehessen állítani herével egy részét. Ez sem ment nagyon rosszul, mivel mind a két ló anyakanca volt, ezért majdnem minden évben két csikó volt, de egy minden évben volt. Ezekért minden két évben elég szép pénz volt. Ekkor már a szarvasmarha is szaporodott, ezek is hoztak valamit a házhoz. így tehát azt beszéltük meg a feleségemmel, hogy mivel most még a családok is kevesebben vannak... öreg napjainkra veszünk még egy pár hold földet, amiből szegényesen majd megélünk." 1938 őszén holdanként 850 pengőért megvették a 7 kataszteri hold Fejes-féle földet. „Mikor ezt kifizettük, eléggé kiköltekeztünk, mert százalék és minden adósság nélkül ment a dolog. De az alap kezdett újból, ha lassan is, szaporodni. A családok is kezdtek egymás után nőni. Mivel az eleje a családnak férfiak voltak, így hamarább lehetett rájuk számítani. Mivel a családszám elég szép volt, ezért taníttatni úgysem tudtuk volna végig, ezért meg sem kezdtük, hogy ne legyen szemrehányás. Azért pedig, hogy ne legyen a más habart bableves evője, úgy gondoltuk, hogy teremtünk nekik munkaalkalmat, így mikor már nőttek, kivettük a tanító földjét, ami a község alatt volt. És elég jó is volt, mindenre alkalmas, főként kapásnak. Minden évben volt 1 kataszteri hold dinnye, ami mindig jól bevált. Fogyasztottuk bőven, még eladásra is került... A kukoricából... telt jószágtartásra is és eladásra is." Danyi István túlélő képességére, leleményességére, arra hogy miként válhatott egy kétkezi, semmi tulajdonnal nem rendelkező emberből tíz gyereke mellett egy olyan gazda, akit tehetőssége miatt „kuláklistára" akartak tenni - álljon itt egy visszaemlékezésekből összeállított példa. A háború után a város nagyon ki volt merülve, és sok mindent adtak egy kis élelemért. Danyinak többször mondták a postán, hogy vigyen be valamit, de hát nekik sem igen volt miből. Később, „amikor elhúzódott a katonák nagyja, a feleségem sütött egy pár darab buktát, ami nagyon bevált: először ötven darabot, mert ezt is elég volt bevinni. Először sóért adtam és élesztőért, mert ezt nem lehetett kapni semmi pénzért. De a só igen nehéz volt, az ember hátát mind összetörte, mert darabos kősó volt. De ezek aranyat értek egy kis fával együtt, és még sok más minden. így indult meg a cserekereskedelem. A buktát nem győzte sütni a feleségem, mert nagyon bevált, nagyon kapós lett. 80 fillér volt darabja, s hogy változatos legyen, a fele perec volt. Mivel a faluból nem nagyon lehetett közlekedni, jól ment a piac. Mindig többet-többet kívántak, és már utóbb mindig 306