H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)
Szabó István: Századunk krónikája? (Idős Danyi István tanulságokkal teli életútja)
r~ ,,,^.- , W- | 2. Család-lap 1904-ből, melyet a Tarjányi család számára állított ki Ambrus László, a besenyszögi plébános. Az okirat egyes sorszáma Jusztina adatait tartalmazza tavaszán vályogot vert, majd harmadában kapálást vállalt. „Ekkor már aratás következett. Én magam arattam egy parasztnál. Elég jól kerestem, tíz nap alatt tizenhárom mázsa búzát, és ötven kiló búzát a hordásért. Aratás után - ismeretség alapján a csendőrőrsre hívtak lóápolónak, mivel a lovat mindig szerettem. Odamentem, itt szolgáltam 1924-től 1927-ig." Itt is viszonylag jól keresett, így még abban az évben hozzáfogott a házépítéshez. De miután elfogyott a pénz, csak egy év múlva tudták befejezni és beköltözni. „Ekkor jól lerongyolódtunk: egy kecske volt a háznál és egy hasas süldő. Ebből indult az élet tovább. Ekkor már megszületett a harmadik gyermek. Még mindig nem nagyon lehetett nyújtózkodni, mert rövid volt a takaró." Volt summás egy rövid ideig, majd mindenes Czakó Sándor 60 holdas gazdaságában az újesztendőig. 1928/29 igen kemény telén havat hányt olvadásig, majd kapálásig csatornát pucolt. „A kapálást és aratást nem szalajtottuk, mert a csépléssel együtt az évi kenyeret jelentette." A Czakó Sándor és György gazdaságában eltöltött időhöz hasonlóan egy évig segítette a gazdaság munkálatait özvegy Szabó Istvánnénál. 2. Életükben akkor állt be jelentős változás, amikor a besenyszögi postához került postaszállító fogatosnak. Tizenkét jelentkező közül választották Danyi Istvánt, mivel a főjegyző summázata szerint „Téged gondoltunk a legalkalmasabbnak, mivel már voltál több helyen magányosan gazdaságvezető!" Szigorú szabályok mellett szállította a postát Szolnok és Besenyszög között egy évig. 1931 január közepétől viszont a máshová költöző postamester komoly döntés elé állította. Vagy elveszíti biztos és jól jövedelmező postai állását, vagy továbbra is végzi a postai szállítás feladatait, ha átveszi az egész felszerelést mindenestül. „A felszerelésben volt kettő darab négy éves ló szerszámmal, egy könnyű parasztkocsi, egy három személyes cséza kocsi két pótüléssel, 30 q gyepszéna, 20 q alomszalma, 25 q répa. Ez elértékelve, forgalmi árban összegelve 705 pengő volt. Ez a 705 pengő abban az időben két közepes ház ára volt." Danyi István úgy döntött kockáztat. 1932 májusára törlesztette az adósságot. Az őszön viszont két kataszteri hold földet kellett vennie, mivel a lótartás a saját földön termett takarmány nélkül lehetetlen volt. Büszkén írja le: „így történt az első földvásárlás." A pontosan, biztosan teljesített postai szolgálat mellett, annak a kiszámítható rendszeres jövedékeként már a sajátját alakítgatta. Kicsidenként, de láthatóan gyarapodtak. Mivel már hetedmagával volt, nőtt a fogyasztás, a gyerekeket iskoláztatni kellett. A tej miatt a kecske mellé egy tehenet is be kellett állítani. Istállót épített, 1933-ban már kutat is ásatott. Mivel minden négyszögölre szükség volt, megvette, körülkerítette a szomszédos portát. „1934 és 1935 között Garics Kálmántól kivettem 12 katasztrális hold földet haszonbérbe, egy hold here volt, a többi meg szántó. Ekkor már három lovunk volt. Egyet mindig Szolnokra járattam, a másik kettő készen volt mikor már haza jöttem. És fogtam őket és mentem szántani és ami következett. így ment, míg a család nem nőtt. Addig a feleségem segített, mikor olyan munka volt. Ettől kezdve mindig javult a helyzetünk. A föld megtermetté a szükséges kenyérnek valót és az állatok takarmányát és a (postai) szállítási bérből már lehetett félre tenni." Ezek voltak azok az évek, amelyeket a Danyi család szempontjából is a biztos, nyugodt előrehaladás éveinek lehetett nevezni. Idős Danyi István - jóllehet gyerekkorától dolgozott -, de sokgyerekes, szegény szülőktől származott, s így hosszú ideig 3. Danyi „papáék" háza. Danyi Feri ebben született 305
