H. Bathó Edit – Kertész Róbert – Tolnay Gábor – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 11. (1999)

Szlankó István: A cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat tevékenysége

1922. újabb fordulópont a társulat életében. „A Földmívelésügyi Minister 16.048/1922. sz. rendelete megállapította, hogy a Szolnok-Csongrád tiszabalparti, a Tiszaköröszugi és a Tóköze-lstvánházi ármentesítő és belvízszabályozó társulatok 1922. évi január hó 1-től számítandó érvénnyel ismét szétválnak." A június 24-i alakuló közgyűlés mondta ki, hogy a társulat címe ezentúl „Cibakházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat legyen." „Az 1919. évben levonuló árvíz, az eddig észlelt legmagasabb 1895. évi vízszint mintegy 70 cm-rel meghaladta ... a társulati birtokosság érdeke a töltések mielőbbi emelése és megerősítése." Ezek a munkálatok 557.422 m földmozdítást igényeltek. „Tekintettel arra, hogy a munkabérek ... a búza értékéhez igazodnak, ... célszerűbb az összterhet a búza árához viszonyítottan megállapítani." Az árvédelmi hozzájárulás mértékét 64 kg búzában határozták meg egy magyar holdra számítva. „Az igazgató főmérnöknek 140 mm (métermázsa) búza ... állapíttassák meg évi javadalmazás képen." Az 1922. szept. 16-i rendkívüli közgyűlés elhatározta, hogy „a védtöltést az 1919. évi vízszín fölé 150 cm magassággal, 4 m korona szélességgel, vízfelől 1:3 arányú rézsűvel és az 1919-es vízszín magasságában építendő 5 méter korona szélességű 1:2 arányú rézsűvel bíró padkával kiépíti." Ugyancsak elrendelték a földeslaposi és a martfűi csatornák kiásását, valamint az inokai és kürti belvizek elvezetésére egy szivattyútelep kiépítését. Ez utóbbit a sápi Holt-Tisza mellé kívánják telepíteni. 1923-ban beindították a múlt évben javasolt töltésépítési munkákat. A legnagyobb munkáslétszám 250 kézi taligás és 30 kordélyos volt, ami a mezőgazdasági munkák beálltával csökkent, majd aratás után újra növekedett. 1 m földmozdításért 295 koronát fizettek, ami 1,9 kg búza árának felelt meg (okt. 19-i jegyzőkönyv szerint). Dec. 18-án már 453 koronát fizettek egy m földért, ami 1,28 kg búza ára volt. A tiszaföldvári (martfűi kanyar) partszaggatás megállításához 1000 m3 kő kibányászását rendelték meg Tokajban. A töltésépítési és csatornaásási munkáknál a taligás munkásoknak fizettek 100 méter szállításért m -ként 3 kg búzát, a kordélyosoknak 300-350 m szállításért 3,5 kg búzát (1924. márc. 31.)

26 1925-ben folytatódott a töltésépítés, de a december eleji erős fagyok miatt a munka egy része áthúzódott a következő évre. 20 Jkv. 1922. júl. 5. 21 Jkv. 1922. szept. 6. 22 Jkv. 1922. szept. 16. 23 Jkv. 1923. okt. 19. 24 Jkv. 1923. dec. 18. 25 Uo. 26 Jkv. 1924. márc. 31. 27 Jkv. 1925. dec. 14. 28 Jkv. 1930. okt. 11. 29 Jkv. 1931. okt. 15. 30 Vízrajzi évkönyv. Budapest, 1932. Befejezték és átadták a tiszakürti-tiszainoka-nagyrévi főcsatornát 38.509 m

3 föld kitermelésével.

27 1930-ban ajánlatot kapott a társulat a Tiszavidéki Villamossági Rt.-től a szivattyútelepek villamosítására. A villanyáram díját azonban magasnak találták. A Diesel-motor hajtással szemben csak akkor lett volna gazdaságos a villamosítás, ha a kWó-kénti 20 fillért 50%-kal csökkentenék és a kétoldali áramellátás 29 lehetőségét biztosítanák. 1931 végén a szokásos évi beszámolójában azt jelenti Bitó Ferenc társulati igazgató főmérnök, hogy a társulat 1. az előírt munkáscsapatokat szerződtette, 2. az árvízvédelmi anyagok készletét teljes mértékben kiegészítették, 3. a szalma a gátmenti birtokos uraknál biztosítva van, 4. az árvízvédelmi szerek és eszközök majdnem teljes egészében pótolva vannak és használhatók. Ekkor még nem gondolhatta, hogy a következő év tavaszán az addigi legmagasabb árvíz teszi próbára az embert, a gátat, az eszközöket. 1931-32 telén február második feléig alig volt hó a Tisza vízgyűjtő területén, viszont szokatlanul alacsony volt a hőmérséklet. Február végén a vastagon átfagyott talajra 30-170 cm hó hullott, majd március 6 ától hirtelen olvadni kezdett. Az átfagyott földbe a víz nem tudott beszivárogni, ezért csaknem teljes mennyisége a Tiszában kötött ki. A martfűi vízmércénél ápr. 8-tól május 4-ig volt 6 méter fölötti a víz, a tetőzés ápr. 18-án 874 cm-rel következett be. Tiszaugnál szintén ápr. 18-án 840 cm-es maximummal állított fel rekordot a Tisza. A gazdasági válság hatása a társulatnál is érezhető volt. Az állam nem térített meg olyan költségeket, amit előtte megfizetett. A birtokosoktól nem kapták meg az ártérfejlesztési járulékot, így nem tudták az esedékes törlesztéseket fizetni. Csökkentették az alkalmazottak létszámát, a béreket, a családi pótlékot stb. 1934-től említésre méltó, hogy a sárszögi Holt-Tisza Darányi szivattyútelepe új motort kapott, valamint engedélyezték, hogy dr. Radvány Károlyné a tiszaugi Holt-Tisza vizére alapozva öntözőművet létesítsen. A 1930-as évek második felének jegyzőkönyvei nagyon „egyhangúak", csak a szokásos gát- és csatorna-karbantartásról, a viszonylag alacsony áradásokról, a pénzügyi tájékoztatásról van bennük szó. 288